111. fejezet |
|
2016.03.19. 11:18 |
|
Az éppen mellettem ülő William talán örülne annak, ha leírnék ide mindent, amit valószínűleg napok munkájával megtervezett, de hogy őszintén bevalljam, a projekt kezdete unalmas volt. Az első utam egy árnyékos kőhöz vezetett, ahol karba tett kézzel lerogytam, és vártam a csodát, valami információmorzsát, amit még nem beszéltünk meg személyesen az elmúlt hetekben.
– Nos, örülök, hogy mindenki itt van, esetleg megkerült... – Bűnbánó pillantások, meg az enyém. – Bármi történt, fátylat rá, mert minél jobban haladunk a projekttel, annál előbb mehetünk el fürdeni ebbe a vízbe.
|
110. fejezet |
|
2016.03.15. 01:54 |
|
Vissza akartam menni, és megint megcsókolni őt. És megint, és megint. Ehelyett pucolhattam a fürdőt. Miközben sikáltam a zuhanyzók falát, ezerszer végiggondoltam, mi történhetett volna akkor, ha most nem megyek takarítani, amiből szépen lassan eljutottam arra a konklúzióta, hogy mi fog történni akkor, ha befejezem.
Tíz-tizenöt perc sem telt el, és a fürdő gyönyörűbb volt, mint ahogy ránk hagyták. És illatos, mert összefújtam a függönyöket dezodorral, ahogy Natalie-tól tanultam a koliban. Aztán meg is mosakodtam egy kissé, hogy ne is emlékezzek ezekre a pillanatokra, és megigazgattam a hajam a tükörben. Közben hallottam, ahogy odakint William és Rob – aki ezek szerint szerencsésen megkerült – beszélgetnek.
|
109. fejezet |
|
2016.01.18. 23:13 |
|
Aznap éjjel nem volt könnyű elaludnom: a Williammel együtt töltött estét és a kimondott szavakat pörgettem vissza újra és újra, néha fennhangon is töprengve. Chelsea nem jött vissza, úgysem zavartam az alvásban.
Chelsea és Matt. Érdekes párosítás. A gondolatra is elkuncogtam magam. Persze egy Sissie-William kombináció is felforgathatja a kedélyeket. Eszembe jutott a Sissiam felirat az ajtómon. Hát... Most már tényleg az.
|
108. fejezet |
|
2016.01.10. 21:02 |
|
A hold krétaszerű fénye beleoldódott a fekete víztükörbe, és egy belecsobbanó apró állat egészen egy félig teli, sötétbarna üvegig lökte fel. A nedves homok már nyakig beszippantotta a tárgyat, nagyjából egy órája. Az utána következő lábnyomok a síkos talajon még jól kivehetőek voltak, az átlagos női és egy keményebb sarkú, nagy férficipő lenyomata kerülgette egymást. Néhol szinte összeértek, aztán újra tovább, néha megcsúsztak, néha pedig eltűntek néhány keményebb szikla felé. A tó vize nevetést hozott, de annak is csak egy apró, sikkantásnyi töredékét, amiből következtetni lehetett a többire, mégsem volt olyan hangos, hogy az ösvényen járók meghallják.
|
107. fejezet |
|
2015.12.31. 12:06 |
|
A vezetésemmel és Tim jóindulatú útmutatásával hamar megérkeztünk a Jacht Jazz Clubba, ami, igaza volt, tényleg közvetlenül a tó mögött bújt meg. Szereztünk némi alkoholt a kis helyiségben, és bár nagyon népszerű lettem az ivási szándékaim miatt, hamar ott hagytam a csapatot egy üveg Jack társaságában. Szerettem volna egyedül lenni és töprengeni.
A kijáratnál azért Chelsea elkapott.
|
106. fejezet |
|
2015.12.30. 19:33 |
|
Nem akartam ráhúzni a cipőmet a nedves és saras lábamra, ezért mezítláb indultam a mosdók felé. A tér meglepően üres volt, és csak erősítette bennem, hogy teljesen egyedül vagyok. Elmartam a szintén üres szobámból egy törölközőt, és megküzdöttem a meleg vizet adni nem akaró csappal. Ekkor tűntek fel a hangok odakintről, főleg a parti sár idegesítő zaja a talpuk alatt. William lehetett és Matt, ezért már eleve az ablakhoz osontam: társaimmal egyetemben nagyon szerettem volna tudni, miért zörrentek össze.
Sajnos többet tudtam meg, mint szerettem volna.
|
105. fejezet |
|
2015.12.29. 15:22 |
|
Sértődötten rontottam be a kunyhóba, ahol Rachel és Chelsea üldögéltek, és megint hülyén néztek rám, mint reggel a ház mögött, amivel éppen eléggé felforralták az amúgy is forró agyvizemet.
– Jaj, mi bajotok már megint? Senki nem mond nekem semmit, pedig csak októberben lesz a születésnapom – méltatlankodtam, és kilopva a táskámból a kapcsos könyvemet becsaptam az ajtót magam után.
|
104. fejezet |
|
2015.12.28. 13:00 |
|
William minden bizonnyal gondolt rám, ugyanis pár perccel a túl személyes beszélgetésünk után bekopogott hozzánk, hogy vonuljunk az épületbe, mert kész az ebéd. A séta csendesen telt, és az elmondottakon töprengve én nem is kerestem senki társaságát. Mikor beléptünk a kis étkezdébe, Chelsea még elejtett néhány fúj-t, mire megbarátkozott az egyik levessel, én viszont válogatás nélkül tömtem a fejem. Nem igazán tudtam feldolgozni, hogy egy az én testemen kívüli emberi lény ugyanazt az információt tartalmazza, ami az én fejemben kavarog, ezért hol Williamre bambultam, hol pedig a lányra. Chelsea kellemesen csevegett Rachellel és Tiffany-val, akik a várakozásunk ellenére egészen jól kijöttek egymással. William továbbra sem volt jókedvű, Matt osztozott ebben az állapotban, de azért igyekezett minket szórakoztatni. Rob és David nem igazán tudták, mi történik, de nem is kértek belőle, mert a kamerák felbontásával voltak elfoglalva. Nem ilyennek képzeltem az együtt töltött időt. Kellett volna egy whisky.
|
103. fejezet |
|
2015.12.25. 15:21 |
|
– Szerinted mi történhet a többi házban? – kérdeztem Chelsea-től vigyorogva. Éppen gumicukrot ettünk, amiből még az egyik benzinkútnál vásároltam be, de ahhoz túl kevés volt, hogy az egész csapatnak szétosszuk. Néha kikukkantottunk az ablakon, de nem láttunk senkit. Szinte forrt a tér, tombolt a kánikula, az égen nem járt egy felhő sem. Eszünkben sem volt kitenni a lábunkat az ajtón ebédig.
– Szerintem... Hmm... – A lány kuncogott két falat között. – Tiffany és Rachel kibírják valahogy. Biztosan két külön sarokban ülnek, és olvasgatnak. Vagy monopoly-znak. Rachel hozott játékokat.
– Egyszer elvertem az exemet – kacagtam fel az emléktől. Chelsea erre felkapta a fejét.
|
102. fejezet |
|
2015.12.21. 22:09 |
|
– Ez ügyes volt – vigyorgott Matt a távozó Tim után, aztán elismerősen végigmért. – Te vagy kettőnk közül a csinosabb.
Elnevettem magam, bár nem tudtam, hogy ez most a parókának szólt, vagy bóknak szánta. Nem gondoltam még soha Mattre úgy, ahogy, és most sem terveztem, de azért a gondolata hízelgett egy kissé.
Ezzel egyedül voltam.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…