Mindig is szerettem volna valami olyan dolgot csin�lni, amiben az ismer�seim karakterei is szerepelnek. Eredetileg rajzolni akartam, de l�ssuk be: nem tudn�m �ket lerajzolni. �gyhogy maradtam a t�rt�net�r�sn�l. Ezt teh�t szeretettel k�ld�m Laerthelnek, Trycon�nak, Wilwarinnak �s Ardenisnek!

A vonat

R�g l�ttalak. J� lenne tal�lkozni. M�r azt is tudom, hol, azt is, mikor. Benne vagy? Rem�lem. Rem�lem, nem esik majd rosszul. Rem�lem, nem b�ntalak meg. Rem�lem, nem evezek rossz vizekre, mikor elkezdek csacsogni. Ilyenkor lehetek igaz�n �nmagam. Nem t�r�d�m azzal, mit mondanak r�lam. Csak az sz�m�t, hogy min�l t�bbet adjak �t bel�le. Olyan, mintha �rn�k. Sz�ban �rok, ha megl�tlak.

Persze elk�ldhetn�m. Tal�n meg k�ne k�rdezni valakit, hogy j�-e. Mindig a szememre vetik, hogy nem viselkedem el�g term�szetesen. Hogy izgulok. Nevets�ges. Nem izguln�k. Ott lenn�k, �s nem f�ln�k t�bbet semmit�l. Ennek �gy kell lennie. Term�szetes leszek.

A busz ablak�n �t megl�tok egy feliratot. �szt�n�sen elolvasom. Visszar�nt a jelentudatba. El�sz�r a sz�nek, azt�n a t�bbi elem t�r vissza. Az ajt�hoz ugrom, az utols� pillanatban r�csapok a jelz�gombra. A busz nagyot f�kez, az utasok sodr�dnak. Lesz�llok, nagyot ny�jt�zom.

Csak term�szetesen.