Mikor be�ltem a fodr�sz�zletben a sz�kbe, a fodr�szom folyamatosan a hajamat dics�rte. �n szerettem volna udvarias lenni, de neh�z volt, mik�zben �ppen azzal voltam elfoglalva, amit a t�k�rben l�ttam.
Nem volt karik�s a szemem, nem volt beesett az arcom, kis�rt a szemem, b�rmi. Pontosan �gy n�ztem ki, ahogy szoktam, egy dolgot kiv�ve: a szemeimb�l a teljes ap�tia sug�rzott. Annyira, annyira, de annyira nem �rdekelt m�r az eg�sz mindens�g, hogy az arcomra volt �rva. Tal�n ez az �nmagammal val� tal�lkoz�s volt az oka, hogy hirtelen valami �rz�st tudtam csiholni magamban, ezesetben d�h�t.
– Mennyire v�gjam?
– Ennyire – mutattam eg�szen a v�llamig. A hajam a h�tam k�zep�ig �rt azel�tt. B�r �szint�n bevallom, ez nem hirtelen kirohan�s volt: t�nyleg ut�ltam m�r, hogy ilyen hossz�.
– Biztos?
– Tuti.
Ahogy vagdosta a hajamat, �s ahogy egyre k�nnyebb lett a fejem, kicsit jobban is �reztem magam. Nem tudom, mi�rt, de a keletkez� Sissie Traylor jobban hasonl�tott mag�ra, mint azel�tt. Komolys�got k�lcs�nz�tt nekem az �j frizura, amivel pillanatnyilag dugig voltam. K�v�ncsi leszek, a t�bbiek mit sz�lnak majd hozz�.
M�g jav�ban vagdost�k a hajam, mikor az ajt� f�l� szerelt cseng� megcs�rrent, �s egy vid�m f�rfihang k�sz�nt.
– Sz�val nem hazudt�l, mikor el�sz�r tal�lkoztunk: t�nyleg val�di a hajsz�ned!
Nem Williamre pillantottam, hanem a szememet n�ztem. Most ragyogott.
– Igen, meg tudod, nekem �gy is �ll – v�gtam vissza �szt�n�sen, mintha meg sem t�rt�nt volna, ami megt�rt�nt k�zt�nk. Pardon, ami nem t�rt�nt meg. – Te zsel�zed. L�ttam!
– Ismerik egym�st? – mosolygott csipkel�d�s�nk�n a fodr�szh�lgy.
– De m�g hogy – vigyorgott William. – Meg sem lep, hogy ide j�rok?
– Nem igaz�n – vontam v�llat.
– Mi�rt?
– Mindig felbukkansz ott, ahol �n vagyok. Nem igaz�n tulajdon�tok m�r neki jelent�s�get. Egy. Kett�, az �zlet kett�nk k�z�tt van, �t perc s�t�ra.
William h�travetett fejjel nevetett, pont, mint m�skor szokott, �s ez egy kicsit meg�rvendeztette a sz�vemet. Ha nem is jelentek neki semmit, m�g akkor is jobb hallgatni �t, mintha nem besz�lne velem egy percet sem t�bb�.
– V�gezt�nk – mondta a fodr�sz, �n pedig fizettem, azt�n vigyorogva le�ltem egy sz�kre, l�bamat keresztbe t�ve.
– Megv�rom Mr. Johnsont. H�tha kider�tem, hogy kopaszodik.
– Nem, Sissie – nevetett a fodr�szh�lgy.
– Pedig azt hittem, ez�rt vetett�l vel�nk egy kil� par�k�t... – �lt�ttem ki a nyelvem, � pedig t�nd�rien vigyorgott imm�r viszonylag boldog t�k�rk�pemre.