Irodalom

Az �letem egyik r�sze azzal telik, hogy �rok, a m�sik fele pedig azzal, hogy m�s �r�sait olvasom. Az els� pof�tlanul nagy r�sz.

K�s�rlet

Levizsg�ztam. Kital�ltam, hogy olyan lesz a nyaram, amilyen hallgat�t�rsamat l�tom utolj�ra. Tal�lkoztam egy kedves, egy nem kedvelt �s egy k�z�mb�s ismer�s�mmel. Azt�n le�lt mell�m a padk�ra egy l�ny. R�j�ttem, hogy ismer�s a ruh�ja. H�rom �r�ja az egyetem kapuj�ban l�ttam. Fogalmam sincs, ki lehet.
Ennyit err�l.

Szeretet

Azt szeretj�k, akit�l, ha megl�tjuk a helyet, ahol f�l �ve �llt, reflexb�l mosolyba r�ndul a sz�nk.

Olyan reggel ez, amikor �rdemes j�nak lenni - �llap�totta meg vid�man, majd megbotlott egy utas l�b�ban, �s ki�ltott egy b*zmeget.

R�g l�ttalak. J� lenne tal�lkozni. M�r azt is tudom, hol, azt is, mikor. Benne vagy? Rem�lem. Rem�lem, nem esik majd rosszul. Rem�lem, nem b�ntalak meg. Rem�lem, nem evezek rossz vizekre, mikor elkezdek csacsogni. Ilyenkor lehetek igaz�n �nmagam. Nem t�r�d�m azzal, mit mondanak r�lam. Csak az sz�m�t, hogy min�l t�bbet adjak �t bel�le. Olyan, mintha �rn�k. Sz�ban �rok, ha megl�tlak.

Persze elk�ldhetn�m. Tal�n meg k�ne k�rdezni valakit, hogy j�-e. Mindig a szememre vetik, hogy nem viselkedem el�g term�szetesen. Hogy izgulok. Nevets�ges. Nem izguln�k. Ott lenn�k, �s nem f�ln�k t�bbet semmit�l. Ennek �gy kell lennie. Term�szetes leszek.

A busz ablak�n �t megl�tok egy feliratot. �szt�n�sen elolvasom. Visszar�nt a jelentudatba. El�sz�r a sz�nek, azt�n a t�bbi elem t�r vissza. Az ajt�hoz ugrom, az utols� pillanatban r�csapok a jelz�gombra. A busz nagyot f�kez, az utasok sodr�dnak. Lesz�llok, nagyot ny�jt�zom.

Csak term�szetesen.