Felf�jtam az arcomat, �s a legviccesebb sr�c, Mike mellkas�ra b�ktem.
– Most. De lesz m�g legk�zelebb, farkasok!
– ��������� – hallatszott m�g a l�pcs� tetej�ig a fi�k hangja, �n pedig hangosan nevettem. Mi tagad�s, �lveztem a figyelm�ket, �s mi tagad�s, mindig �n voltam a fi�kkal haverkod�s l�ny. Natalie viszont �ppen a velem nem haverkod�s kedv�ben volt, el�g volt csak egy pillant�st vetnie r�m a hamburgere f�l�l.
– Szia! KIKAPTUNK – kezdtem azzal a hanger�vel, ahogy egy focimeccs k�zben t�nyeket k�z�lni illik. – Mi baj?
– Hol volt�l? Csak �gy elt�nt�l, mint szam�r a k�dben – durc�skodott. Ut�ltam, mikor ezt csin�lja, de most semmi nem t�rhette le a kedvem.
– Hagytam egy �zenetet, m�g rajzoltam r� sz�vecsk�t is, pedig az nem az �n m�fajom – mondtam, �s ledobva a h�tizs�komat k�sz�tettem magamnak egy te�t a mikr�n�l.
– Azt mondtad, meccset n�zel, de hol? A fi�k nem l�ttak…
– Mert nem a fi�kkal voltam, hanem Williammel – mosolyogtam.
– Williammel �s a haverjaival ment�l focit n�zni?
– Nem, Williammel. A lak�s�n n�zt�k – feleltem rezign�ltan. �szint�n, mindj�rt j�tt a vizsgaid�szak �s kikapott �szak, ki a fen�t �rdekelt m�r akkor, mit mondok �s mit nem?
– Mi? – k�h�g�tt Natalie. Rem�ltem, az�rt az �szintes�gem nem fog �ldozatokat k�vetelni, �gy agg�dva pillantottam r� a tea f�l�l. – A lak�s�n voltatok?
– Natalie, h�napokat t�lt�ttem m�r a lak�s�n – fortyantam fel a koll�giumhoz m�rten halkan. Nem v�rok kioktat�st, azt �gyis kapok… Tudom, mire megy ki a j�t�k.
Megcs�rrent a telefonom. Natalie nem akart tov�bb vit�zni, ez�rt csak n�zett, ahogy �szt�n�sen a t�sk�ba ny�lok.
– Nem, a pultra tetted – mutatott el�re.
– Ja, t�nyleg. – Felemeltem, �s majdnem kiesett a kezemb�l, mikor megl�ttam a feliratot.
ANYA.
De r�g l�ttam ezt a nevet. Most jutott eszembe, hogy a Jimmy-�gylet �ta alig besz�lt�nk, csak n�h�ny SMS-t �s skype �zenetet hagytunk egym�snak arr�l, hogy �l�nk. Most pedig itt van. N�ztem a feliratot, megb�v�lve, mintha nem is v�rtam volna erre az eshet�s�gre. M�g�ttem a sz�k megnyikordult, �s b�r hamar elrejtette, a szemem sark�b�l m�g �pp l�ttam Natalie el�gedett vigyor�t. Megtehetn�m, hogy elsunnyogok �s hazudozom tov�bb, ahogy eddig eg�sz �letemben tettem. R�g vonzott ennyire az ajt�. De maradnom kellett, tan� kellett, hogy �szinte vagyok.
Visszavigyorogtam, �s felvettem.
– Szia, anya.
– Szia, dr�g�m – felelte � meleg hangon. Ez m�r k�l�nleges volt. – Nincs kedved videobesz�lgetni vel�nk? V�gre mindketten itt vagyunk…
– De, nagyon sz�vesen – feleltem kedveskedve, �s k�zben Natalie arc�t n�ztem, mintha csak neki mondan�m. Elfogadtam a kih�v�st. Att�l, hogy a sk�t v�reim nem gy�ztek ma, �n m�g megtehetem.
Meg persze t�l sok s�rt is ittam.
A videok�p el�g hamar bej�tt, anya �s n�mi k�s�ssel apa is le�lt a kanap�ra. L�ttam rajtuk, hogy nagyj�b�l harminchat �ra tan�cskoz�s el�zte meg azt, hogy ilyen nyugodtan �s kiegyens�lyozottan n�znek engem. Tudt�k, mire k�sz�lnek, de azt is, �n mire. A k�t hadsereg egym�ssal szemben sorakozott fel, �s nem zavart, hogy t�ler�ben vannak.
Most nem haszn�ltam fejhallgat�t, hogy Natalie is halljon. El�sz�r az egyszer� k�rd�sekkel kezdt�k, majd zseni�lis fordulattal kanyarodtunk Jimmyhez. T�l sokat foglalkoztam forgat�k�nyvvel az ut�bbi id�ben, hogy tudjam, mennyire mesterk�lt �s bevett fordulatr�l van sz�, de m�g k�zben reag�lni is volt id�m, hogy megford�tsam az �ll�st.
– Anyu, apu – mondtam. – Hazudtam. Tudom, nem ez az els� eset, de hazudtam. Nincs semmif�le Jimmy. Illetve de, a kaktuszomat h�vj�k Jimmynek, de csak az�rt mondtam ezt, mert k�ts�gbeestem. A f�rd�szob�ban William volt. Az�rt volt ott, mert seg�tett nekem cipekedni, ugyanis az � lak�s�n t�lt�ttem el p�r napot, mikor megsz�ktem otthonr�l, �s Natalie-val is cs�ny�n �sszevesztem. William nem lakott velem, � v�gig Argletonban volt, csak odaadta a kulcsot. Tudj�tok, hogy b�zom Williamben, tudj�tok, hogy ismerem. �s van itt m�g valami. Az igazs�g az, hogy a fura viselked�semnek t�nyleg megvan a maga oka. Azt hiszem, hogy sze…
�sszerezzentem, ahogy Natalie a m�sodperc t�rtr�sze alatt odaugrott hozz�m, �s kit�pte az USB internetet a g�pemb�l. Elsz�nt tekintet�t l�tva eg�szen megr�m�ltem, ahogy f�l�m magasodva r�m�v�lt�tt:
– El�g a tetves �szintes�gb�l!