– Sissie, William el fog j�nni – pr�b�lt a szemembe n�zni, de t�preng� tekintetemmel ker�ltem az �v�t.
– Tudom.
Sz�ks�gem volt Williamre, �s ezt � is nagyon j�l tudta.
Az iv� m�g�tt, a t�n�l m�r nem hallatszott a zene �s az emberek moraja. A s�t�t v�z k�kesfeh�ren fodroz�dott l�bam el�tt, ahogy a partba v�jt padszer� m�lyed�sben �ltem, �s halk locsog�sa mintha suttogott volna nekem. N�ha elz�gott a f�lem mellett egy-egy apr� bog�r, de a sz�nyogok nagy �r�m�mre elker�ltek. Nem volt m�s, csak �n, a v�z, a cs�nd, a hold.
A hold. H�ny verset �rtam r�la! Egyszer le is festettem. �t �vig �lmodtam vele, szinte minden nap. Azt mondt�k, szerelmi v�gyakoz�st jelent, �s �n f�lre�rtettem…
M�g�ttem a f�k k�z�tt l�ptek reccsentek. Tudtam, hogy tudja, j�nnie kell, ez�rt meg sem lepett, mikor meg�llt felettem. A v�z most nem rezzent, t�k�letesen t�kr�zte vissza kedves arc�t.
– Szia.
Feln�ztem r�. Barna zak�t viselt, �s azt az inget, amit az irod�ban viselt, mikor beh�vott az interj�ra.
– Szia. – Felt�p�szkodtam, meg�lltam el�tte. Halv�nyk�k szem�ben a hold f�nye csillogott, �s r�j�ttem, hogy ez�rt kapcsoltam �ssze a kett� k�pet. A felfedez�sben ihletem t�madt, �s el�re tudtam, hogy most m�sodpercekig besz�m�thatatlan leszek. Szerencs�re adott nekem id�t: zsebre tett k�zzel eln�zte a t�jat.
– Gy�ny�r�.
B�lintottam, �s �n is csatlakoztam. A pillanat eszembe juttatta a k�pet, ahogy ott �llunk a r�zsasz�n �g el�tt, csak mi ketten. Az is egy olyan alkalom volt. De ezt nem adom senkinek, err�l f�nyk�p se k�sz�l. Ez a kett�nk�. Magunkba sz�vtuk, mint vizet a v�kony ruhadarab. Az �r�mt�l telve fordultunk egym�shoz �jra.
– Erre most nincsenek szavak – mondtam. Ban�lisnak t�nt kimondani a partos szabadversem c�m�t, ugyanakkor el is mondtam a l�nyeget. Nem volt mit mondani. N�zni volt mit: a holdat a csillog� szemekben. A sz�jat. A szemet. A sz�jat. A szemet…
Egyszerre mozdultunk. �reztem, ahogy testem belesimul az �v�be, mintha r�g ebben az �lel�s�ben lett volna a helyem. �rint�se meleg volt �s l�gy a derekamon, az ajkai puh�k �s finomak a sz�mon. Eszembe jutott, hogy megn�zzem, meztelen vagyok-e, mert any�m meg fog l�tni, �s r�j�ttem, hogy most ugyanaz a koreogr�fia, mint az �lmomban, att�l eltekintve, hogy itt baromira s�t�t van. A gondolatra �s a felszabadults�gt�l izgatottan elmosolyodtam. Ahogy megt�rt�nt, William m�g mindig engem n�zett, �rtatlan csod�lkoz�ssal, �s nem tudtam meg�llni, hogy ne cs�koljam meg �t �jra. �s �jra… �s �jra…