Egy levesez�ben �lt�nk, mert az volt a legk�zelebbi sz�raz hely nyitva. Olcs� volt, azt se tudtam, mit rendeltem, de nem is volt jelent�s�ge, csak annak, hogy szorosan egym�s mellett �lve h�tunkat a meleg f�t�testhez nyomjuk.
– Nagyon f�zol? – k�rdezte William agg�dva. Ez volt az els� mondata hozz�m az�ta, hogy az es�ben �lltunk.
– Nem �rzem – mosolyogtam, �s m�g k�zelebb b�jtam hozz�, fejemet a v�ll�ra biccentve. A levest n�ztem, a benne �rv�nyl� z�lds�geket. Biztos �hes is voltam, de err�l sem kaptam inform�ci�t.
– �n sem. – R�n�ztem, �s l�ttam, hogy t�tov�n l�kd�si a t�szt�t, ahogy �n tettem. Tov�bb >>

Egyik nap lyukas�r�m volt, �s �gy d�nt�ttem, s�t�lok egyet. M�g d�doltam is: a M�zeum k�r�t zaja t�k�letesen elnyomta az eny�met, ezt azonnal meg�llap�thattam, amint kitettem l�bamat a kapun. Az elh�z� negyvenhetes f�mes ricsaja szinte beleolvadt a ment�k sikolt�s�ba, a dud�k t�lk�l�s�be �s az aut�k ism�tl�d� f�khangjaiba. Ahogy l�ptem, �reztem, hogy talpam alatt az eg�sz vil�g rezeg �s l�ttam, hogy k�r�l�ttem embert�meg h�mp�ly�g. Ebben a v�gtelen, pulz�l� �rv�nyben csak egy test volt massz�v �s mozdulatlan. Azonnal megakadt rajta a szemem, m�g ha el�sz�r t�rgynak is n�ztem – de ahogy megk�zel�tettem, felt�nt, hogy eleven. Egy magas, szak�llas f�rfi volt, egyenesen r�m n�zett, �s elfogott az Astori�n�l megismert �rz�s: nyilv�n �tbaigaz�t�st szeretne. Sz�ja lassan mozgott, mintha csak mag�nak besz�lne.
– Tess�k? – k�rdeztem vissza. Volt egy pillanatnyi id�m, hogy szem�gyre vegyem. �tlagos f�rfinak t�nt, kiss� �szies hajjal, szak�llal. Szemei barn�k �s �rtelemt�l csillognak.
– Tudna nekem seg�teni? – b�kte ki kis gondolkod�s ut�n, mintha � maga sem lenne biztos abban, hogy mit szeretne.
– H�t persze! – lelkesedtem. A f�rfi szeme vid�man csillant. Bizalmasan k�zelebb l�pett hozz�m. – Miben?