– Eln�z�st, ha megzavarom a kupaktan�csot – �rintette meg William a v�llamat, amit�l �sszerezzentem. El sem tudtam k�pzelni, hogy egy n�lam fejjel magasabb, er�s testalkat� f�rfi hogy a fen�be tud mindig a h�tam m�g� lopakodni, de most az egyszer nem mertem rajta sz�monk�rni. Volt valami a leveg�ben, ami nem tetszett, �s ami miatt Matt is hamar elkomorodott. Williammel t�nyleg nem stimmelt valami, �s b�r � a kialvatlans�gra fogta, �n nem tudtam hinni neki. �m miel�tt egy�ltal�n m�s beugrott volna, m�ris megrohantak minket a csoport tagjai, hevesen vitatkozva azon, ki hova ker�lj�n. Egy pillanatra �tfutott rajtam a gimn�ziumban annyiszor �rzett k�ts�gbees�s, hogy nem kellek majd senkinek, azt�n egy gerinct�l indul� izgalom, hogy milyen lenne Williammel egy f�lledt, kis szob�ban. Mindkett�t r�m�lten hessegettem el, f�leg, mert a tekintetem �ppen ebben a pillanatban akadt �ssze az �v�vel, �s elpirultam. J� �tletnek t�nt a l�nyokhoz menek�lni...
Ledobtam a h�tizs�kom, �s arra indultam, amerre l�ttam �ket elosonni az im�nt, az �p�let nyugati sarka fel�. El�sz�r azt hittem, az�rt mentek oda, mert �rny�kot kerestek, de mikor csod�lkozva �s agg�dva pillantottak r�m, �tfutott rajtam a gondolat, hogy itt is probl�m�ba futottam. Tiffany morcosnak t�nt, �s r�gt�n tudtam, hogy mi�rt: szeg�nyben most tudatosult, hogy velem fog egy helyis�gben lakni. Chelsea �s Rachel r�g�ta bar�tn�k, nem furakodhatn�k egyikhez sem, b�r sz�vesebben t�lt�ttem volna vel�k egy�tt az id�t, mint Annie k�zeli ismer�s�vel.
– Bocsi, ha zavarok – belet�rtam a hajamba, �gy, ahogy Matt is elj�tszotta.
– Jaj, dehogy zavarsz, gyere – intett Chelsea. Zsebre v�gott k�zzel l�ptem k�zelebb, hogy laz�nak t�njek Tiffany el�tt.
– Mi a helyzet?
– Rachel �s Tiffany szeretn�nek egy h�zban lakni – sz�gezte le Chelsea b�josan mosolyogva.
– He? – hitetlenkedve n�ztem v�gig a l�nyok arc�n. Rachel eg�szen vid�m volt, �s Tiffany arc�r�l is lelohadt m�r az el�bb l�tott, undorral vegyes grimasz. – �n azt hittem, ti ketten lesztek egy�tt.
– Igen, de Rachel j�ban van Tiffanyval, ti viszont m�g alig ismeritek egym�st. Arra gondoltam, tal�n �gy neked is k�nyelmesebb. Persze, rem�lem, kij�tt�k majd: Tiffany nagyon kedves l�ny – mosolygott r� Chelsea, mire Tiffany egy kicsit megenyh�lni l�tszott. �reztem, hogy ez egy �sszeesk�v�s, de le�rhatatlanul h�l�s voltam �rte: minden v�gyam az volt, hogy valakivel megbesz�lhessem a probl�m�imat, �s ez m�g egyed�l Chelsea-vel siker�lt... k�r�lbel�l az eg�sz �letemben.
– A fi�k hogy �llnak? – k�rdezte Tiffany, hogy besz�lget�st kezdem�nyezzen velem. A fi�k sz� eml�t�s�re saj�t mag�t is zavarba tudta hozni: ennyire m�lyre m�g �n se s�llyedtem.
– Nem tudom – feleltem, ahogy elindultunk a sarok fel�. – De biztosan nem csin�lnak bel�le nagy �gyet... William �s Matt j� bar�tok, gondolom, �k...
Ekkor �rt�nk ki a f�nybe, �s k�zvetlen�l mellett�nk, a Robbal k�z�s szob�ban Matt bev�gta az ajt�t �gy, hogy �sszerezzent�nk.
– J� bar�tok, igaz? – vigyorgott Chelsea.
– Ink�bb ne viccel�dj�nk el�tte – figyelmeztetett minket Rachel, �s egyet�rt�n b�logattunk. William �s David nem messze �lltak t�l�nk, �s l�that�an r�nk v�rtak. Nem akartunk balh�t, de ahogy odal�pt�nk hozz�juk, mintha William rosszkedve elillant volna.
– H�lgyeim, meghagytuk a v�laszt�s jog�t – intett a szabad h�zak fel�.
– H�t... V�g�l is ugyanakkor�k – vont v�llat Rachel.
– Nekem is mindegy – d�rm�gte Tiffany. L�tszott rajtuk, hogy nem igaz�n akarnak vit�zni, �m ezzel jobban bosszantott�k a v�rakoz� Williamet. Gyorsan k�zbesz�ltam:
– Stippistoppi, az eny�m ez! – El�reb�ktem.
– Mi�rt? – h�kkent meg Chelsea, k�vetve engem.
– Nyilv�n, mert ez van a legk�zelebb – sz�ltam h�tra mosolyogva a l�pcs�r�l, �s David �s William is nevettek.
– Akkor a mi�nk a k�z�ps� – hallottuk Rachelt.
– Ahogy gondolj�tok – mondta David. Egy pillanatra kihajoltam az ajt�f�lfa m�g�l, hogy l�thassam, ahogy Tiffany elv�r�s�dik.
– David tetszik neki. Gondoltam – s�gtam oda Chelsea-nek.
– Cssst – s�gta, �s bel�kd�s�tt az ajt�n.
Sz�p kis h�z volt, n�h�ny �ve j�l j�tt volna a sz�leim h�ts�kertj�ben, hogy ne kelljen vel�k tal�lkoznom. F�b�l k�sz�lt, a kis torn�cra l�pcs� vezetett fel, �s sz�nyogh�l� vette k�r�l, ami m�g� egy kis, szint�n sz�nyogh�l�s ajt�n �t juthatott az ember. Az ajt�hoz k�t kulcs tartozott, bel�l tal�ltuk �ket a z�rban, �s el is tett�k magunknak. Jobb �s bal oldalon �llt egy-egy �gy, mellett�k �jjeliszekr�ny. Mindk�t �gy felett ronda olvas�l�mpa. K�toldalt sz�nyogh�l�s ablakok voltak, leh�zhat� rol�val. Az �gyakkal szemben �llt egy-egy nagyobb szekr�ny, amibe bele tudtuk pakolni a holminkat; �gy nyikorogtak, mint a rosseb.
– Ez... – kerestem a szavakat, nem tudva, mennyire kell �szint�nek, �s mennyire udvariasnak lennem Chelsea el�tt.
– Gusztustalan.
– �h... Ja.
Fintorogva nekil�tott, hogy dupla leped� sz�l�t begy�m�sz�lje az �gya al�, �s �n is besz�lltam. Ahogy egym�snak h�ttal szenvedt�nk, hirtelen megk�rdezte:
– Mi baja?
– Bocsi, kinek?
– William Johnsonnak.
Meg�llt a kezem a leveg�ben, �s csod�lkozva fordultam h�tra, de csak az � h�t�t l�ttam.
– Nem tudom – mondtam halkan.
– T�rt�nt k�ztetek valami?
– Nem. Nem miattam, ha erre...
– Nem, nem, dehogy gondoltam erre! – Mosolyogva fordult fel�m, mert l�tta, hogy teljesen bizonytalan vagyok. Furcsa volt szemt�l szemben �llni azzal, akinek elmondtam, hogy �n �s William... – Ne haragudj, hogy mindig ezzel szek�llak.
H�tat ford�tottunk egym�snak, �s kipakoltunk m�g p�r holmit a poggy�szunkb�l. �tfutott rajtam mindaz, amit Chelsea eddig mondott Williamr�l, az, hogy �sszehozta, hogy itt lehessek vele, �s t�maszkodhassam r�. �s akkor r�j�ttem, hogy ha nem is lesz semmi Williammel, m�g �gy is nyertem valamit az elm�lt egy �vben, amim m�g nem volt soha azel�tt: egy legjobb bar�tn�t.
– K�sz�n�m, hogy szek�lsz – mondtam neki, �s meg�lelt�k egym�st.