– Igen – turk�lt sz�ke haj�ban, �s csak percek ut�n j�ttem r�, hogy ez a mozdulat n�lam is gyakori. A felismer�st�l kezemet zavartan a zsebembe dugtam �s elnevettem magam. – Igen, �n vagyok Matthew. �n besz�ltem �nnel telefonon. A bar�tom, William Johnson – simogatta meg William karj�t b�josan, hogy kirobbant bel�l�nk a r�h�g�s – Jaj, nem �gy a bar�tom, neeem, neem. Mi nem vagyunk egy�tt! Csak r�g�ta ismerj�k egym�st! Sz�val � szervezte le a dolgokat, megvan?
– Igen, �h, uram...? Megvan – kapkodott a pap�rokkal a f�rfi r�m�lten, mert nem tudta, hogyan kell reag�lni egy ilyen helyzetre. Nem irigyelt�k, mi se tudtuk volna. M�g ha Mattre ez �ltal�ban jellemz� lett volna, esetleg, de azzal m�r t�nyleg fejt�r�st okozott szeg�ny f�rfinak, mikor c�km�kunkkal kil�pt�nk az �p�let h�ts� ajtaj�n, � pedig megtorpant csak az�rt, hogy kidobja a melltart�t�m�s�t a szemetesbe, azt�n h�na al� csapta a par�k�t �s a BITCH felirat� sapk�t.
– V�gre, vissza a term�szetbe – s�hajtotta. A f�rfi – Tim, mint Williamt�l suttogva megtudtam – ekkor strat�gi�t v�ltott, �s igyekezett �gy tenni, mintha nem vett volna �szre az eg�szb�l semmit, �s csak Williamhez besz�lt. Meg�rt�en n�zt�nk r�, t�nyleg � t�nt egyed�l �rtelmesnek.
Az �p�let m�g�tt �gy �tven l�p�snyire pici erd� k�vetkezett, az a fajta, amelyben t�l k�zel �llnak egym�shoz a f�k, hogy k�nyelmesen j�rk�lhass benne. Chelsea mondott valamit, de nem igaz�n figyeltem, csak biccentettem: tekintetemmel folyamatosan a tavat kerestem. A besz�lget�sb�l is csak ez fogott meg igaz�n, meg az, hogy William k�vetkezetesen tartotta velem a l�p�st, �s mindig hozz��rt a karom.
– A t� jobbra van, a f�k m�g�tt – mutatta Tim. – Azt nem aj�nlom, hogy itt menjenek hozz� k�zel, errefel� rengeteg a v�zi n�v�ny, �s az erd�n sem c�lszer� a kijel�lt �sv�nyen k�v�l k�zlekedni. A kempingn�l viszont remek kil�t�s ny�lik majd r�, �s ott sima a part, lehet f�rdeni is. K�rem, am�g itt vannak, mindenk�ppen tarts�k be a szemetel�sre, doh�nyz�sra vonatkoz� h�zirend�nket, amit majd k�zhez kapnak, de a t�borhelyen is kif�ggesztett�k. Nagyon sz�raz nyarunk van, a n�v�nyzet k�l�n�sen gy�l�kony, �s a fah�zakra is vesz�lyt jelent.
Mik�zben magyar�zott, bel�pt�nk az erd� boltozata al�. Hirtelen a f��t marad�k susog�sa is megsz�nt, csak a term�szet l�gy neszeit hallottuk. Nagyot szippantottam a finom leveg�b�l. Mindig is vid�ki l�ny voltam, de csak most eszm�ltem r�, mennyire terhes nekem a v�rosi szmog. Williamre mosolyogtam, aki l�that�an �r�lt neki, hogy j�l �rzem magam.
Kicsit akadozott a k�zleked�s, mert Rachel �s Tiffany naiv m�don b�r�nd�t hoztak: gurulni nem tudott a f�ld�ton, ha felemelt�k, akkor viszont beleakadt az �sszes n�v�nybe. Az�rt naiv m�don, mert engem a home depot-ban William m�r felvil�gos�tott r�la, hogy mennyivel hasznosabb h�tizs�kot hozni. Ugyan nagyon meleg�tette a h�tam, de ott garant�ltan elf�rt, ahol �n is. Meg is kellett k�zdeni a hely�rt, libasorban haladtunk. V�gig William f�l v�llra vetett h�tizs�kj�t b�multam. A f�nyek z�kkentettek ki. Szokatlanok voltak, mintha megt�rtek volna valamin... Oldalra pillantottam, �s ott volt a t�.
Nem volt nagy, nem volt m�ly, de t�kre gy�ny�r�en k�pezte le az �g vil�gosk�kj�t �s a nap s�rga sugarait. Partja szinte a tengerpartokat id�zte. M�g�tte is hasonl� erd� h�z�dott, mint a mi oldalunkon, csak azt nem szak�totta meg �sv�ny, a term�szetv�delmi ter�let r�sze volt. T�volabb kisebb szikla emelkedett.
– H� – s�hajtott Chelsea, aki �ppen mellettem �llt meg. R�pillantottam, hogy igazat adjak neki, de l�ttam, hogy senki nem a t�jat n�zi, hanem a kempinget. Kil�ptem William m�g�l, hogy szem�gyre vegyem a terepet.
Nem messze az erd�t�l kis fah�zik�k sorakoztak, ezekhez vezetett a l�bunk alatt l�v� �sv�ny, �s v�g�l meg�llt egy kis t�bort�zn�l, amit k�padok vettek k�r�l. Mindennek f�ldszaga volt, az a kellemes, mint mikor kert�szkedik az ember.
– Ez teh�t a kemping. A kif�ggesztett h�zirend. – Tim megb�kte az egyik lifeg� pap�rt a legk�zelebbi �p�leten. – Ez itt a zuhanyz� �s mosd�, a n�i �s f�rfi k�l�n ajt�. – Erre p�r megk�nnyebb�lt s�haj volt a v�lasz, �n csak vigyorogtam. A pasas azt�n kil�pett az �p�let m�g�, ahol halomra kupacolt�k a has�tott f�kat. – Innen lehet vinni f�t a t�bort�zh�z, de k�rem, m�shol ne gy�jtsanak t�zet, csakis ott!
– Igen, Rachel, ne gy�jts t�zet – biccentett�nk fel�, � meg csak forgatta a szem�t.
– Gondolom, kettes�vel lakunk majd – jegyezte meg William elt�prengve b�mulva a h�zakat.
– Igen, am�gy is k�t �gy van egy h�zban – felelte Tim, �s kil�kte a legk�zelebbi h�zik� ajtaj�t. Mind belest�nk: a hom�lyos kis szob�ban k�t vaskeretes �gy �llt, mellett�k z�rhat� szekr�nyekkel. – Ez a legnagyobb itt, a t�bbi nagyj�b�l ugyanakkora.
– Akkor, ha nem b�nj�tok, �n lefoglaln�m – lihegte Rob. Csod�lkozva fordultunk fel�: �szre se vett�k, hogy ennyire lemaradt, b�r �rthet�: volt n�la n�h�ny nagyfelbont�s� kamera �s egy profi �llv�nyzatrendszer. – Ezeket tenni kell valahova.
– Persze – b�lintott William. Od�bb l�pt�nk, hogy elf�rjenek, mik�zben a fi�k neki�lltak becipelni a kamer�s cuccot.
– �s akkor �ram...?
– Van, a konnektorok m�k�dnek, �s j�l lefedettek. Ellen�riztett�k �ket. – Tim toporgott egy kicsit. – Nos, �n nem is zavarok tov�bb, �rezz�k j�l magukat! Ha b�rmire sz�ks�g�k van, itt a sz�munk – mondta, �s kiosztott nek�nk p�r n�vjegyet. – Ak�rmikor h�vhatnak, v�szhelyzet eset�n ak�r �jjel is.
– K�sz�nj�k – biccentett William, de a mellettem l�v� Matt meg�ll�totta Timet az ajt�ban (amit�l szeg�ny �sszerezzent, mert m�g tartott a pultn�l l�v� sokk), �s eg�szen k�zel hajolva megk�rdezte:
– Tim, hol lehet inni?
�n is k�zel hajoltam.
– Igen, Tim. Hol lehet?
– Italt a t�borba hozni tilos – k�z�lte hangosan, hogy a bentiek is j�l hallj�k.
– Az vil�gos, persze, de �rti... Az ig�nyek.
– Igen, az ig�nyek. J�l mondod, Sissie.
– Nos... – feszengett Tim, �s agg�dva n�zett v�gig rajtunk. – Mind elm�ltak m�r huszonegy �vesek?
Egym�sra n�zt�nk, azt�n a h�sz�ves Tiffany-ra, Davidre �s Rachelre, majd megint egym�sra.
– Persze.
– H�t nan�.
– Hogyne!
– Viccel?
– Nos... Van egy pub a f��t mellett, idefel� tal�n l�tt�k is. A t� nyugati partj�n van. Gyalog is meg lehet k�zel�teni, a f��p�elt�nkt�l kell elindulni, van egy kitaposott �sv�ny.
– Remek, k�sz�nj�k – mosolyogtam b�josan.
– De ezt nem t�lem tudj�k – tette hozz� az ajt�ban visszafordulva, hogy m�r a t�bbiek is hallhatt�k. Mattel csod�lkozva n�zt�nk r�.
– Mit? – k�rdeztem felh�borodva. Vigyorogva �llt tov�bb.