– Szabad!
A l�tv�ny, ami Williamet fogadta, t�bb volt, mint amire sz�m�tott. Egym�st el�rz�keny�lten �lelgetve fek�dt�nk a leh�zott �gynem�n Natalie-val.
– Sziasztok, mi…?
– �nnemakaromhogySissieelmenjen – szip�kolt Natalie. – Nemvihetedel.
– Nem is vinn�m, ha nem j�nne �nk�nt – mosolygott William, l�tva, hogy �ppen csal�di dr�ma zajlik a koll�giumi szob�ban, �s k�zben �r�lve annak, hogy Natalie �s �n v�g�l kib�k�lt�nk. N�lunk ez m�r csak �gy megy…
Felt�p�szkodtam az �gyr�l, �s megigaz�tottam a hajamat.
– Itt �sszeborul�sok voltak, ne haragudj.
– Dehogy, s�t, �r�l�k neki! Mit kell kivinni? – �rdekl�d�tt k�r�ln�zve, mert m�r mindent bedobozoltunk Natalie �s az �n r�szemen is, �s neh�z volt eld�nteni, ki� melyik holmi. A kez�be adtam egy nehezebb cuccokkal teli kartondobozt, �n magam pedig felkaptam egy ruh�sat. – Azt tedd alulra!
– �n is seg�tek – vakarta �ssze mag�t az �gyr�l Natalie, �s szint�n felvett egy k�nnyebb dobozt, azt�n csak �gy szaladt ut�nunk. – De azt�n vigy�zz magadra! �s a sz�leid miatt is. K�l�nben is sok a rabl�s mostan�ban vid�ken. – Ezen William felnevetett. – �s menj nyaralni, mert olyan sz�ned van, mint egy karfiolnak. �rj majd nekem!
– Natalie! – csit�tottam. – M�g van tizenk�t doboz. M�g nem megyek el.
– J�! K�t �ve lakom veled, de m�g sosem l�ttam n�lad annyi cuccot, hogy tizenk�t dobozba f�rne.
– De �n hoztam a f�l te�sk�szletet, te szerencs�tlen – ki�ltottam �t a v�llam f�l�tt. William nem sz�lt k�zbe, csak mosolygott a vid�ms�gunkon.
– Te is j�ban volt�l a szobat�rsaddal, William? – k�rdezte Natalie a k�vetkez� k�rn�l.
– �n nem voltam koll�gista.
– Hogyhogy? Volt lak�sod?
– Nem, a sz�leimmel laktam. – William sz�pen kikorm�nyozta a te�sk�szletes dobozt az ajt�n. – Az Edge Hillre j�rtam, t�zutc�nyira.
– Oda j�rt�l, ahova Sissie… j�rt majdnem? – b�mult Natalie.
– Gimibe oda is j�rt, ahova �n – tettem hozz�. – Kint van a b�szkes�geink list�n. A b�f�asztaln�l folyton engem b�mult.
– A terror – b�logatott William. – K�l�nben nem tudtam, hogy kint vagyok. R�gi a k�p?
– Nincs rajta szak�llad.
– R�gi a k�p – b�lintott.
Eg�sz j�l elbesz�lgett�nk pakol�s k�zben, de sajnos �hatatlanul elfogytak a k�r�k. �n nem akartam, hogy elfogyjanak. Nem akartam hazamenni. Itt akartam maradni. Natalie-n akartam sz�rny�lk�dni. Meg Mr. Morgannel besz�lgetni. Most r�m j�tt r�m a s�rhatn�k, de akkor megl�ttam, hogy valami m�g itt maradt. Egyszerre ki�ltottunk fel:
– Jimmy!
Jimmy az asztalon �ld�g�lt, sz�r�s t�sk�i sz�zfel� meredeztek, �s �tlet�nk sem volt, hova tegy�k.
– Hogyan sz�ll�tottad tavaly?
– Egy rekl�mszatyorban a t�sk�mban, de let�rt egy csom� t�sk�je, �s nem l�tta az utat. �s… rossz volt neki – n�ztem a t�bbiekre k�ny�rg�n. William t�prengve n�zte, azt�n l�tta rajtam, hogy �n se vagyok a helyzet magaslat�n, mert mindj�rt s�rva k�ny�rg�m magam vissza a v�rosba, ez�rt csak fej�vel intett az ajt� fel�.
– Hozd.
�gy t�rt�nt, hogy bek�tve, egy kaktuszt szorongatva, neh�z sz�vvel �ltem az Audiban, �s n�ztem, ahogy v�rosom h�zai sorra elt�nedeznek, a vid�k pedig felv�ltja a hely�ket. Ahogy f�jt a t�volod�s, �gy f�jt a k�zeled�s az otthonomhoz: tudtam, van n�h�ny besz�lget�sem, amit m�g meg kell ejtenem… Williamre n�ztem, hogy er�t mer�tsek, � vissza r�m, azt�n felvont szem�ld�kkel a kaktuszra.
– A l�gzs�k a gyeng�k� – jegyezte meg.