T�togott valamit, de nem hallottuk, helyette integetve kigurultunk a f��tra. Mindennek integett�nk, nem csak any�mnak meg ap�mnak, akik �ppen aludtak �s szartak a fejemre, �s nem csak a p�knek, aki m�g nem nyitott ki, �s nem csak Hannah-nak, aki ronda pongyol�ban alszik, hanem eg�sz Argletonnak integett�nk, mert mi �gy szerett�k ezt a...
Megint beleloccsantunk egy pocsoly�ba.
– TEGNAP MOSTAM LE A KOCSIT! – �v�lt�tt William, �n pedig kuncogtam.
– H�tha esni fog, �s lemossa.
William s�rt�d�tten benyomta az aut�r�di�t, ahol �ppen az id�j�r�s ment.
– A h�ten k�nikula lesz, 30-32 fok, csapad�k nem v�rhat�. Orsz�gszerte harmadfok�...
Azt�n kikapcsolta. Fetrengtem a r�h�g�st�l.
– Na j�. Sz�val az ir�ny: d�l, �s itt a GPS, �s n�lad van a t�rk�p – mutatott el�m –, �s ha elt�ved�nk, meghalunk, mert nincs n�lam t�bb �lelem, mint amennyi sz�ks�ges.
– Majd vesz�nk valamit �t k�zben.
– Igen?
– Igen. �hes vagyok.
– Csak azt ne mondd, hogy...
– Pisilnem is kell.
– Sissie, most indultunk... – Majd szemles�tve hozz�tette: – Nekem is.
Azt�n megint a kocsiban �lt�nk. Nem tudom, mi alapj�n v�logattam a t�m�kat, de f�lig a h�tt�ml�nak d�lve �s ny�ladzva kib�ktem az els� dolgot, ami az eszembe jutott:
– Sz�val nem akarsz megh�zasodni.
– J�zusom, Sissie, majdnem belehajtottam a szalagkorl�tba – h�r�gte. – Ez hogy j�tt?
– Nem tudom. Hasonl�tasz valakire.
– Kire?
– Egy filmb�l.
– Melyikb�l?
– Nem fontos.
– �s te?
– Mi az any�mk�nja van? – d�ltem el�re.
– Te meg akarsz h�zasodni?
– Huszonegy vagyok.
– A huszonegy �veseknek nem tilos. M�g inni sem. Sz�p kor az.
– H�t erre m�g nem gondoltam, tekintve, hogy nincs p�rom.
– �s akkor gondoln�l?
Egy kicsit gondolkodtam, azt�n v�laszoltam:
– Nem.
– Hogy jutottunk ide?
– Nem tudom.
– M�rmint erre az �tra. Azt hittem, n�zed a t�rk�pet.
– Jaj, a t�rk�p – kapkodtam a hatalmas pap�t�mb�rt. M�r megint elterelte a sz�t. Mi�rt terelte el?
Az hagyj�n, de minket a GPS terelt el. Gyorsan visszaverg�dt�nk az aut�p�ly�ra.
– Huszonegy �vesen majdnem megh�zasodtam.
Csuklottam �s felpattantam a sz�kemben.
– Mi? Kivel? Mi�rt?
– Volt egy l�ny... Audrey Lewis. Az egyetemen tal�lkoztunk, azt�n �sszek�lt�zt�nk. Megk�rtem... Azt�n kital�lta, hogy csal�dunk lesz... �n pedig, hogy tanulni fogok. Akkoriban meghaltak szeretteink... Nem �rtett�k egym�st. Ennyi volt. – William r�m pillantott, csak a visszajelz�s �rdek�ben.
– �s ez jut eszedbe, valah�nyszor nagyn�n�d err�l besz�l – b�lintottam.
– Nem.
– Nem? Biztosan m�sok...
– Nem, nem igaz�n. Majd... Majd egyszer r�szletesebben mes�lek. Tanuls�gos mese, mit ne mondjak.
– Van... Most valakid?
Ez a k�rd�s sz�vb�l j�tt. Megpr�b�ltam �gy el�adni, mintha nem sz�vb�l j�nne, de abb�l j�tt, �s ott gurult az aut� padl�j�n, ahogy lepottyant. V�rtam, hogy William megtapossa, de felemelte, �s kedvesen visszaadta nekem.
– Nem, nincsen. Furcsa err�l besz�lgetni – mosolyodott el.
– Nagyon furcsa.
A szem�be n�ztem, �s tudtam, hogy �szinte volt. Nekem ez is el�g.