– H�lgyeim �s uraim! Remek munk�t v�geztek. K�sz�n�m sz�pen a fuvart, a sok statiszt�t, a lelkesed�s�ket. K�sz�n�m a k�lts�gvet�s megnyirb�l�s�t – Ezen mindenki nevetett. – Fantasztikus csapat gy�lt itt �ssze, pedig n�mely�kkel csak reggel ismerkedtem meg.
William olyan lelkes tud lenni, ha a csapatr�l van sz�. Mindig csak a csapat. N�ztem, ahogy boldogan hadon�szik a t�meg el�tt, aki lelkesedve hallgatja, �s arra gondoltam, milyen fantasztikus f�n�k. Ezt az inform�ci�t egyik mellettem �ll�val sem mertem volna suttogva megosztani, nehogy t�lfesz�tsem a h�rt, ez�rt csak mosolyogva tapsoltam neki.
– Rem�lem, hogy hirtelen keletkezett bar�ts�gunk nem marad nyomtalan. Persze, most sutyoroghatn�k, hogy nem csin�ltam semmit, pedig dehogynem!
A t�meg felnevetett.
– Egy padon �lni, k�rem! – kiab�lt be Tony, amin r�h�g�g�rcs�t kaptam.
– Nem, nem csak a padon �ltem, b�r azt is. �lvezetes volt r�szt venni a forgat�sban a m�sik oldalon. De, �s itt j�n a nagy bet�s de! Am�g �n�k filmeztek, �n elmentem, �s lefoglaltam a c�g melletti bisztr�t. El�g nagy a terem, be fogunk f�rni, sz�val mind a vend�geim valamire.
Matt eg�sz k�zel �llt hozz�m, l�ttam, hogy tenyer�be temeti az arc�t �s nevet. Odafurakodtam:
– Megnyirb�lt k�lts�gvet�s, mi?
– William tudja, hol sp�roljon, hogy azt�n elk�ltse azt is… �s valahogy ezek ut�n is megszedi mag�t haszonnal – cs�v�lta a fej�t. – �vek �ta pr�b�lok r�j�nni a titk�ra.
– �n tudom.
– T�nyleg? – ragyogott fel Matt szeme.
– Egy�tt szoktunk bankot rabolni – kacsintottam. Legyintve hagyott magamra. Az � baja: hiba volt arra sz�m�tania, hogy �rtek valamihez, amiben sz�mok vannak… K�zben �szrevettem Natalie buksij�t, ahogy egyszer-egyszer kikandik�l a n�la �t centivel legal�bb magasabb t�megb�l, �s az ellenkez� ir�nyba, fel�m tart. Vajon � is tudja, hogy mi vagyunk az �lomp�r? Kicsit �sszefacsarodott a gyomrom, ha arra gondoltam, megint err�l kell besz�lgetn�nk.
– Jaj, �s m�g valami – integetett William a t�megnek, aki m�r indult volna a parkol� fel�. Most mindenki meg�llt. – A projektszervez�kkel szeretn�k besz�lni, a t�bbiek mehetnek!
Nem tudom, hogy tesz szert William ennyi haszonra, de m�g enn�l is jobban �rt a telep�ti�hoz. H�l�s pillant�st k�ldtem fel�, de eg�szen meglepett, hogy viszonozta. Az azonban jobban aggasztott, hogyan. T�preng� volt �s komor, amit nem tudtam mire v�lni. Chelsea k�zelebb h�z�dott.
– Nem t�nik t�l vid�mnak.
– Nem tudom, mit akarhat – s�gtam vissza, mert tudtam, hogy t�lem v�rja a v�laszt.
– Fiatalok, mint l�thatj�k, a projekt v�get �rt. Jobban mondva a maguk sz�m�ra, mi m�g j�tszogatunk a sz�mokkal, a v�g�ssal – intett William a k�zelben �ll� Matt �s Rob fel�. – Nem is akarok maguk �s az italuk �s bar�taik k�z� �llni, mert bizony van mit �nnepelni. �gy a szemeszter v�g�n m�g egy k�r�sem lenne magukhoz: j�jjenek be megvitatni a v�g�s eredm�ny�t holnap d�lut�n �tkor, ha van idej�k. Nem k�telez� program, de maga a rekl�m csak egy-m�sf�l h�t m�lva ker�l megoszt�sra. A d�lut�n csak egy bar�ti besz�lget�s lesz s�tem�nnyel meg te�val.
A bar�ts�gr�l m�s fogalmam volt, mint Annie-vel egy helyis�gben �lni, de az�rt �ljeneztem a t�bbiekkel. Williamen ennek ellen�re l�tszott, hogy nem old�dott fel igaz�n, valami nyomja. Megk�sz�r�lte a tork�t.
– A cs�t�rt�ki napon viszont mindenk�ppen be kell j�nni�k, ez az utols� munkanapjuk, �s az utols� alkalom, hogy megt�rgyaljuk a munka�gyeket. Mindenkivel szem�lyesen fogok elbesz�lgetni.