– Nem tudom. Csak azt tudom biztosra, hogy nem akarom, hogy az legyen.
– Azt �n is. Ha megl�tn�m vele, �n...
– Cs�nd, fel�breszted!
– J�, de...
– George, figyelj. Nem tilthatjuk el t�le.
– Szobafogs�ggal sem?
– Feln�tt n�. �s a koll�giumba se z�rhatn�k be.
– �n... �n csak nem akarom elvesz�teni. De elfogadni se... Hazudnak �s...
– Tudom, dr�g�m... De nem ronthatsz r� ezzel.
– H�t...
– Figyelj, kital�ltam, mit tesz�nk. B�k�n hagyjuk.
– Igen?
– Igen. Most, hogy itt van a h�zban, am�gy is tudjuk, mit csin�l. �s nem sz�lunk semmit.
– Nem?
– Nem sz�lunk.
– De ha megmondan�nk neki...
– Nem �rn�nk el vele semmit, George! Csak hisztizne �s elmenne. A legt�bb, amit tehet�nk, hogy tudom�sul vessz�k a dolgait. A tilt�s hat�stalan. T�bbet nem tiltjuk.
– Ink�bb megetetj�k William Johnsonnal a spagettimet...?
Van a vizes ereszcs�ben valami visszaford�thatatlan. Ez tal�n az�rt igaz r�, mert cs�szik, �s ha nem kapaszkodik az ember az anyacsavarba, elindul, mint egy t�zolt� a filmekben – mindig kiz�r�lag lefel�. Van benne valami �tmenetis�g, amikor k�t emelet k�z�tt lifegsz, m�gsem vagy egyiken sem. Sz�vem szerint ott maradtam volna t�z �r�ig, hogy mikor Hannah felh�zza reggel a red�nyt, engem pillantson meg el�sz�r.
T�nyleg rossz l�ny vagyok. A sz�leimnek lehetne egy �rtelmes, j�ra val�, ped�ns gyereke, akit fel�gyelni lehet azzal, hogy otthon tartj�k, �s aki nem szerelmes a f�n�k�be. �s persze nem l�g az ereszen. Eddig legal�bb is ezt gondoltam volna, de most, itt t�prengve arra jutottam, hogy baromira nem �rdemeln�k meg.
V�rtam m�g egy kicsit, azt�n, mikor �gy �reztem, m�r nem b�rom tov�bb, elsz�ntam magam a cselekv�sre. A lehet� leghalkabban lecs�sztam, k�l�n �gyelve r�, nehogy megl�ssanak az eb�dl� teraszajtaj�n�l. Most j�l j�rtam azzal, hogy nem pakoltam el az �sszes cuccomat: egy szakadt tornacip�m a szob�mban maradt, amit kintre is felvehettem.
Szerencs�mre any�m m�g pont nem h�zta fel a red�nyt a nappali ablak�n, �gy amilyen halkan csak b�rtam, �trohantam a kerten, ki a s�v�ny�nk m�g�, azt�n, mintha csak �tlagos gyalogos lenn�k, s�t�ltam tov�bb az utc�n.
Nyolc �ra volt, nem j�rt erre senki. Na, Argleton am�gy sem volt egy ny�zsg� nagyv�ros, de az�rt n�h�nyan akadtak, akik a reggeli munk�ba igyekeztek, kinyitott�k a boltot... A gyomrom f�jdalmasan megkordult, eml�keztetve r�, hogy nem ettem reggelit.
Hoztam magammal cigit, p�nzt, telefont. M�sra nem volt sz�ks�gem. K�v�ncsi voltam, hogy mennyi id�be telik, m�g any�m �szreveszi, hogy az �des l�nya nincs otthon. A sz�ml�l� indul.
William �s az �n h�zam k�zti n�h�ny meg�ll�t gyalog se nagy dolog megtenni. �tk�zben van egy kocsma, egy fodr�szat, egy szol�rium �s egy �jjel-nappali. Ut�bbiba berontva b�rmit megeszem felki�lt�ssal szereztem magamnak egy p�ks�tem�nyt �s tejesk�v�t.
William h�za el�tt volt egy kis s�v�nyker�t�s, ennek a t�v�be �ltem le �gy, hogy a j�r�kel�k �s aut�sok ne vegyenek �szre, � viszont igen, ha kin�z az ablakon. A kicsit h�nyavetin megny�rt levelek legal�bb �rny�kot adtak: a leveg� sz�rnyen p�r�s volt, a t�m�nytelen mennyis�g� csapad�k tegnapr�l most mind felsz�llt. Tal�n egy �r�t �ltem ott, tal�n kett�t, �s ez id� alatt eszembe sem jutott felh�vni Williamet, vagy SMS-t k�ldeni, �bren van-e. Csak arra kaptam fel a fejem, mikor z�r�gni kezdett a z�r. Kil�pett az ajt�n, lehajolt az �js�g�rt, �s felemelkedve pillantott meg engem. Arc�n nem l�tszott sem meglepetts�g, sem harag: odaj�tt hozz�m, kez�t ny�jtotta fel�m.
– Gyere, igyunk egy kis s�rt.