J� volt az �gyon fek�dni. Sortot �s trik�t vettem, mint mindig, ha t�l meleg volt, de a h�s�g ellen�re is tetszett, hogy olyan pici a helyis�g, �s hogy faillata van. Ahogy a hajnal f�ny�ben kiny�jt�ztattam v�gtagjaimat, otthon �reztem magam. Az otthon alatt pedig nem Argletont, hanem William kanap�j�t �rtem – nekem k�r�lbel�l az volt az a min�s�g.
Vajon mit csin�lhat most? Tal�n � sem tud aludni. Tal�n a komoly menedzserek sem alszanak, ha egy l�nyt cs�kolgatnak �jjel, aki tetszik nekik. Mint mindig, ha nem j�n �lom a szememre, elind�tottam a fejemben egy kis t�rt�netet: ez�ttal „mit gondolhat William” c�mmel, �s mindenf�le kedves �s vicces dolgot �sszehordtam magamban, m�g le nem csuk�dott a szempill�m, �s el nem nyomott az �lom.
M�snap d�l fel�, b�k�sen �bredtem fel, �s m�r az els� ablakra vetett pillant�sb�l tudtam, hogy a nap odakint h�t�gra s�t, �s elk�peszt�en melegem lesz, amint kil�pek a helyis�gb�l.
– Szerintem fel kellene... – kezdtem volna, de oldalra pillantva l�ttam, hogy Chelsea m�g most sincs itt. Mi�rt nincs itt? Homlokomat r�ncolva kezdtem �lt�zk�dni, a h�m�rs�kletre val� tekintettel felvettem egy sz�tfoly� pizz�t �br�zol�, NOT COOL felirat� ujjatlan p�l�t �s egy sortot.
Most mit nem adtam volna egy kalap�rt... Kint izzott a murva, pedig m�g csak p�r �ra m�lva j�tt a l�nyeg. Mindenesetre abban biztos voltam, hogy j�l fogom magamat �rezni. A nap s�t, tal�n strandolunk is. Tal�n l�thatom Williamet p�tty�s �sz�gaty�ban (mi az, nem szabad fant�zi�lni?). Tal�n, hangs�lyozom, tal�n kettesben tudunk valahol maradni, �s megism�telni a tegnapi est�t. A gondolatra hevesen feldobogott a sz�vem, �s elvigyorodtam.
El�sz�r v�gigj�rattam a tekintetemet a t�boron: a k�rny�k nagyon cs�ndes volt, pont, mint legut�bb ilyent�jt, �rkez�s�nk ut�n a k�nikul�ban. �m mikor a l�pcs�j�k�n megl�ttam Rachelt �s Tiffany-t, hirtelen �tfutott az agyamon, hogy mintha valami ok m�gis lenne kil�pni az ajt�n. Intettem nekik, �k pedig szinte megszeppenve vissza nekem.
– Milyen volt tegnap? – k�rdezte Rachel.
– J� volt – mosolyogtam, b�r m�g mindig nem tudtam mire v�lni a hallgat�sukat. M�r �ppen meg akartam k�rdezni, merre tal�lom Williamet, amikor a hangja szinte lesodort a l�pcs�r�l:
– Gratul�lok, Traylor, maga is fel�bredt! T�k�letes! – Az erd�b�l l�pett ki, kez�ben egy nagy rekesz k�v�t cipelve. Egyet letett a l�pcs�korl�tomra, de nem j�tt volna fel �tny�jtani. – Ne �csorogjon ott, mondja meg Miss Becknek, hogy d�l van, �s hogy azt besz�lt�k meg, reggel kel�nk fel, ami, ugye, t�rt�netesen nem d�l!
F�lfortyantam.
– M�r megbocs�ss, WILLIAM, de Chelsea nincs itt. – William morcos volt, �s a tegnap �ta szebb fogadtat�sra v�rtam volna. �m r�j�ttem, hogy nem is olyan egyszer� a helyzet, mikor David l�pett ki Matt �s Rob sz�ll�s�r�l, sz�tt�rt karokkal �s m�snapos szemekkel.
– Semmi? – ki�ltotta William.
– Nem, �s a t�n�l sem. – David hunyorgott a napf�nyben, ahogy odal�pett hozz�nk. Nagyot h�rpintett a k�v�b�l, hogy eloszlassa a benti k�d�t.
– �s Rob? Mit csin�l?
– �n... Azt hittem, Robot nem keress�k – n�zett r�m meglepetten David. – � sincs ott.
– Ennyien vagyunk?
– Igen.
– K�sz?
– Igen.
– Akkor most mi a fen�t csin�ljak? Kiab�ljak ut�nuk? – d�rm�gte William.
– Nem kell – ki�ltotta egy b�tortalan hang, �s az erd� f�i k�z�l Matt �s Chelsea l�ptek ki, szinte m�r beh�zott nyakkal. R�h�gtem volna, ha m�g mindig nem lettem volna nagyon megr�k�ny�dve. De legal�bb Chelsea �lt �s virult – sz� szerint, mert teljesen v�r�s volt az arca.
– Nem l�tt�k arra Robertet, amerre j�rtak? – fordult fel�j�k William, de �k csak r�zt�k a fej�ket. – Remek. L�ssuk, mink van. – V�gighordozta a tekintet�t a t�rsas�gon. – Miss Dawson, Miss Barnet, �n�k p�ldamutat� magatart�suk miatt elmehetnek reggelizni. – Kaptak is az alkalmon, elrohantak az �sv�nyen �t. Korg� gyomorral b�multam ut�nuk, de miel�tt megsz�lalhattam volna, William egyenesen David fel� fordult. – Mr. Knight, maga kiskor� l�t�re alkoholt fogyasztott, b�rki enged�lye n�lk�l.
– �n... – morogta David, de � sem jutott sz�hoz.
– Maga megkeresi Robertet, arra, ak�r a s�rb�l is kit�rja nekem, de a ker�t�sen nem mehet t�l. Valahol itt van, nemr�g l�ttam. Matthew – �v�lt�tte �gy a m�g�tte k�t l�p�ssel �ll� Mattnek, hogy ha nem agg�dtunk volna, mi sem b�rtuk volna nevet�s n�lk�l. –Elindulsz a b�r fel�, �s minden fa m�g� ben�zel! Szedd a l�bad!
– �n menedzserk�nt j�ttem ide, nem...
– NEM BESZ�L, DOLGOZIK.
Chelsea m�r �ppen el akart mellettem lopakodni a sz�ll�sunk fel�, mikor William fel� fordult.
– Miss Beck, ne olyan hevesen! Maga arra keresg�l, �s a tegnapi �ta �r�lj�n, hogy nem r�gom ki.
A t�bbiek morogva �s m�snaposan indultak Rob keres�s�re, �n pedig �ppen azt latolgattam, hogy m�r minden lehets�ges ir�nyban kutatj�k. Tal�n nekem nem marad semmi? Tal�n William csak az�rt j�tssza a m�rges f�n�k�t, hogy mi ketten egy�tt t�lthess�k az id�t? Kedvesen fordultam fel�, �m a t�bbiek m�g �ppen csak elt�ntek a bokrok m�g�tt, mikor mogorva pillant�s�t a lehet� legmogorv�bbra cser�lve r�m n�zett:
– Sissie... Eml�kszel arra, mikor bejelentettem ezt az utat?
B�lintottam.
– �s eml�kszel, mit mondtam? Mi�rt is j�v�nk ide? Inni? V�rj, nem, mintha nem ez lett volna. Mi is volt, Sissie?
– Dolgozni – morogtam karba tett k�zzel.
– Igen, DOLGOZNI! Ez a viselked�s m�r ott elfogadhatatlan volt, hogy minden tervemet kereszt�lh�ztad, �s most �ppen miattad kap mindenki m�s is b�ntet�st – mutatott k�rbe.
– J�, �rtettem, keresem Robot – morogtam el�gedetlen�l, �s a t�bbiek ut�n l�ptem, �m el�llta az utam.
– Oh, nem kell keresned Robot. Jobbat tal�ltam ki neked. – H�trany�lt, �s �tny�jtott egy takar�t�szeres v�dr�t. Elkereked� szemekkel n�ztem fel r�. – Minden kempingbe kell valaki, aki kitakar�tja a f�rd�t – mosolygott. – Heti k�tszer, a v�g�ig. Ragyogjon!
– Heti k�tszer?! – ki�ltottam felh�borodva. – Mi ez, a Grand Hotel?
– Ez a William hotel, �s azt csin�lod, amit William mond.
– Vagy?
– Vagy kir�glak!
– Rendben, akkor... Akkor... – ki�ltottam r�, a leveg�t felh�borodva kapkodva, eg�szen k�zel �llva hozz�. Szinte vibr�lt k�z�tt�nk a leveg�, ahogy fesz�lt pillant�ssal egym�st b�multuk, j�ghideg szeme m�g vonz�bb� tette. Hirtelen mag�hoz r�ntott, �s vadul cs�kolni kezdett. El�sz�r �szt�n�sen oldalba v�gtam �t a felmos�v�d�rrel, majd ledobtam a vackot a f�ldre, �s a f�rfi nyak�ra kulcsolva karomat, haj�ba t�rva viszonoztam a cs�kokat, a leveg�v�telr�l szinte meg is feledkezve. Mikor elengedt�k egym�st, m�r elp�rolgott a m�rg�nk fele.
– Uh... �n... – morogtam zavartan, majd belet�rtam a hajamba. Sz�rakozottan fordultam a v�d�r fel�, mert William kiss� nevet�, kiss� neheztel� pillant�sa is arra szegez�d�tt, �s csak lassan esett le, hol is tartottam. – Takar�tok. Igen – mondtam, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, elt�ntem a f�rd�ben, William pedig hasonl� k�z�mb�ss�ggel indult a forgat�si felszerel�s�rt.
Ez volt a Sissiam els� napja.