– Na j� – adta be a derek�t William, �s lassan, nagyon lassan kisz�llt, majd �tj�tt az �n oldalamra, �s kinyitva az ajt�t s�t�tk�k erny�j�t f�l�m tartotta. �gy vonultunk az ereszig, a bej�rati ajt�n�l m�r sz�raz volt a helyzet. Z�rva volt, megz�rgettem.
– MEGJ�TT�NK!
H�sz m�sodperc semmi. Ez a semmi vil�gnapja. V�g�l elkezdett mocorogni a kilincs, �s kiny�lt az ajt�. Anyu komoran �s lekicsinyl�en b�mult minket, de mivel engem alkoholista hazudoz�nak, Williamet pedig �jgazdag pedofilnak gondolta, szinte egyet�rtett�nk vele.
– J� est�t, Mrs. Traylor.
– Szia, Sissie, �dv, Mr. Johnson.
Hol az egyikre n�ztem, hol a m�sikra, �s fogadni mertem volna, hogy itt m�g buny� lesz.
�s hogy anya nyer.
William kezet fogott vele. Ritka er�ltetett pillanat volt, de m�gis szebb� tette William j�indulata, ahogy igyekezett kedvesen viselkedni az am�gy kedvesen nem kezelhet� any�mmal.
– Sz�vesen seg�tek behozni Sissie holmij�t – javasolta r�gt�n.
– Az nagy seg�ts�g lenne – ismerte be anya. Apu �pp dolgozott, nem volt m�s f�rfi a h�zn�l, n�h�ny doboz pedig t�nyleg nyomott egy tonn�t. – Kinyitom a gar�zsajt�t, parkoljon be nyugodtan.
Ahogy elment a kulcs�rt, �mulva n�ztem Williamre, �s megb�kd�stem az oldal�t, � pedig diadalittasan vigyorgott. Persze azonnal visszat�rt a gy�szi komors�gunk, amint a gar�zsajt� kiny�lt. William fogta az erny�t �s visszaszaladt az Audihoz, �s b�r �n �t b�multam (s�t, f�ltem n�lk�le), anyu betess�kelt a szob�ba. �gyesen levettem a cip�met a lehet� legkevesebb koszt hagyva magam ut�n. Mint mindig, most is patin�s rend volt az eg�sz h�zban, �s f�ltem megt�rni. William szint�n zokniban csatlakozott hozz�m a nappali el�tt. A kaktuszt a doh�nyz�asztalra tettem.
– A f�rjem �jszak�s, csak hajnalban j�n meg – magyar�zta neki anya. – �gy egyszer�bb cipekedni.
– Nagyon sz�p �s tiszta a h�z – mondta � �szinte �mulattal. Hogy a f�szkes fen�be tudott �gy b�kolni? Biztos a gazdas�gi suliban tanulta. M�r �ppen fel� akartam fordulni, hogy gyilkos pillant�sommal tudt�ra adjam, lassan t�lz�sba esik, mikor v�gign�zett a nappalin, �s eg�szen elcsod�lkozott. – H�, de sz�p kandall�. D�sz, vagy haszn�lj�k?
– N�ha begy�jtjuk, igen. Csal�di �r�ks�g.
Hogy tal�lt bele a kandall�ba? Az any�m gyeng�je!
– Ne haragudjon, m�r pakolok is, nem akarok zavarni. Csak tudja, rajongok a r�gi dolgok�rt. – Zavartan t�rt a haj�ba.
– Dehogy zavar – bukott ki any�mb�l. Leesett az �llam. – Sz�z kilom�tert vezetett. �lj�n csak le. Hozhatok valamit?
– Egy vizet elfogadn�k, k�sz�n�m – mosolygott… r�m, mert csak �n voltam a szob�ban, anyu m�r ki is trappolt.
– Kapd be – t�togtam.
– Sissie?
– Igen? – p�rd�ltem meg.
– Te mit k�rsz?
– Te�t. K�szi!
Le�ltem William mell� a kanap�ra. Ahogy a konyhaajt� kiny�lt �s becsuk�dott, finom �telillat csapta meg az orrunkat. Anyu kirontott egy t�lc�val, �s le�lt vel�nk szemben, szem�t Williamen tartva.
– M�r szerettem volna egy ideje besz�lgetni mag�val – ismerte be n�mi gondolkod�s ut�n. – Az �t �vvel ezel�tti dolgokr�l. �s tal�n most Sissie sem rohan el – pillantott r�m fenyeget�en, hogy majdnem f�lrenyeltem. – Persze, ha van ideje. Nem akarom feltartani, ha dolga van…
– Szabads�gon vagyok, Mrs. Traylor, semmi dolgom az �gvil�gon. �s �n is v�rtam m�r, hogy besz�lgess�nk, mert nem szoktam indokolatlanul f�rd�szob�kba rejt�zni – biccentett fel�m William komoran, most, hogy m�r tudta a t�rt�netet.
– Vagy rejtegetni a l�nyomat, �t �ven kereszt�l?
– Igen, err�l is szerettem volna besz�lni. – William kortyolt egy nagyot.
– Sissie-t m�g �rtem, vad�c kamaszk�nt mindenki tesz olyat, ami akkor j� �tletnek t�nik. De maga feln�tt ember volt, mi�rt k�rt r�szt a hazugs�gb�l ahelyett, hogy �rtes�tett volna?
Anyu magasra tette a m�rc�t.
– Igaza van, Mrs. Traylor. Teljes m�rt�kben meg�rtem, de semmit sem tudtam arr�l, hogyan �rtes�thetn�m mag�t, arr�l sem, hogy �rtes�tenem k�ne. Nem volt r�la tudom�som, hogy nem engedi ide Sissie-t.
Nem hazudott, b�r nem is v�dte meg mag�t.
– Felel�tlens�g volt, hogy nem k�rdezte meg t�le! – v�gott vissza anya. T�nyleg hasonl�tottam r�, abszol�t �tl�ttam a gondolkod�s�t. – A l�nyom egy vadidegenhez j�rt minden szerd�n. Nekem azt mondta, dolgozik. �s ez a vadidegen nem is akarta, hogy tudjak r�la. Mi�rt nem akarta, Mr. Johnson?
Ett�l m�g William is megkukult, de l�tszott rajta, hogy megoldja a helyzetet, mert men� �zletember, �s k�sz. (Oh, igen, �s engem k�zben hal�lra ideges�tett, hogy �gy besz�lnek r�lam, mint egy �vod�sr�l).
– Sissie egy nagyon tehets�ges �r�. Sz�ks�ge volt arra, hogy �rjon, �s sz�ks�ge volt arra, hogy kifejezze mag�t.
– Ez nem magyar�zat. �rhatott volna blogot is, mint az oszt�lyt�rsai!
– Tudom. N�zze, Mrs. Traylor, tudom, hogy a szerepem f�lre�rthet� ebben. Att�l tartok, hogy soha nem fogom tudni elmagyar�zni, senkinek. De szerkeszt� vagyok, �s seg�tettem Sissie-t abban, hogy egyr�szt: ir�nyt kapjon, m�sr�szt pedig: hogy a k�pess�geihez m�rten fejl�dj�n. �n nem vonom k�ts�gbe az �n szerep�t Sissie �let�ben, de akkor zuhant, �s �n megpr�b�ltam elkapni…
– Ki maga, hogy elkapja az �n l�nyomat? – sz�rte a fogai k�zt anya.
– Az egyetlen ember, aki megpr�b�lta – v�laszolta William higgadtan, mire elcsendesedett. Tal�n kicsit mag�ba is n�zett, mert szomor�nak t�nt. Eszembe jutott az egyezs�g�nk az egyetemmel kapcsolatban, �s tudtam, hogy � is arra gondol. Hogy majdnem elvesz�tett, m�gsem vette �szre, hogy nagy a baj. Williammel egym�sra n�zt�nk. J�l esett, hogy nem kente r�m az eg�szet, hogy a v�delm�be vett, �s rem�ltem, ezt ki tudja olvasni a pillant�somb�l. Hagytunk anyunak egy kev�s gondolkod�si id�t, � pedig rekedten megsz�lalt:
– Nem �rtott neki, igaz?
– Soha nem jutott eszembe.
Elmosolyodtam.
– Hiszek mag�nak – b�lintott anya.
Leesett az �llam.
– T�bbet nem kell el�l�nk a f�rd�szob�ba b�jnia. L�tja, nem vagyunk olyan vesz�lyesek.
– Csak… El akartuk ker�lni a tov�bbi bonyodalmakat – sz�ltam zavartan.
– Ugye nem f�rd�tt ott? – fordult anya Williamhez, aki t�tott sz�jjal b�mult r�. Nagyon vicces volt.
– �rtott volna az �lt�ny�mnek.
– Oh, sz�val maga egy viccel�d�s f�rfi, �rtem. – Anyu kiment a konyh�ba, de r�gt�n vissza is j�tt, csak megkeverte az �telt. – Na, pakoljanak, pont akkora lesz k�sz a vacsora, mire befejezik. Szereti a t�szt�t?
– Odavagyok �rte – pislogott William meglepetten. Anyu katonatiszt st�lusa mellett mindig neh�z volt eld�nteni, mikor lehet �r�lni, de �n se ny�jtottam t�l sok t�mpontot: valahol a meglepetts�g �s a k�tely k�z�tt ingadoztam.