– �nekelj�nk – javasoltam, mert William ut�lja a szomsz�dj�t. Felhorkant.
– Majd Matt kiv�lt a rend�rs�gen.
– Neked m�r priuszod van.
– Any�dn�l. � zsaru?
– P�ly�t t�vesztett, mondjuk �gy – vigyorogtam r�. H�travetett fejjel nevetett. Vicces volt a helyzet, m�g sosem t�lt�tt�k egy�tt az id�t a lak�sban. Vagy �n laktam benne, vagy �, vagy senki. Azt m�r �vekkel ezel�tt megszoktam, hogy lezserebb�l �lt�zk�dik otthon, mint az utc�n, de William jelleme mellett az egy gondolattal inform�lisabb nadr�gja nem j�rt �szrevehet� k�l�nbs�ggel. �n sokkal men�bb voltam a vir�gmint�s zoknimmal, amit m�r akkor kisz�rt, mikor bej�ttem. Nem mondhatn�m, hogy nem direkt vettem fel.
– Nincs n�lad valami �r�s? – k�rdezte engem m�regetve. – Annyira megszoktam, hogy valah�nyszor csak bej�ssz a lak�somba, el kell olvasnom egy novell�dat.
– Szakmai �rtalom, William? – k�rdeztem vigyorogva. A t�sk�m ott hevert a kanap� mellett, a kulcsos k�nyvem sarka kikandik�lt bel�le, ahogy vakon h�trany�lva bele�tk�z�tt a kezem. Elvigyorodva emeltem fel. William szeme izgatottan csillant, fel�lt a kanap�n, �s kiny�jtotta karj�t.
– A kapcsos k�nyv!
– Nananana – szor�tottam magamhoz a kis dr�g�mat, mikor �rte ny�lt volna. Annyira az�rt nem volt b�tor, hogy ezek ut�n pr�b�lkozzon, �gy �tvehettem az ir�ny�t�st. – Nem olvashatod el.
– Azt �g�rt�k, mindig �szint�k lesz�nk – vigyorgott r�m ravaszul.
– Itt nincs olyan dolog, amit te ne tudn�l, viszont nincs k�sz – feleltem, �s �reztem, hogy megn� a pulzusom. Most esett le, hogy a Williammel kapcsolatos �szintes�gem, pontosabban a kett�nkkel kapcsolatos k�telyeim mind a pap�rra vannak v�sve. Ha ezt valaha l�tn�… De fogja egy�ltal�n? Egy�ltal�n Natalie-nak adn�m a kulcsot? Natalie nem b�zik bennem, �rzem rajta. Azt�n belegondoltam a dologba. William folyamatosan l�t engem, az arcomat, hallja ugyanazt, amit a k�nyvben is felelek. Szerintem nem lepn� meg, amit olvasna. Furcsa gondolat volt, hogy az a f�rfi, aki most is engem b�mul, gyakorlatilag tudja, hogy t�bbet is jelenthet bar�tn�l.
Pedig fogadni mertem volna r�.
– Sz�val csak f�lk�sz, �rtem. Mikor fejezed be? – k�v�ncsiskodott.
– ���. – Ez megint j� k�rd�s volt. – �szint�n fogalmam sincs. Amikor j�nak l�tom. Amikor lez�rtnak l�tom mindazt, ami k�r�l�ttem – k�r�l�tt�nk – folyik.
– Hm – mondta William, �s megint kiny�lt a k�nyv�rt. Belet�r�dve odaadtam neki, am�gy se tudta volna kinyitni a kulcs n�lk�l. Egy pillanatra elk�pzeltem, hogy megpr�b�lja megszerezni a kulcsot (becs�szott a melltart�mba), �s elv�r�s�dtem. Igen, ezek azok a reakci�k, amiket William ha nem is �t, de f�l �ve premier pl�nb�l figyelhet. Komolyan kezdtem egy�tt �rezni vele. A f�rfi kez�ben nagyon kicsinek t�nt a notesz, �s ett�l valahogy �jra zavarba j�ttem. Nem tudom, mi�rt, de mindig a testem egy darabk�j�nak �reztem az �r�saimat, ez pedig a legf�bb m�vem volt k�z�l�k. William l�tva zavaromat kedvesen r�m mosolygott, �s visszany�jtotta a k�nyvet.
– Nem akarlak piszk�lni. Azt csin�lsz vele, amit akarsz, ez�rt adtam.
– Nem, szeretn�k megmutatni bel�le egy r�szt. – Elvettem a k�nyvet, �s beny�ltam a hajam al�, azt�n el�h�ztam a l�ncon l�g� kulcsot.
– Any�d zsaru, te meg titkos �gyn�k – jegyezte meg a f�rfi.
– �n nem t�vesztettem p�ly�t.
A z�rban elfordult a kis kulcs, a lapok peregve kiny�ltak. Megkerestem azt a r�szt, ami az �ll�sinterj� el�tt t�rt�ntekr�l sz�lt, mivel ebben nem volt semmi polg�rpukkaszt�, �s mivel William nem tudhatta, mi zajlik odakint, b�r nagyon k�v�ncsi volt r� az Annie-s eset �ta. Nagy leveg�t vettem, hogy felolvassam, azt�n megjel�lve az ujjammal m�gis �tny�jtottam Williamnek.
– El tudod olvasni, ugye? – A k�z�r�som nem volt egyszer� eset, de a f�rfi m�g soha nem panaszkodott r�. L�ttam rajta, mekkora megtiszteltet�snek �rzi a dolgot, m�g ha megint h�lye �rz�s is volt, hogy megfogta a k�nyvet. El�sz�r belen�zett, azt�n felnevetett �s elkezdte hangosan olvasni. Az � el�ad�s�ban m�g cinikusabb �s mulats�gosabb volt.
– A l�pcs� melletti szob�ban �lt�nk, ott, ahol az �ll�sra jelentkez�k p�r h�ttel ezel�tt. Ironikus volt a helyzet, �s k�nyelmetlen a sz�kem…
N�ha nevetett a t�bbiek reakci�j�n, �n pedig azon, ahogy hangj�val engem, Rachelt, Chelsea-t, Lilyt �s Tiffanyt ut�nozta. Az is vicces volt, hogy Annie-t nem: m�ly reszel�s hangj�val mondta a szavait, mintha f�rfi lenne. Nem b�rtam k�nnyek n�lk�l. Azt�n eljutott Jasonh�z, �s ann�l a r�szn�l, hogy „Az exemre eml�keztetett azzal, ahogy lezseren…”, elakadt egy pillanatra. Fel�m fordult.
– Udvariatlans�g lenne megk�rdeznem, hogy… Mi van Jack-kel?
– Hogy �rted, hogy mi van vele? – k�rdeztem megh�kkenve. – Nem besz�lt�nk az�ta, hogy…
Cs�nd. William �les pillant�sa.
– Hogy?
– Hogy szak�tottunk. – Pr�b�ltam lenyelni a hatalmas gomb�cot a torkomban, de nem siker�lt. William f�lre�rtette, azt hitte, hogy s�rni fogok, pedig az eml�kekt�l csak ideges lettem.
– Ne haragudj, �n nem…
– Nem, nem – r�ztam a fejem. – Semmi baj. Elmondom, �s bele�rom a k�nyvbe is.
– Ha ez seg�t… Nagyon rosszul eshetett…
– Nagyon rosszul esett, mikor f�l hete j�rtunk, azt�n felr�ngatott mag�hoz �s meg akart… – Felugrottam a kanap�r�l, belet�rtam a hajamba. William ideges lett, tapintani lehetett a fesz�lts�get. – Olyan idi�ta voltam, �s m�g j�, hogy el�tte leesett, mert k�zben m�ssal kavart… � ap�m, kell egy cigi – jutottam a keser� v�gkonkl�zi�ra, �s gyorsan keresni kezdtem a dobozt. – Bag�s is miatta vagyok. Hogy rohadna meg. – Mikor a terasz fel� indultam, William hirtelen m�r m�g�ttem �llt, el�llta az utamat.
– Sissie, semmi baj – mondta halkan, �s meg�rintette a karomat. – Nyugodj meg. – Azt�n meg�lelt. Spont�n volt, de �letment�. Alig akartam kiszabadulni a karjaib�l, �s mikor megtettem, m�r nem is akartam r�gy�jtani. Letettem a dobozt a doh�nyz�asztalra, hadd doh�nyozzon, �s a f�rfi unszol�s�ra vissza�ltem a kanap�ra.
– �, �n nikotintapaszom – s�hajtottam romantikusan, mire elmosolyodott.
– Sajn�lom, hogy nem tudtam seg�teni.
– Ehhez nem volt semmi k�z�d, s�t akkor h�ztam el a v�rosb�l. Az �n h�lyes�gem m�r t�nyleg az �n h�lyes�gem – vontam v�llat. – Csak tudod… a cigi megmaradt. Pr�b�lok leszokni, de ha sz�tesem, akkor megint ahhoz fordulok. �s a doh�nyz�s is rossz eml�keket �breszt, teh�t �jra sz�tesem. �rd�gi k�r.
William el�rehajolt, �s szeme cinkosan villant.
– Mostant�l fordulj ink�bb hozz�m.
– Meglesz, f�n�k.
Elpirultam, de � tudom�st se vett r�la. A t�vkapcsol��rt ny�lt, �s levette a n�m�t�st a t�v�r�l, ahol m�r kezd�d�tt is a meccs.