Ahogy elindultam reggel, m�r tudtam, hogy a helyzet nem lett jobb, s�t rosszabb. Mindenki felkapott engem �s Williamet, l�tva a feliratot az ajt�mon. Mr. Morgan azt mondta, besz�lt a gondnokkal, de csak d�lut�n tudja majd elt�ntetni, vagyis �pp a t�voll�temben. Addig pedig maradt a b�lyeg, a b�mul�s, a suspus. Ez nem k�m�lte meg a csapatunkat sem. A parkol�ban v�rakoztak, �s mikor m�g csak k�zeledtem, m�r akkor l�ttam rajtuk, hogy �sszes�gnak. Ott volt Annie, Lily �s Tiffany, �s a k�t fi�nk az aut�kn�l sz�sz�lt. H�rom verd�nk volt, az egyik, ha j�l vettem ki, Jason-�, a m�sikr�l nem tudtam, a harmadik William fekete Audija volt a sorban. M�g �gy is sz�k�sen lesz�nk benn�k.
– Sziasztok.
– Fujj, �n nem fogok veled egy kocsiba sz�llni – m�regetett Annie undorodva. R�vigyorogtam.
– M�zli.
– Jaj, nem – legyintett. – Nem a n�th�dr�l besz�lek. Csak nem t�r�m azokat, akiket az�rt emelnek ki, mert �sszesz�rik a levet a f�n�k�kkel.
– Ha azt akarod mondani, hogy William nem v�gzi j�l a munk�j�t, mondd meg neki – vigyorogtam, �s a k�zeled� alak fel� mutattam. Annie a gondolatra is els�padt, hogy net�n a pasas meghallotta, �s ez�rt az arc�rt m�r meg�rte elindulni. Williamet k�r�lvette a h�lgykoszor�, a csapatom l�nytagjai mind ott robogtak vele: Chelsea szorosan mellette, valamit magyar�zott neki, amin felnevetett. Rachel �s Janet ut�nuk kullogtak, �lmos arccal.
– H�lgyeim �s uraim, sz�p j� reggelt – mondta… f�rtelmes orrhangon. Mire leesett, m�r visszak�sz�ntem, �s mindketten nevetve konstat�ltuk, hogy ugyan�gy meg vagyunk f�zva. Erre persze azok, akik hallott�k a pletyk�t, m�shogy reag�ltak. Megszeppenve konstat�ltuk, hogy a Williammel �rkez�k engem b�mulnak d�bbenten, a m�r ott l�v�k pedig Williamet. Miut�n mindenki, m�g a fi�k is levont�k magukban az ebb�l sz�rmaz�, eg�szen biztosan hamis k�vetkeztet�seket, dr�ga f�n�k�m megpr�b�lta megt�rni a k�nos csendet.
– J�hetne m�r a sof�r�m.
– Ki lesz az? – k�rdeztem.
– Tony. �gy nem vezethetek. Let�ssz�g�m magunkat az aut�p�ly�r�l.
Elnevettem magam, a t�bbiek pedig ugyanolyan fesz�lten n�ztek, mint eddig, de l�that�an igyekeztek mosolyba h�zni a sz�jukat. William nem volt tudat�ban mindennek, ez�rt �rtetlen�l fordult fel�m, de akkor m�r megjelent Tony �s Rob.
– Mi�ta v�rok m�r erre a pillanatra! – Tony boldogan l�pett William el�, �s lelkesedve vette �t a kocsikulcsot. – Mindig is egy ilyet akartam.
– Csak azt�n nehogy t�lmenj a parkon a lelkesed�sed miatt. Nincs benne annyi benzin, hogy Sk�ci�b�l m�g vissza is j�jj�nk.
– Vettem, f�n�k – vigyorgott a pasas, �s m�r indult is az aut�hoz.
– J�, minden megvan. D�nts�k el, hogy ki kivel megy, �s pattanjanak be! De ne vacakoljanak vele t�l sokat, mert ha Mr. Layton vezeti a kocsimat, mi m�r r�g ott lesz�nk, mire egy�ltal�n elindulnak.
Ebb�l komoly vita kerekedett, amib�l rem�ltem, hogy kimaradok. Rem�nykedve felpillantottam Williamre.
– Te velem j�ssz.
– Huh. K�sz.
– Sissie, hova akarsz �lni? – k�rdezte Rob, mert m�r indult volna elfoglalni az any�s�l�st, de r�j�tt, hogy udvariasabb lenne el�sz�r engem megk�rdezni.
– A k�t taknyos h�tra �l, mert m�g elkapom – ind�tv�nyozta Tony. William kedvesen kinyitotta nekem az ajt�t, amit t�bben m�r megint f�lre�rtelmeztek, pedig csak egy egyszer�, f�rfit�l n�nek sz�nt gesztus volt. Mikor lehuppant mell�m, letekert�k az ablakokat, hogy halljuk a t�bbieket. Rossz �tlet volt, majdnem megs�ket�lt�nk.
– Fiatalok – �v�lt�tt ki William, kihajolva mellettem. – N�gy-n�gy. Gyer�nk! Miss Smith, ne �lldog�ljon ott. �lj�n be Mr. Howe kocsij�ba.
– Mit szarakodnak ezek? – k�rdezte Rob mogorv�n. Ma valahogy senkinek nem volt j� kedve.
– David �s az �n csoportom egybe akart �lni – t�j�koztattam �ket, mint egy sportkomment�tor, tisztes t�volb�l figyelve a jelenetet. – Lily viszont r�helli Annie-t, ez�rt nem akar hozz�juk menni.
– �n se mern�k be�lni, ha ez a Tiffany vezet. Biztos, hogy b�rja az az aut�? – n�zett ki Rob.
Tony telibe nyomta a dud�t. A t�bbiek riadtan ugrottak a kocsiba, mi pedig ezerrel elindultunk a parkol�n kereszt�l. Nem kellett sokat v�rni, hogy a feh�r �s barna aut� k�vessen minket az utc�n �t. Mikor m�r nyugodtan haladtunk, William t�rte meg a csendet.
– Na j�, minden formas�got f�lret�ve, Sissie, mi folyik itt?
�lmodozva n�ztem a visszapillant�b�l Annie �s Tiffany besz�lget�s�t. Tuti, hogy r�lunk volt sz�, mert r�nk mutogattak. Megr�ztam a fejem.
– Hol? Hogy �rted?
– A t�bbiek viselked�s�re c�loz, ami t�nyleg fura volt – v�gott k�zbe Tony.
– Vagy az… – s�hajtottam. – Valaki fel�rta az ajt�mra, hogy Sissiam. – T�bben is felhorkantak, de William k�nosan hallgatott. – Az�ta az eg�sz egyetem azon cs�mcsog, hogy biztos egy�tt vagyunk. Most meg ez a n�tha is… Meg a plak�t…
– Mi van a n�th�val? – �rtetlenkedett William.
– Ugyanakkor lett�nk betegek!
– Fogadni mern�k, hogy m�g t�bb ezer ember van kint az utc�n, aki szint�n n�th�s lett!
– Nekem nem kell mondanod! �szrevettem, hogy nem vagyunk egy�tt!
– Sr�cok, mi�ta tegez�dt�k? – sz�lt h�tra Rob, akinek lassan m�r f�lig szaladt a sz�ja a vit�nkt�l.
– Tess�k, ez is! L�tod? – mutattam a f�rfira. – Minden �t ide vezet! Ez�rt �rzik �gy, hogy… V�gre �szint�k vagyunk, erre �gy �rzi mindenki, hogy…
– Elegem van abb�l, hogy mindenki �gy �rzi, hogy, �s ett�l nem halad rendesen a munka. Ezen vitatkoztok Annie-vel is, igaz?
– Ezen, k�pzeld. Egym�s haj�t t�pj�k, hogy melyik�nk im�d t�ged jobban!
– Most nem err�l van sz�!
– De, de, a munk�dr�l van sz�, amit elrontok. R�gj ki, ha szeretn�l, tess�k! Minden egyszer�bb lenne! Nyilv�n err�l is �n tehetek!
– Sissie, ne legy�l m�r nevets�ges! Csak azt mondom, hogy ennek van egy felel�se, �s meg kell tal�lni…
– Felel�se? �gy �rted, valaki kital�lta, hogy az eg�sz vil�ggal el fogja hitetni, j�runk, �s �rd�gi terv�t t�bb l�pcs�n kereszt�l viszi v�ghez? Most is a f�hadisz�ll�s�n r�h�g a mark�ba, hogy veszeksz�nk?
– Nem, de p�ld�ul valaki felfestette a feliratot. Meg kell tal�lni!
– William, ha azt firk�lj�k a faladra, hogy William + Hannah, akkor m�g nem kell az eg�sz vil�gnak azt hinnie, hogy j�rtok a szomsz�dommal. Az m�s miatt van.
– Akkor szerinted mi�rt hiszik azt, hogy egy�tt vagyunk?
– MIATTAM! MIATTAM HISZIK!