– K�rsz?
– �h, igen, k�sz. – Elvettem egyet, �s nagyot haraptam. Elfogadhat� �ze volt, valahol a kik�pnival�s�g t�voli, de m�g j�l kivehet� hat�r�n. Igyekeztem udvarias maradni. – Ez milyen s�ti?
– �n s�t�ttem – lelkendezett Janet. – Narancsos-citromos muffin.
– Nagyon klassz – b�logattam. Rachel nem hagyta ennyiben a dolgot, a s�tem�nyek �szinte szak�rt�jek�nt neki�llt t�rlatvezet�st tartani.
– Az a sz�ls� az asztalon Tiffany m�ve, nagyon finom. Azt a kupac fah�jas tekercset Annie hozta, �s sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, de az is nagyon finom. �n puncsos szeleteket csin�ltam, ott vannak a dobozban, val�di lekv�r, a nagymam�m�. – Te j� �g. – Im�dni fogod. Lily pog�cs�i, h�t… – Kez�vel a nyaka el�tt t�ntet� mozdulatot tett. – De a f�nkja eg�sz �g�retes, csak nincs bel�le t�l sok.
T�bbsz�r is k�s�rletet tettem, hogy k�zbev�gjak, de Janet k�zben a sz�mba t�m�tt m�g egy narancsos muffint, �s neh�z volt lenyelni. Mikor v�geztem, kibukott bel�lem a k�rd�s:
– Mind hoztatok valamit?
– Igen. Te nem?
– Nem. De k�nosabb lett volna, ha a k�zmegegyez�s alapj�n bagolynak kellett volna �lt�zn�m, �s azt nem teszem meg.
Senki nem �rtette a tr�f�t, ez�rt ink�bb csak n�ztem magam el�. Chelsea arany napsug�rk�nt s�t�lt be az �let�nkbe, a kez�ben… semmivel. � is �t�lte a beavat�si szertart�st, azt�n � is meglep�d�tt rajta, hogy a t�bbiek s�tem�nyt hoztak.
– �n nem tudok s�tni – mondta szer�nyen.
– �n se, legfeljebb mikr�s s�tit. Meg pizz�t.
– Szevetev a vizz�t – t�j�koztatott Rachel teli sz�jjal.
– Ez m�g akkor volt, mikor dolgoztam. Az�ta r� se tudok n�zni pizz�kra – cs�v�ltam a fejem. – H�rom �vet h�ztam le egy pizz�z�ban.
– �s nem volt j� a kaja k�zel�ben lenni?
– Nem. Nagyon meleg volt. Azt ut�ltam benne a legjobban. De v�g�l meg�rte – tettem hozz�, William fel� mosolyogva. A t�bbiek k�vett�k a tekintetemet, ugyanis a f�rfi felpattant a sz�kr�l, �s az ajt�hoz ment.
– Hozom a t�bbieket – vetette oda nek�nk, akik k�zvetlen�l a bej�rat mellett �lt�nk. – N�gy sz�ket hagyjanak, Mr. Emerson is j�n.
Chelsea ledobta a dzsekij�t a poggy�sznak haszn�lt sz�kr�l.
– Ki az a Mr. Emerson? – k�rdezte Janet.
– William f�n�ke – t�j�koztattam. – Ott volt a felv�teln�l…
– Ja, az az id�s f�rfi!
Nem telt sok id�be, hogy megjelenjen az eg�sz csapat. Mr. Emerson, William, Tony, Matt �s v�g�l Rob is bej�tt. Technikai zsenink neki is l�tott, hogy az asztaln�l �sszek�sse a laptopot a t�v�vel, am�g William felk�sz�lt a sz�noklatra.
– Miss Traylor – �dv�z�lt Mr. Emerson lelkesen, ahogy le�lt egy k�zeli sz�kre. – Nagyon �r�l�k, hogy �pp mag�val plak�tozhattuk ki az eg�sz ker�letet.
– ��, k�sz�n�m – feleltem kicsit zavartan mosolyogva. Ez volt az �v b�kja.
– �r�l�k, hogy mindenki itt van – kezdte William. – A helyzet az, hogy ez egy rendk�v�li kupaktan�cs. K�sz�n�m azoknak, akik elj�ttek. Interakt�v kalandban lesz most r�sz�nk, mivel Robert koll�g�m elk�sz�tette a v�g�st, de �n�k m�g megkritiz�lhatj�k. K�sz�nj�k a s�tem�nyeket. K�zben szabad a v�s�r, mindenki vegyen, amit szeretne. – Azzal lehuppant Chelsea �s Mr. Emerson k�z�.
– Mr. Emerson? – sz�lt Tony, feltartva egy b�gr�t. – K�v�t vagy te�t?
– Egy tea j�l esne, Mr. Layton. Nagyon kedves.
– El�sz�r megmutatom a v�logatott anyagunkat, elej�t�l a v�g�ig. Azt�n megn�zhetik, mit v�gtam bel�le. D�ljenek h�tra, hossz� lesz – vigyorgott Rob, azt�n a t�v�n megjelent a laptopja k�pe. A felv�telek m�r kronol�giai sorrendbe ker�ltek, m�r ahol el lehetett d�nteni a bev�g�sok k�zti sorrendet.
– H�ny perces maga a film? – �rdekl�d�tt Mr. Emerson.
– N�gy lett a nyersv�g�sban, uram.
– Az j�. Az pont j�. A fiataloknak nem is t�l hossz�, nem is t�l r�vid – b�logatott a f�rfi.
Az anyagok teh�t lej�tsz�sra ker�ltek, �n pedig �rdekl�dve figyeltem. Nem mintha annyira �rtettem volna az ilyesmihez, csak mindig �rdekelt a dolog, hogyan v�gnak meg egy filmet. Szinte oda se figyeltem, mikor hirtelen azon kaptam magam, hogy egy-k�t jelenetet m�shogy oldottam volna meg. Kiskoromban gyakran j�tszottam le a fejemben „klipeket” a t�rt�neteimhez, tal�n ez hatalmasodott el rajtam ebben a pillanatban, mikor v�gezt�nk a megtekint�ssel.
– Nos? – fordult fel�nk William. – Mi volt a v�lem�ny�k a v�geredm�nyr�l?
– Pomp�s volt, Mr. Johnson! – ujjongott Annie. M�skor s�hajtottam volna erre a nyaliz�sra, most viszont csak elt�prengve n�ztem magam el�, egy pog�cs�t r�gcs�lva (hi�ba volt pocs�k, r�szoktam, hogy pog�cs�t egyek bag�z�s helyett), �s azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy saj�t v�lem�nyem van err�l.
– Igen, t�k�letes volt – ugrott Tiffany is.
– Csak van valami kritikai hozz�sz�l�suk – jegyezte meg William.
– Nekem eszembe sem jutna rosszat mondani erre – lelkendezett Janet is. Nem hittem volna, hogy az �n csapatom is besz�ll a seggnyal�sba. Rachel r�kontr�zott.
– Nagyon j� volt!
Elveszt�nk. Akaratlanul �sszen�ztem Chelsea-vel, aki ugyanolyan meglepettnek t�nt, mint a s�tis esetn�l. Egyszerre, szinte sz�monk�r�en fordultunk William fel�, akinek az arc�n l�tszott, hogy nincs leny�g�zve a l�tottakt�l. Ezek ma az�rt keltek fel, hogy nyalizzanak, ez biztos. Mind f�ltik az �ll�sukat, de az�rt Mr. Emerson el�tt magukat �s Williamet nevets�gess� tenni aligha m�dszer erre. Chelsea nyitotta a sz�j�t, de megel�ztem.
– Nekem lenne n�h�ny megjegyz�sem. – Azzal elkezdett bel�lem d�lni a sz�, hogy melyik r�szletet hogyan lehetett volna m�g megval�s�tani. Mondtam, ami csak eszembe jutott, hogy megt�rjem a jeget. Chelsea csatlakozott a lelkesed�semhez. Mivel t�bb javaslat nem igaz�n sz�letett, Rob �talak�totta a v�g�st �gy, ahogy mi javasoltuk, �s lej�tszotta. M�g jobb lett.