– Ha elfogadsz egy kritik�t, Annie, a t�lz�sba vitt kedvesked�s nem vezet messzire – mondta Chelsea. M�g sosem l�ttam vitatkozni, de el�g hat�rozott volt a maga nyugodt viselked�s�vel is, hogy Annie-t megakassza.
– Sissie-t am�gy se r�gj�k ki – okoskodott Tiffany.
– �, mondd, hogy ez is a kedvesked�s r�sze – morogtam unottan.
– Nem, Sissie, ez t�ny – vernyogott, �n pedig a telefonommal kezdtem babr�lni.
– Meg�rod neki, hogy piszk�lunk? – k�rdezte Annie. – �rulkodsz?
– Candy Crush-t j�tszom – legyintettem, mire Chelsea, Rachel �s David felhorkantak. A besz�lget�snek �gysem volt tov�bbi �rtelme, tekintve, hogy meghallottuk a b�rcip�k nyikorg�s�t a folyos�n. Ett�l n�h�nyan els�padtak, n�h�nyan pedig sutyorogni kezdtek. Prec�zen akkor �ll�tottam meg a telefont, mikor William befordult az ajt�n. Komolynak t�nt, ahogy sz�m�tottunk r�.
– H�lgyeim �s uraim, a helyzet a k�vetkez� – kezdte, a kulccsal j�tszadozva. – Barnettel kezd�nk, p�r perc lesz az eg�sz. – Rachel megremegett. – Igyekszem gyors lenni. Megbesz�lj�k a fizet�st �s azt, hogy mik a terveink a tov�bbiakra. Miss Barnet, nem eszem embert, nyugodjon meg!
- �n sz�vesen megyek helyette – ugrott Annie lelkesen.
- Nem – jelentette ki William ellentmond�st nem t�r�en, �s egy r�pke pillant�st vetett fel�m, amit t�bben is �szrevettek. Lecs�sztam a sz�ken. Ajaj. Valami meglepet�st tartogathat nekem. A tegnapi v�g�munk�s eset �ta nem besz�lt�nk, pedig nagyon k�v�ncsi lettem volna, mi zajlott le benne – b�r ha besz�l�nk, sem val�sz�n�, hogy el�rulta volna. A kritik�s incidens biztosan k�zrej�tszott abban, hogy ilyen rossz a kedve. De �t ismerve az zavarhatta jobban, hogy ki kell r�gnia valakit. Ebben biztos voltam, mi�ta megl�ttam az arc�t. William embers�gb�l �t�s, ez neki fel�rt egy k�nz�ssal.
Az id� telt, �s t�bben is megpr�b�ltak hallgat�zni, de nem jutottak sokra. A l�pcs�n�l nem hallatszottak zajok – b�r ez v�rhat� volt, tekintve, hogy William �s Rachel nyilv�n nem ord�toznak odabent. Eln�ztem Chelsea-t, aki egy�ltal�n nem agg�dott. V�llalatvezet� sz�l�k… Val�sz�n�leg nagyon sok p�nz�k lehet, nem szorul a munk�ra. Ugyanakkor tehets�gesnek mindenk�ppen tehets�ges, �gyhogy butas�g lenne nem megtartani.
Az ajt� megnyikordult, Rachel kipirosodott arccal, megk�nnyebb�lve l�pett be rajta, h�velykujj�t mutatva nek�nk.
– Miss Beck! – sz�lt be az ajt�n William. Chelsea megigaz�totta a ruh�j�t – ma is csinos volt, mint �ltal�ban –, �s mosolyogva k�vette. Ahogy becsukt�k, Annie n�h�ny rosszall� megjegyz�se hallatszott a m�sik sarokb�l, amire senki nem reag�lt semmit. Jobban lek�t�tt minket Rachel besz�mol�ja.
– Mr. Johnson azt mondta, kem�ny emberekre van sz�ks�ge a k�vetkez� projektben, �s ha meg�g�rem, hogy kem�nyebb leszek – t�bbet hozz�sz�lok, ilyesmi –, akkor dolgozhatok a c�gn�l.
Janet ujjongott vele, �s �n is gratul�ltam. K�rdezgetni kezdte, hogy szerinte neki is lesz-e es�lye. Annie kem�ny embernek t�nt, �s ez nem igaz�n t�lt�tt el boldogs�ggal, ahogy a v�rhat� k�z�s munk�nk sem. Fels�hajtottam. De legal�bb ha valami, �n is kem�ny voltam, ez megnyugtat�. �s Chelsea is kem�ny volt, val�ban azzal a h�rrel j�tt ki, hogy tov�bbviszik. A hangulat egyre jobb lett, m�r mindenki biztos volt abban, hogy tov�bbjuthat, ebben azonban m�g mindig er�sen k�telkedtem. K�zben a l�nyok pr�b�lt�k sz�ra b�rni a mogorva Jasont, kev�s sikerrel. �n sz�ltam hozz�:
– Te nagyon j� vagy.
– K�sz – vetette oda. Az exemre eml�keztetett azzal, ahogy lezseren kiny�jtott l�bakkal �ld�g�lt a k�nyelmetlen sz�ken, ez�rt nem tudtam meg�llni, hogy ne figyeljek r�. – Nem maradok itt. Nem az �n vil�gom.
– Aham.
Nem firtattam tov�bb – az exemn�l se firtattam volna tov�bb. Tiffany volt �ppen bent, Jason j�tt volna, ha tartjuk a bet�rendet. Most mindenki hallgatott.
– Traylor?
– Ha? – kaptam fel a fejem. A sr�c sz�ja sz�l�n valami mosolyf�le l�tszott egy pillanatra.
– Te is eg�sz j� vagy.
– K�sz – vigyorogtam. Az �v legszebb b�kja d�jat kapott tegnapi Emerson-komment lecs�szott a m�sodik helyre. Nem tudtam m�st mondani Jasonnek, az ajt� ugyanis ebben a pillanatban kiny�lt.
Tiffany tov�bbjut�sa m�r hagyott n�mi k�v�nnival�t, de alapvet�en j� sz�n�sz volt �s szorgalmas, �gyhogy hossz�t�von meg tudtam volna neki bocs�tani Annie kavar�s�t is, amiben � maga csak vihog� h�lyek�nt vett r�szt, sosem b�ntott k�zvetlen�l. Jason a pap�rforma szerint bejelentette, hogy nem folytatja a dolgot, �s elment. Davidr�l senki nem tudta levenni a szem�t, ahogy az ajt�hoz indult, m�g �n sem, b�r bevallottam magamnak, hogy a nekem sz�nt n�h�ny mondat�val Jason egy �letre leny�g�z�tt.
– Helyes sr�c – s�gta nekem Chelsea der�sen.
– Andrew helyesebb – kacsintottam r�, mire elnevette mag�t.
– Ez t�ny.
David �tment a rost�n. A probl�ma akkor kezd�d�tt, mikor Janet azzal a meggy�z�d�ssel �lve, hogy egyr�szt mindenkit �tvesznek, aki szeretn�, �s azzal, hogy tud �gy �rni �s sz�n�szkedni, mint Rachel, bement. Lett nagy s�r�s-r�v�s az el�t�rben, mikor „kir�gt�k”. Miel�tt Annie bement, azzal kellett szembes�lnie, hogy Janet b�gve j�n ki, �s l�tszott rajta, hogy egy pillanatra az�rt �t is meg lehet rend�teni. Az idegek pattan�sig fesz�ltek, Rachel kital�lta, hogy mostant�l kezdve mindenkit ki fognak r�gni, �s agg�dva temettek engem �s Lilyt. Ennek ellen�re �n m�g mindig rend�thetetlen voltam, ahogy az el�bb is. Jobban �rdekelt, mi lesz Annie-vel odabent. Rachel �s Janet v�g�l elmentek, mert a l�ny nagyon hangosan s�rt, �s nem akartak senkit zavarni.
– Sissie, ugye Mr. Johnson nem fogja leenni a fejem? – k�rdezte Lily �vatosan.
– Dehogy – h�borogtam. T�l nagy volt a show ahhoz, amilyen William, �s ez nem tetszett. Nem voltam hajland� ehhez m�st hozz�f�zni.
A bek�sz�nt� csendben halkan mocorogtunk, amikor hirtelen hangokra lett�nk figyelmesek kintr�l. Meglepetten �rintettem meg Chelsea l�b�t, �s a t�bbiek is felkapt�k a fej�ket.
Most t�nyleg ord�toztak odabent.
Egy�rtelm�en Annie hisztij�t lehetett hallani, William hangj�t csak id�nk�nt, ahogy higgadtan, de igyekszik t�lharsogni a l�nyt. Magukat a szavakat nem lehetett kivenni. Mikor a vis�toz�s egy�rtelm�en k�zeledett, mindenki megpr�b�lt gyorsan �gy tenni, mintha meg se hallottuk volna.
– EZT KIK�REM MAGAMNAK – �v�lt�tte vissza az irod�ba Annie. – AMI ENN�L A C�GN�L T�RT�NIK, AZ MIN�S�THETETLEN!
Szinte m�r elt�prengve n�ztem a jelenetet, ahogy v�r�s fejjel szitkoz�dva berontott hozz�nk. Sz�val kir�gt�k. Ahogy megp�rd�lt a tengelye k�r�l, valahogy beker�ltem a l�t�ter�be, mert vill�ml� tekintet�t egyenesen r�m szegezte. El�sz�r elt�totta a sz�j�t, bamb�n, mint egy teh�n, azt�n m�g utolj�ra visszafordult, �s William ut�n �v�lt�tt:
– KURV�ZZON CSAK NYUGODTAN!
Hirtelen p�rd�l�sb�l akkor�t r�gott volna a l�bamba, amekkor�t b�rt, ha nem r�ntom el id�ben, �s nem tal�lkozik a fallal. Felki�ltott �s majdnem hasra esett, �n pedig nem b�rtam tov�bb, �s kit�rt bel�lem a r�h�g�s. Ennyire nevets�ges performanszot m�r r�g l�ttam. �ppen nekem akart esni, mikor David �s Chelsea egyszerre �lltak el�m.
– TE ROHAD�K! – �v�lt�tte m�g utolj�ra, �s elrohant, miel�tt William kicsapta az ajt�t.
– Mi folyik itt?
– V�r – t�j�koztattam David h�ta m�g�l. A fi� le�lt a hely�re. William szem�ben aggodalom csillogott, ahogy v�gigm�rt.
– Kinek a v�re?
– Miss Rees beler�gott a falba.
– Pont ott, ahol el�tte Sissie l�ba volt – jegyezte meg Chelsea h�v�sen.
– Rajta k�v�l meg�t�tte valaki mag�t?
Mind r�ztuk a fej�nket.
– �s meg�t�tte valaki Miss Reest?
– A fal – b�logattam, �ltal�nos der�t keltve, amit William rosszall� pillant�sa k�vetett. V�gign�zett az �sszegy�lteken. Lily �ppen pr�b�lta kiheverni a l�tottakat �s a sokkot, hogy Annie-t kir�gt�k. �n pedig jobban fel voltam dobva, mint valaha, mivel �gy �reztem, ha holnap meghalok, is annyi �lm�nnyel gazdagodtam ezekben a percekben, amik�rt meg�rte �lni…