– Mi van? – k�rdeztem csod�lkozva.
– Ha versenyezn�nk, hogy ki kapott ma t�bb f�rfit�l b�kot, toronymagasan nyern�l.
– Pillanatnyilag csak az �rdekel, hogy az a f�rfi – mutattam az ajt� fel�. – mit b�kol nekem.
– Nem agg�dsz?
– Nem – mosolyogtam, azt�n �gy �reztem, most azonnal el kell mondanom valamit. Nagy leveg�t vettem, hogy t�l legy�nk rajta. – Az�rt j� lenne tov�bb veletek dolgozni.
Chelsea mosolya olyan volt, mint a naps�t�s. R�g �reztem magam ennyire vid�mnak, �s �r�ltem, hogy ott van � is. Nagyon megszerettem, �s Rachelt �s Davidet is. Tiffanyval sem volt annyi bajom, hogy keserg�sre adna okot. J� volt a csapat, j� volt az eg�sz projekt is.
Mikor az ajt� kiny�lt, Lily sz�j�t r�gva l�pett be rajta.
– Nem siker�lt? – k�rdezte Chelsea sajn�lkozva. K�zelebb l�ptem hozz�.
– H�t… A fejemet t�nyleg nem ette meg.
– Sajn�lom – mondtam neki, �s megsimogattam a karj�t. T�nyleg sajn�ltam. Lily rendes l�ny volt, de nem sok es�llyel indult a versenyben, ahol Annie is elesik. M�r csak �n voltam a soros.
– Azt mondta, mehetsz.
– Mi is megy�nk, de a pubban lesz�nk, ha van kedved csatlakozni – ki�ltott ut�nam Chelsea, �n pedig mosolyogva intettem, mik�zben m�r megragadtam a kilincset a l�pcs� tetej�n.
– Megl�tjuk. – Ahogy bel�ptem, r�gt�n megcsapott engem William parf�mj�nek, vagy dezodor�nak, vagy arcszesz�nek, vagy valami egy�b kenc�j�nek egyedi illata, amit olyan gyakran �rzek a k�zel�ben. A f�rfi a fotelben �ld�g�lt, �s m�g mindig olyan agg�dva m�regetett, mint mikor Annie sz�t akart t�pni. Hogy megnyugtassam, mosolyogva l�ptem oda hozz�. – Kukucs.
– T�nyleg nem esett bajod?
– K�t hete bev�gtam egy n�lad alig alacsonyabb fi�t egy b�rpult m�g�, tudod j�l. Nem kell f�lteni. – Az�rt bevallom, nagyon j�l esett. Le�ltem, kiny�jt�ztattam a l�baimat, mint aki most �rt haza, pedig val�j�ban csak j�l esett a puha �l�hely a borzalmas kinyithat� sz�k ut�n.
– Sissie, az�rt hagytalak a sor v�g�re, mert fogalmam sem volt, hogy mondjam el, amit el akarok mondani. – William arc�b�l neh�z volt most olvasni: mintha tal�n sz�gyellte volna mag�t. – �s most azt �rzem, hogy az eddig elt�lt�tt id� alatt sem lettem okosabb. Bocs�ss meg, ha logikailag nem korrekt az eszmefuttat�som.
– Mondd csak – b�lintottam kicsit meglepetten.
– �n vettelek fel, �s b�r sosem k�rdezted meg, hogyan tal�ltam r�d, ugyanaz hajtott, mikor a nevedre kerestem, mint mikor azt a pizz�t rendeltem. Ez a sz�veg egy k�ls� hallgat�nak most nagyon furcs�n hangzana. – Belet�rt a haj�ba. Im�dtam, ahogy zavarban van. – Megtal�ltalak, mert tudtam, hogy r�d lehet b�zni a feladatot, amit r�d akarok b�zni. Term�szetesen ismertelek annyira, hogy ne csal�djak. Rengeteget fejl�dt�l az�ta, mi�ta utolj�ra olvastam t�led, �s a munk�t is lelkesedve, j�l v�gezted. De ami k�l�n�sen megragadott benned, az a bel�led sug�rz� embers�g.
– Embers�g? – k�rdeztem csod�lkozva. Szinte cs�ggtem a szav�n.
– Igen. A parkban j�ttem r�, mikor tal�lkoztunk. Tudod, Sissie, a munka bar�tok, szerelmek, sat�bbi k�zt a legnehezebb. Mert ismerik egym�st, �s �rt�kesnek tartj�k, �gy neh�z, szinte lehetetlen azt kimondani, hogy munk�ban nem �rnek sokat, ha ki akarj�k egym�st r�gni.
Tartott egy kis hat�ssz�netet, �s egy pillanatra megfordult bennem, hogy vagy szerelmet akar nekem vallani, vagy kir�gni. Egyik sem t�rt�nt.
– A parkban… R�j�ttem, hogy sz�mtalan lehet�s�ged volt vissza�lni a helyzeteddel. Befoly�solhatt�l volna, hogyan d�ntsek, p�ld�ul Annie kapcs�n. Kih�zhattad volna bel�lem, h�ny embert akarok felvenni. Meg�g�rtethetted volna velem, hogy nem foglak kir�gni.
– Ugyan m�r – nevettem. – Neked a munka szent. Nem hagytad volna magad.
Mondatom a leveg�ben f�gg�tt, �s William nem reag�lt r� semmit. Abb�l a pillant�sb�l meg�rtettem, hogy milyen nagyon fontos vagyok neki. Igenis befoly�solni tudtam volna. Az�rt vett fel, mert j� munkaer� vagyok, de az�rt is, mert hi�nyoztam neki. Mindenben, amit elmond, van egy „de”, ami kett�nkre vonatkozik. Ez�rt volt ennyire zavarban, ez�rt nem tudta megfogalmazni a probl�m�t. Neh�z volt f�ggetlennek maradni.
– Nem �lt�l vissza a helyzeteddel, Sissie. �s nem az�rt nem tetted, mert �gy gondoltad, hogy ezzel fogsz leny�g�zni. Egyszer�en helyesen cselekedt�l. Mindig ezt csin�lod.
– Az intrika nem az �n vil�gom.
– Tudom. Itt kett�t�knek van igaz�n nagy hatalma: Miss Rees-nek, �s neked. Figyeltelek titeket, de m�g ezzel a hatalommal te nem �lt�l vissza, s�t, a kritik�s d�lut�non m�g j�ra is ford�tottad, Rees rendszeresen csak mag�ra gondolt k�zben. �s te m�g nem is hallottad, mit f�r t�ged a h�tad m�g�tt, ezeket mind v�gig kellett hallgatnom.
Elk�pzeltem, hogy Williamnek besz�lgetnie kellett Annie-vel, �s emiatt sz�rnyen megsajn�ltam.
– Annie mindent t�k�letesen csin�lt, de nem volt embers�ges – vontam le a v�gk�vetkeztet�st.
– Pontosan. Sajn�lom, hogy vele hasonl�tgatlak, ezt m�sn�l nem tettem volna meg. De �gy �rthet�bb tal�n, hogy mi t�rt�nt az el�bb.
– �s Annie tudta, hogy az eszmefuttat�sodban mekkora szerepet j�tszottam? Mert gyakorlatilag �n r�gtam ki… – f�jtam. Ez megmagyar�zn� az iszapbirk�z�st az ajt� el�tt.
– Gyakorlatilag te, de nem tehett�l r�la. Annie pedig nem tudott semmit. Csak a szok�sos dolgok miatt akart bel�d r�gni.
– K�sz, most jobban �rzem magam – nevettem fel. William is elmosolyodott.
– Miss Traylor, �r�m lenne tov�bbra is mag�val dolgozni. Nagy k�r �rn� a c�get, ha elmenne.
– R�szemr�l az �r�m, Mr. Johnson – b�lintottam, �s megszor�tottam a kez�t. Azt�n a formas�gok letud�sa ut�n nyak�ba ugrottam, �s j� er�sen meg�leltem.