– Sissie… – A telefon megcs�rrent, ny�jt�zkodni kezdtem �rte, de Natalie m�g mindig rajtam fek�dt, �s t�l neh�z volt, hogy el�rjem t�le a k�ty�t. A hangja szinte k�ny�rg� volt. – Sissie, hallgass meg. �n j�t akarok neked!
– Rajtam �lsz, te szerencs�tlen! Azzal nem seg�tesz, ha kitaposod bel�lem a szuszt!
– AM�G NEM HALLGATSZ MEG, NEM KELEK FEL INNEN.
�sszefontam mellkasom el�tt a karjaimat, �s s�rt�d�tten b�multam a rajtam �cs�rg� Natalie-t. P�r m�sodpercig m�g gondolkodjam rajta, hogy a r�gi, Liverpoolban gyakorolt �nv�delmi m�dszereket kipr�b�ljam a fej�n, de a d�h�m pillanatnyilag letagl�zott.
– Sissie… �n szeretlek. De komolyan. �s az sem baj, ha tetszik neked William, b�r ez el�g aggaszt�… nekem. Sz�val… – Megvillant a tekintetem. – �n k�v�lr�l n�zlek titeket �s az eg�sz helyzetet. Tudom, hogy milyen. K�rlek, ne tedd ki ennek a sz�leidet �gy, ilyen hamar…
– Hamar? – h�borogtam.
– Igen. Tudod, gondolkodtam azzal kapcsolatban, amit mondt�l az este, a csal�ddal kapcsolatban. Neked is lehet csal�dod, Sissie. N�lam jobban tal�n senki nem szeretn�, hogy legyen, mert tudom, milyen j�…
Ebben a pillanatban m�r nem csak az f�jt, hogy Natalie lebirk�zott. Valahol a sz�vem k�rny�k�n is megsajdult valami.
– Eddig azt mondtad, ne hazudjak – sziszegtem. – Azt teszem, amit akkor mondt�l.
Natalie von�sai megkem�nyedtek, �s egy pillanatra azt hittem, hogy � �t meg engem.
– Az igazs�g elhallgat�sa nem hazugs�g.
– Egyiket se fogom tenni. – Pillant�sommal jeleztem, hogy komolyan gondoltam a dolgot. Lek�sz�l�dott r�lam, �n pedig elvettem a telefont. Natalie v�dl� �s elkeseredett pillant�s�t�l nem tudtam szabadulni, amikor elfordultam, a k�pkeretek �veg�n is a t�k�rk�p�t l�ttam. F�lemhez emeltem a telefont.
– Anya, �n… Sz�val… – kezdtem zavarodottan. Az el�bb azt akartam mondani, hogy szeretem Williamet. Be akartam vallani, amit m�g magamnak se siker�lt. Egy mondat v�laszt el, hogy valakinek kimondjam… – Kimer�lt az adatforgalmam, ez�rt nem tudjuk folytatni. Meg amit mondani szeretn�k, azt jobb lenne szem�lyesen. Nem? J�, �s bocsi. Majd besz�l�nk k�s�bb. Puszilom ap�t.
Zsebre v�gtam a telefont, Natalie megk�nnyebb�lt s�haj�t d�h�s pillant�ssal viszonoztam. A sz�vem vadul d�b�rg�tt, ahogy egyre t�bbsz�r �tgondoltam, mi t�rt�nt az im�nt. A szemeimet elhom�lyos�totta a k�nny. Megragadtam a pulcsimat, �s kirohantam az utc�ra. A kab�tzsebemb�l kikotortam egy cigit, azt�n lend�letes mozdulattal az egyik ablakhoz v�gtam, �s �v�lt�ttem, ahogy csak a torkomon kif�rt. Olyan voltam, mint egy sebzett vad�llat, ahogy v�gigvonaglottam a k�nnycseppekt�l k�rszer� form�kba gy�lt f�nyeken, �s el�rtem a parkig.
William. Sz�ks�gem van r�. Most, azonnal.
Valami �tlet doh�nyz�s ellen? – �rtam, mert nem akartam felh�vni. Nem volt t�l k�s�, de att�l m�g alhatott volna. Ennyi pia ut�n m�r �n se tudom, mi tartott ennyire �bren. Legnagyobb megk�nnyebb�l�semre cs�rg�tt, felvettem.
– S�r.
– Azt m�r eleget ittunk – nevettem, de a hangomon hallatszott, hogy s�r�sra �llok. Belet�rtam a hajamba.
– Sissie, mi t�rt�nt? – k�rdezte William sokkal t�r�d�bben.
– Hazudtam any��knak – mondtam f�tyolos hangon. – Natalie mondta…
– Hogy hazudj?
– Igen, engem is meglepett.
– Semmi baj, vel�k nem egyszer�. Az ember n�ha megenged mag�nak kegyes hazugs�gokat. Kell, hogy egyben maradjon az �lete. Meg azt�n a l�nyeg az lenne, hogy mi �szint�k legy�nk, ugye… – Megremegtem, a sz�rny� felismer�s szinte bel�m has�tott. – �r�l�k, hogy �zent�l.
– William? – kezdtem remegve.
– Igen?
– �n… – Bev�gtam a l�bamat a pad sark�ba, amit nem l�ttam a s�t�tben, mik�zben fel-le futkostam idegess�gemben. A r�szeg dac �s a j�zan aggodalom harc�t�l majdnem sz�tment a fejem. – �n…
Mondd ki.
William, neked hazudok.
William, neked hazudok.
William, sze… Neked hazudok.
Csak ezt kellene mondanom, csak ezt…
– �n… H�l�s vagyok, hogy ennyit t�r�dsz velem. Annyira j�l esik.
– Minden rendben lesz. Menj ink�bb pihenni, holnap minden jobb lesz.
– Ok�. Szia!