– Sissie?
– Szia! Nagyon zavarlak?
– Szia, dehogy. Ma nem dolgozom, az estet kiv�ve. – Elk�pzeltem, ahogy William hozz�m hasonl�an a szekr�nye el�tt �ll, �s v�logatja a ruh�it, de egy gyerekki�lt�s �sszet�rte az ill�zi�t. – Csak nincs valami baj?
– Nem, nincs, �n… – Belet�rtam a hajamba. – Jobb lenne szem�lyesen besz�lni, de nem tudok szabadulni az est�ig.
– Ma igaz�n nagy szerencs�je van, Miss Traylor. �ppen a parkban s�t�lok a koll�gium mellett.
– A p… – csuklottam meglepetten, �s elr�ntottam az ablakn�l a f�gg�nyt. T�nyleg ott volt William, s�t�t zak�j�ban, zsebre v�gott k�zzel. Kuncogtam. – J�! Akkor egy pillanat, lej�v�k. – Letettem a telefont, felkaptam az els� p�l�t, ami a kezem �gy�be ker�lt, felr�ngattam egy farmert, �s gyorsan megf�s�ltem a hajamat, berontva a f�rd�szob�ba, ahol �pp Natalie f�rd�tt. Bet�r�semet �les sikollyal nyugt�zta, de nem ez volt az els� eset, �gyhogy hamar megb�k�lt velem. Miel�tt kil�ptem az ajt�n, elord�tottam magam, hogy „NATALIEELMENTEMSZIA” �s becsaptam magam ut�n. A t�sk�mat h�tamra vetve kocogtam a park fel�.
Williamet egy s�t�l��ton l�ttam meg, ez�rt �tv�gtam a f�s r�szen. Majdnem r�l�ptem egy kiskuty�ra, aki egy n�la nagyobb labda ut�n rohang�lt a f�ben. Mikor oda�rtem Williamhez, enyh�n zih�ltam.
– Hogyhogy itt vagy? Lesekszel?
A f�rfi nagyot nevetett. Felz�rk�ztam mell�, egy�tt s�t�ltunk tov�bb az � iram�ban.
– Szeretek erre j�rni, kicsit nyugodtabb k�rny�k, mint a lak�somn�l. Meg nem �rt n�ha leveg�zni.
– Manaps�g �gy is sokat leveg�z�nk – mosolyogtam.
– Igaz. Na de mes�lj, mit szerett�l volna?
– Nos… – haboztam. – Nem akarok emlegetni senkit �s semmit. Az igazs�g az, hogy eml�tetted tegnap ezt a munka�gyet… – Figyeltem az arc�t, nehogy olyasmit mondjak, amit nem k�ne. – Tudom, hogy �n ugyan�gy az alkalmazottad vagyok, mint m�sok, �s hogy a bar�ts�gunk nem r�sze a munk�nak. Ezt a t�bbieknek is mondtam.
– T�bbieknek?
– Azoknak, akik abban rem�nykedtek, hogy nekem tal�n elmondod, vagy elmondtad, mir�l lesz sz�.
– �rtem – b�logatott a f�rfi komolyan. Nem akartam, hogy komoly legyen, vid�mnak akartam l�tni. Menteget�zni kezdtem.
– �n nem akarok t�bb inf�t, b�zok benned. De tudod, eg�szen megszerettem a sr�cokat… – fels�hajtottam, beler�gtam egy k�be, �s n�ztem, ahogy elgurul. – Lelkifurdal�som volt miatta, hogy pr�b�lkoz�s n�lk�l h�r�tottam el a dolgot. Sz�val most az�rt vagyok itt, hogy megk�rdezzem: nem mondan�l esetleg el valamit ezzel kapcsolatban? Mert ha nem, nem… Csak olyan rossz �rz�s.
William megtorpant, �s r�m n�zett, �n se mentem tov�bb. Furcs�llottam a reakci�j�t, de nem t�nt d�h�snek. Ink�bb csod�lkozott.
– H� – b�kte ki v�g�l. Felvontam a f�l szem�ld�k�m.
– H�?
– Sissie, lehetne egy k�rd�sem? �lj�nk le. – Eleget tettem a k�r�snek, �rdekl�dve fordultam fel�. – Nem magad miatt �rdekel a dolog? A l�nyok�rt agg�dsz?
– Nos, �n… – Zavarba j�ttem az interj�k�rd�sekt�l, de l�tszott rajtam, hogy nem viccelek a v�lasszal. – A l�nyok�rt, igen. De mi�rt fontos ez?
– Magad�rt nem agg�dsz?
– Nem. – Ez volt a legterm�szetesebb v�lasz, amit adhattam.
– Mi�rt nem? – f�rk�szett �rdekl�dve a f�rfi. Most, hogy kib�jt bel�le a hr-es, neh�z volt vele b�rni. �lltam az �that� pillant�st.
– Mert b�zok a d�nt�sedben.
– Hogy megtartalak?
– Nem – r�ztam a fejem. – �gy �ltal�ban, mert okosnak tartalak. Ha kir�gn�l, azt is meg�rten�m. – K�rd�n n�zett r�m, ez�rt megmagyar�ztam. – Nem egyszer� velem meg a lelki tus�mmal… �gy is ezerszer t�bb energi�t ford�tasz r�m, mint amennyit a probl�m�m �rdemel.
Nem tudtam mire v�lni ezt a k�rd�s�z�nt, de nem is sz�ltam k�zbe. William t�preng�s�t�l csend borult r�nk, amit v�g�l � t�rt meg.
– Nagyon sokat fejl�dt�l. Emberileg. Leny�g�z�.
– Neked k�sz�nhetem – mosolyogtam. K�k szemei szer�nyen csillantak, ahogy eltekintett a b�kt�l. Egy t�volabbi f�t figyelt, mik�zben hozz�m besz�lt.
– Sissie, �n nem mondhatok semmit, ezt elmondhatod a t�bbieknek is. Ett�l f�ggetlen�l ez a besz�lget�s nem volt haszontalan. – Fel�m fordult. – R��bresztett�l egy fontos szempontra, amit nem vettem figyelembe. Nagyon k�sz�n�m.
Persze nem tudtam mit mondani, csak elpirultam. Nem �rtettem, mir�l besz�l, de boldogs�ggal t�lt�tt el a gondolat, hogy �r�met szereztem neki. Egy�tt besz�lgetve v�rtuk meg a buszt, de �n a m�sodik meg�ll�n�l lesz�lltam, �gyhogy elv�ltak az �tjaink.
Az �lm�ny hat�s�ra m�g h�rom dolgozatom lett �t�s.