Nem is az volt a baj, hogy elutas�tott volna. Mi�rt tenn�? Nem is vagyunk egy�tt. Biztosan elment megl�togatni a csal�dj�t, �s biztosan lesz egy konferencia is. Williamnek van �lete. Nem csak �n vagyok az. �n h�lye meg belek�pzeltem William �let�be azt, ami nem vagyok...
Zseni vagy, Sissie. Gratul�lok. Most meg b�gsz. B�gj�l csak, a h�ly�k meg�rdemlik.
M�g azt se mondhatn�m, hogy legk�zelebb okosabb leszek, mert egy fr�szkarik�t. Ugyanezt csin�ltam Jackkel is, a k�l�nbs�g csak az, hogy � meg akart fektetni.
Remek. M�r megint Jack. Ha azon vagyok, hogy jobban �rezzem magam, rossz ir�nyba haladok. F�leg, mert �gy v�lem, hogy egyik�k sem hib�s – �N vagyok a hib�s, ami�rt olyat l�tok dolgokba, amit nem k�ne.
Mindig elrontok mindent. Hagytam elmenni. Meg kellett volna cs�kolnom, mint azokban a h�lye filmekben, amiket Williammel v�gigr�h�g�nk. H�tha visszafordulna. De azt sem hagyta volna, hogy megcs�koljam...
Egyben biztos vagyok: mindent elcsesztem. Hogy a puszta l�tez�semmel, vagy a tetteimmel, az m�r csak r�szletk�rd�s.
V�rtam, v�rtam, hogy �rjon, hogy megcs�rgessen, b�rmi. Semmi inform�ci�. �t napig nem �rt, azt�n k�ld�tt egy e-mailt, amit �gy fogalmazott meg, mint egy k�peslapot: roppant felsz�nesen �s beteges angol humorral... Ez rosszabbul esett, mintha nem tett volna semmit.
(Szeg�ny, ha tudta volna, akkor milyen m�rges voltam r�...)
Napokat t�lt�ttem el k�nl�dva, lent pedig a sz�leimnek j� k�pet v�gva. A harmadik napon r�sz�ntam magam, hogy elfoglaljam a gondolataimat, ez�rt megn�ztem az Out of Afric�t. Azut�n pedig...
Mondjuk �gy, Chelsea nagyon meglep�dhetett, mikor este nyolckor ny�sz�r�gve felh�vtam.
– Danys lezuhant a kurva afrikai sportrep�l�j�vel – zokogtam bele a telefonba. – De a b�r�n�nek legal�bb volt vele viszonya, miel�tt meghalt...
– Sissie, te j� �g, minden rendben? Mi t�rt�nt?!
– Nem tudom, mi t�rt�nt. Csak azt, hogy egy h�lye segg vagyok. �s hogy otthon nincs alkohol, pedig most �gy meginn�k egy �veg whiskeyt. – Kegyetlen�l k�sz voltam. �letemben nem voltam m�g ennyire szarul.
– R�szeg vagy?
– Nem, most mondom, hogy nem! – kiab�ltam a telefonba hisztizve.
– Wil... – kezdte, azt�n k�h�gve nyomta el a sz�t. Tudtam �n, hogy tudja... – Sz�val csak nem visszautas�tott?
– Nem! – s�rtam.
– Akkor mi a baj?
– Nem t�rt�nt semmi! �s nem is fog! William elment k�t h�tre! El se mondta, hogy el fog...
– �desem, de h�t gondolom m�skor is volt m�r, hogy elment.
– Mi van, ha lezuhan a g�pe?
– Nem fog – s�hajtott Chelsea. – Jaj Sissie... Mes�lj el mindent.
Elmes�ltem. A ridegs�g�t is, amivel nem tudtam mit kezdeni, �s a h�lye leveleket, amik szint�n ridegek voltak, �s amikkel szint�n nem tudtam mit kezdeni.
– Lehet, hogy... Nem akarok b�nt� lenni, de lehet hogy � nem akarja. A ti kapcsolatotok extr�m, �s...
Na, h�t ha valamit�l, ett�l m�g jobban b�mb�ltem. M�g j�, hogy a sz�leim nem voltak otthon.
– Sissie, az �g szerelm�re, nem vagy �vod�s! Szedd �ssze magad, hallod?
– Biztos nem is szeret – zih�ltam. – Csak... Csak azt nem �rtem, akkor mi�rt h�zza az agyamat.
– Tal�n mert m�gis szeret – mondta Chelsea kedvesen.
– Most akkor melyik? – mormogtam.
– Szerintem az�rt ment el, hogy ezt kital�lja.
Erre elhallgattam. Csak szapora zih�l�som hallatszott, de a k�nnyeim elapadtak.
– De, Sissie, n�zd a j� oldal�t. Most is kedvel. B�rhogy is d�nt, fontos vagy neki. Ezt ne felejtsd el. Egy szeretetrem�lt� l�ny vagy, egy kem�ny csaj, akit nem t�rhetnek �ssze csak �gy. �rted?
Igaza volt. Egy pillanat alatt elf�jta a nyugtalans�gomat. Megkem�nyedtem, j�jj�n, aminek j�nnie kell.
– Chelsea?
– Igen?
– Soha ennyire m�g nem voltam h�l�s senkinek...