– Sziasztok! – mondtam vid�man, mikor k�s� reggel lej�ttem a nappaliba. Sz�leim �ppen a t�v�t n�zt�k, �n pedig azon gondolkodtam, mit is szoktam csin�lni ilyenkor. Oh, igen, reggelizni. Bekanyarodtam a konyh�ba, �s el�vettem a zabpelyhet meg egy t�lat, mik�zben f�lig kitekintgetve vel�k n�ztem a t�v�t. �ppen h�rad� ment, valami balesetr�l besz�ltek, de nem �rintette a k�rny�k�nket.
– Sz�rny�, mi megy az utakon mostans�g.
– Igen... Mi ez az illat? – sz�lt anya, �s beleszimatolt a leveg�be.
Hopsz. T�l sok volt a parf�m. Meg a fogkr�m. Meg a sampon. Meg a tusf�rd�. Anyu am�gy r�helli a s�rszagot, egyb�l kisz�rta volna n�lk�l�k.
– A parf�m�m az, anyu – ki�ltottam ki. – �j.
– Nagyon sokat haszn�lsz bel�le! N�h�ny csepp is el�g k�ne, hogy legyen, Sissie, nem vagy b�d�s. �gy viszont olyan szagod van, mint egy meg�rett szilv�nak.
Mik�zben anya besz�lt, grimaszolva ut�noztam. Hi�ba, �r�k gyerek vagyok. Mikor v�geztem, kitelepedtem a t�llal az asztalka mell�, �s b�r mindenki h�ly�nek n�zett, feltettem aa l�bamat, majd enni kezdtem. Unottan n�ztem a folyamatot, ahogy lassan r�eszm�lnek, hogy nem egy bunk� vend�g van n�luk, hanem a l�nyuk, aki eddig is pont ugyan�gy bunk� volt, �s folytatt�k a t�v� fik�z�s�t.
– Anyu mes�lte, hogy itt volt William? – k�rdeztem hirtelen kaj�n �tlettel. Apu arc�n er�ltetett mosoly jelent meg, de csak egy pillanatra tudta fenntartani.
– Igen, mes�lte. Kedves volt t�le, hogy bepakolt.
– Igen, kedves – b�logattam egykedv�en. – Nagyon kedves ember. Nem gondolj�tok?
– H�t, l�ttunk m�r rosszabbat is. Mi�rt, kicsim?
Megh�kkenve n�ztem r�.
– Mit mi�rt?
– Mi�rt k�rdezed, mit gondolunk r�la?
– Mert ti vagytok a sz�leim, �s... Sz�m�tok a v�lem�nyetekre az embereket illet�en.
Ap�n l�tszott, hogy nincs tiszt�ban az erre a helyzetre kifejlesztett protokollal: b�tor�tson-e, hogy William j� ember, vagy k�rdezgessen, hogy ugye nem akarok vele kezdeni. R�m�lten pillantott any�ra, aki ett�l felocs�dott a t�v�n�z�sb�l, �s k�rd�n fordult fel�m.
– Igen, eg�sz szimpatikus.
– Ugye? �s dolgozni is j� vele, valahogy az a f�n�k, aki kihozza az emberb�l, amit csak ki lehet – kezdtem lelkes magyar�zatba, hogy bosszantsam �ket, de �k addigra m�r teljesen kiz�rtak a k�r�kb�l. Megettem az �telt, �s visszamentem a szob�mba.
Furcsa, de nem direkt k�rdeztem r� Williamre. Valahol a lelkem m�ly�n azt rem�ltem, hogy megv�ltozik r�la a v�lem�ny�k. Valami�rt ez fontos volt nekem. Amikor �lmomban is Jacket l�ttam, eszembe sem jutott besz�lni r�la. Az egyetlen ember, akinek elmondtam, William maga: az az ember, aki teljesen megv�ltozott az ir�nyomban.
� akar Jack lenni? Tal�n nem... Tal�n f�l, hogy Jack lesz. Hogy elt�r, hogy megb�nt.
Vagy egyszer�en nem is tud r�m �gy n�zni.
Az �res helyis�g kongott a l�pteimt�l, �s a laptop �lesen csattant a r�gi �r�asztalomon, ahogy kitettem r�. A Facebookot n�zegettem, b�ng�szgettem, �s Chelsea �rt nekem.

Itt hossz� sz�net k�vetkezett, Chelsea l�ttamozta az �zenetet, �n pedig meg�reztem, hogy valami munk�l a h�tt�rben, amir�l nem tudok.

Mikor kil�pett, megr�k�ny�dve b�multam a k�perny�t. M�r �ppen k�zeledtem a fels� kis iksz fel�, mikor megl�ttam egy csoportot. Benne volt Chelsea, Lily �s Rachel. A csoport neve „szervez�s”. Nem tudtam, hogy �k h�rman k�z�sen szoktak bulizni j�rni, vagy ilyesmi.
Fura. De az�rt j�l esett elmondani Chelsea-nek. �jra feldobogott az a j� �rz�s, mint �t �ve...