Percek ut�n sz�lalt csak meg:
– Sissie, minden rendben?
– Persze – fordultam fel�. – Mi�rt?
– Gondterheltnek t�nsz. Tulajdonk�ppen az�ta annak t�nsz, ami�ta �sszeveszt�l Natalie-val.
Csod�lkozva n�ztem r�: nem hittem volna, hogy �szrevette. Az igazs�g az, hogy az ut�bbi id�ben mindent elmondtam neki, de azt, hogy mit �rzek ir�nta, �ppen el�le titkoltam… Ezek ut�n �rthet� volt, hogy bizonytalan velem kapcsolatban.
– Tudod, nem k�nny� otthon – pr�b�ltam kit�rni a v�lasz el�l. Nem siker�lt.
– Tudom, milyen otthon, ez�rt csod�lkozom. Idegesebb vagy, mint szokt�l. Azt hittem, a kib�k�l�setek ut�n elm�lik…
Ep�sen felnevettem.
– Az�rt ez m�s. Ink�bb olyan „jaj, az�rt j�ban vagyunk, ugye?” kib�k�l�s volt. �n nem akarok haragot tartani, de elfelejteni sem tudom, amit az emberek mondtak nekem.
– Tudom. Nem �rtek vele egyet, de tudom.
– Ha egyet�rten�l, most nem �ln�k itt – b�lintottam. Ez meglepte.
– Mi�rt?
– Mert akkor nem bocs�tottad volna meg, hogy csak �gy elmentem. Valljuk be, William, te vagy itt a j�fi�, �n meg a rossz l�ny. Mindig is �gy volt. �n kommand�ztam be hozz�d…
– De �n kutakodtam ut�nad �s vettelek fel f� alatt. – William elvigyorodott. – Jaj, Sissie, hagyd, hogy �n is rossz legyek egy kicsit!
– T�gy, ahogy szeretn�l – mosolyogtam r�. – Akkor is feln�zek r�d.
Ez nagyon j�l esett neki. A pillant�s�ban l�ttam a meglepetts�get, egyben az �r�m�t is. Most megint az utat n�zte.
– �n is r�d.
F�k, f�k, bokrok, megint f�k. A sz�l kiss� felt�madt, az es� m�r zuhogott. A cseppek absztrakt form�kat rajzoltak a sz�lv�d�re, azt�n, miel�tt kital�ltam volna, mit �br�zolnak, az ablakt�rl� elkente �ket.
– K�v�ncsi leszek any�m fej�re, ha behordjuk a cuccomat.
– William Johnson-mentes �vezett� nyilv�n�totta a h�zat?
– M�g riaszt�t is szereltek, h�tha… – vigyorogtam. – De Jimmyvel j�l meglesz�nk. – Megpiszk�ltam a kis kaktuszt.
– Mikor lesz az esk�v�? – nevetett a f�rfi, de zavart pillant�sommal tal�lkozott. – Megb�ntottalak?
Eszembe jutott, mit mondtam any�m�knak a videobesz�lget�sen. Bevallottam a f�l igazs�got. Ez nagyon k�nos.
– William, l�gy sz�ves, ne r�ntsd f�lre a korm�nyt, mert tudom, hogy azt tenn�d, ha meghallod ezt, j�? F�jna, ha a hasamba �llna egy kaktusz.
– Ajaj…
– Nos… – megk�sz�r�ltem a torkomat. – Amikor a meccset n�zt�k, ugye… Ittunk. �s �n egy kicsit becs�ptem. Azt�n besz�lgettem anyu�kkal, �s �szinte akartam lenni… – F�lve pillantott r�m, de m�r nem hagytam abba. – Mondtam nekik, hogy te volt�l a f�rd�ben…
William nagy leveg�t vett �s kif�jta.
– �gy �rzem, nem seg�tett�l a helyzetemen.
– �n is. Ne haragudj.
– M�st is mondt�l?
– T�rt�nt m�g valami, amir�l nem tudok? – k�rdeztem tettetett meglepetts�ggel, el�red�lve.
– Nem hinn�m. De t�rt�nhetett volna. Annyiszor t�rt�nhetett volna �t �v alatt, hogy m�g.
El�reny�ltam a korm�ny fel�, hogy megt�rjem a zavar� ir�nyba elfordul� besz�lget�st.
– H�z�dj le, r�szegen nem vezethetsz! SEG�TS�G!
– TRAYLOR, maradj m�r veszteg! A v�leg�nyed kisz�rja a szemem.
– ITT NINCS SEMMIF�LE TAYLOR!
– Eserny�s l�ny, ha kiteszlek a benzink�tn�l, megv�rhatod a jobb id�t! Veled hatszor nagyobb a vezet�si rizik�m, mint jeges �ton.
– K�rlek, vigy�l haza! Annyival jobb ott, mint egy benzink�ton! – s�p�toztam.
– B�ntet�sb�l meg is teszem.
Duzzogva �ltem a tov�bbiakban, �s William is duzzogott, mert elmondtam any�mnak. Biztosan s�rtette az eg�j�t, hogy men� �zletemberk�nt a f�rd�ben bujk�ljon.
– Rossz l�ny vagy – k�z�lte velem.
Egyet�rt�n b�lintottam.