Lementem a partra, rugdostam egy kicsit a k�veket, am�g meg nem f�jdult a l�bam, azt�n kerestem egy helyes partszakaszt. Feltorn�ztam magam egy fa t�rzs�n an�lk�l, hogy a v�zbe pottyanjak, �s le�ltem egy k� perem�re. Tiffany nevetett: messzir�l hallottam, de idehozta a hangj�t a v�zfelsz�n. J� neki... Leh�ztam a cip�met, �s felhajtva a nadr�gom sz�r�t belecsobogtam a v�zbe, azt�n n�ztem, ahogy a gy�ny�r�en fodroz�d� felsz�n arany sz�n� hull�mai elvesznek a n�dasban. Ez volt a nap legmelegebb id�szaka, �s �n m�gis f�ztam egy kiss�, mert mag�nyosnak �reztem magam.
Kinyitottam a k�nyvet a nyakamban l�g� kulccsal, �s v�giglapoztam, azt�n egy nagy s�hajjal kif�jva a f�l�sleges gondolatokat bele�rtam mindazt, ami az �rkez�s�nk �ta t�rt�nt. Eddig �gy �reztem, hogy mindaz, amit �rtam, egy k�nyv, az �letem hol vicces, hol szomor� reg�nye. Ebben a pillanatban, a parton �lve, a t�volod� gy�r�ket n�zve azonban kezdtem felfogni, hogy mindaz, amit le�rtam, m�shogy kellett volna, hogy alakuljon. Most t�rt�nnie kellett volna valaminek. M�r eleget �ltem, hogy tudjam, az �let nem mindig olyan, amilyennek elk�pzelem, de az a t�retlen v�gyakoz�s �s �lmodoz�s, ami egyben tartott, ami miatt ak�r Birminghamig, ak�r id�ig eljutottam, �jra �s �jra k�vetelte a juss�t.
Williamnek ki k�ne l�pnie a f�k k�z�l, �s megcs�kolnia engem.
Ez a k�nyv r�la, r�lunk sz�l. Nek�nk sz�l. Amit ebbe a k�nyvbe le�rtam, az nem tartozik Natalie-ra, �s Chelsea-re sem tartozik. Egyik�j�k sem �rt meg �gy, mint William Johnson, az�ta, mi�ta a vir�gos novell�mat olvasta a h�romsajtos pizza mellett. � volt az egyetlen, aki a m�veimen kereszt�l l�tott. �n nem csup�n egy huszonegy �ves l�ny vagyok. �n bet�k vagyok. Szavak vagyok. Mondatok vagyok. Bekezd�sek, versek, r�mek vagyok. Szinonim�k vagyok. A b�na k�z�r�som vagyok. Ez a k�nyv... Ez vagyok. Felindultan p�rgettem �t a lapokat, vissza oda, ahol Poe-r�l besz�lgett�nk. Ahol azt mondta, hogy nem ism�telek csak �gy, mert nem szoktam. Azt�n megakadt a szemem a besz�lget�s�nk�n.
„– Ez egy szerelmes vers, amiben nem mondj�k ki a szerelmet. A szavak elsikkadnak. Egy �r� kez�ben esnek sz�t.”, mondta William. Megsimogattam a nev�t, azt�n elh�zva a kezemet megl�ttam mag�t a verset. F�lhangosan motyogtam magam el�, v�gre itt, a t�n�l, amihez �rtam.
A part kett�szakad.
Egyes�l...
Nincsenek szavak...
�reztem, ahogy el�nt a csal�dotts�g. H�t milyen vil�g az, amiben nincsenek szavak? Mit csin�ljak akkor, ha nincsenek, �ppen �n? R�gjam Williamet s�pcsonton? Tulajdonk�ppen meg�rdemeln�.
A nap m�r a t�lparti f�k k�z�tt bujk�lt, mikor felt�p�szkodtam.
M�g utolj�ra h�tran�ztem, h�tha.
Nem volt ott.