A kett�s �lethez az is hozz�tartozott, hogy n�ha tal�lkozgattam Williammel. K�rte, hogy h�vjam, ha van id�m, mert � b�rmikor szabadd� teszi mag�t, �n pedig, ha nem is annyiszor, ah�nyszor l�tni akartam (akkor ezerszer tettem volna), de h�vtam, �s tal�lkoztunk is. Legut�bb egy igazi b�lcs�szk�v�z� volt a c�lpontunk, tele polcokra pakolt Poe k�tetekkel, amiket m�r mind a ketten elolvastuk.
– �rul� sz�v?
– �rul� sz�v.
– Ezt megbesz�lt�k – b�logattam el�gedetten a k�v�m m�g�l. – Sok k�zeli ismer�s�m szereti.
– Aki Poe-t olvasni j�r egyetemre… – mosolyogott William. – De t�nyleg, mi van veled, meg a klasszikus irodalommal?
– H�t nem tudom – vontam v�llat tettetett sz�gyell�ss�ggel. – El�sz�r csak egy�tt �nekelt�nk egy szilveszteri bulin. Azt�n egy iskol�ba kezdt�nk j�rni, �s r�j�ttem, hogy szerelmes vagyok bel�. Sokat harcoltunk az�rt, hogy a t�bbiek elfogadjanak, de v�g�l k�z�sen adtunk el� egy sz�mot egy nagykoncerten.
– Ez nem a High School Musical cselekm�nye?
Elt�tottam a sz�mat.
– Te ismered a sztorit!
– Te is!
– �n nem vagyok m�di�s!
– Tudnom kell, hogy mit n�znek m�sok! – William f�le elpirult, amit�l majdnem belepr�szk�ltem a k�v�mba.
– Kik azok a m�sok?
– H�t ezek szerint te. Meg a t�bbi gyermeklelk� l�ny.
– �n csak t�l�k tudtam meg, j�? – r�ncoltam a homlokomat.
– Sissie, jobb, ha tov�bbl�p�nk. Ebb�l egyik�nk se j�n ki j�l – kacagott William, �s �n egyet�rtettem vele. Egy ideig csak n�zett, azt�n megsz�lalt: – Azt �g�rted, hozol valami olvasnival�t, m�rmint saj�tot.
– Oh, persze! – lenyeltem a falat s�tem�nyemet, �s r�dobtam az �j egyperceses f�zetemet az asztalra. William k�rd�n ny�lt �rte, de �ttoltam hozz�. – Nyugodtan!
Belelapozott, �s �rdekl�dve olvasni kezdett, �n pedig, mint �t �ve, most is �les pillant�ssal figyeltem minden rezzen�s�t, mert k�v�ncsi voltam, mit sz�l majd az �r�shoz. Nem ez volt a f� m�fajom, nagyon m�g nem is mutogattam m�soknak eff�l�t. Egyet rengetegszer olvasott �t.
– Melyik az? – k�rdeztem mosolyogva, de ahelyett, hogy v�laszolt volna, nagy leveg�t vett, �s felolvasta.
– Nincsenek szavak.

A szob�ban �l.
A part kett�szakad.
A szob�ban �l.
A part kett�szakad.
K�zel ker�l,
Ha az id� halad.
A t� vize felgy�l.
Szertesz�t szalad.
Lassan egyes�l
A k�kes �g alatt
Mindaz, amire m�g nincsenek szavak.
Nevets�gesnek t�nhet, hogy akkor, mikor a kez�be nyomtam a k�nyvecsk�t, m�g nem gondoltam r�, hogy a tartalma r� vonatkozik. Az �rz�seimet �rtam le, minden fejteget�s vagy megmutatni akar�s n�lk�l. Most viszont, ahogy az � sz�j�b�l hangzott el, falt�l falig p�f�lt a meglepet�s. Ett�l f�ggetlen�l megtartottam a nyugodt, kih�v� viselked�semet, mint mindig, ha az �r�som megv�d�se a t�t, �s t�relmesen, b�r n�h�ny perc ut�n m�r bel�l szorongva v�rtam a v�lasz�t.
Mosolygott.
– Ez k�t part, egym�ssal szemben. �s k�t ember – mutatott az els� sorokra. – K�l�nben nem volna ism�tl�s.
– �s ha �n ism�telni akarn�k? – Nem tudom, mi�rt fesz�tettem tov�bb a h�rt, de nem tudtam meg�llni, hogy ne sz�ljak bele. William r�m pillantott.
– Nem, nem akarn�l, mert nem szokt�l.
– H�t de…! – Megr�k�ny�dtem, de folytatta, mintha mi sem t�rt�nt volna.
– Ez egy szerelmes vers, amiben nem mondj�k ki a szerelmet. A szavak elsikkadnak. Egy �r� kez�ben esnek sz�t. Pedig az �r� feladata, hogy kimondja a dolgokat – mondta. Sokatmond� pillant�st vetett r�m. Most nem olyan volt, mint �t �ve. Nagyon nem. Nem tan�tani akart, ink�bb tanulni. Tudni. T�lem.
– Az �r�nak nem kimondania, hanem le�rnia kell – feleltem rekedten. William tekintete megvillant, de nem tudtam, mire v�ljem, ez�rt csak zavartan les�t�ttem a szememet.
Mit v�rok? William kez�be adom minden �rz�semet, csak �gy? Kezdtem �gy �rezni magam, mint mikor Jack ut�n futottam. Kezdett jobban f�jni, mint amennyire j� �rz�ssel t�lt�tt el. �gy �reztem, be kell bizony�tanom valamit, hogy ne rontsam el ezt is ugyan�gy. – Sokszor k�nnyebb azoknak megtal�lni a helyes szavakat, akik nem �r�k.
– De sz�pen csak �k tudj�k elmondani ugyanazt – mosolygott, �s engem is szer�ny mosolyra k�sztetett. Visszaadta a k�nyvet, �s m�l�zva n�zte a teaf�v�t.
– Sissie?
– Igen?
– B�rmikor olvasn�k m�g ilyesmit…