– Helyes.
– Na, de mes�ld el, mi volt!
– Hogyan?
– P�ntekt�l eg�szen id�ig. K�rlek! Ut�lok tanulni – huppant le mell�m Natalie izgatottan. – El�sz�r azt a rejt�lyes aut�utat!
– Oh, hogy azt. J� – mondtam, azt�n elhelyezkedtem az �gyon, h�trad�lve a plafont n�ztem, hogy ne legyen r�m hat�ssal Natalie arckifejez�se. �gyis az igazat kell mondanom. – Elment�nk a parkba, csin�ltunk p�r k�pet. J�t nevett�nk. Ezut�n hirtelen William azzal j�tt, hogy most m�r menn�nk kell a t�hoz.
– A t�hoz? Ja, a t�hoz!
– Igen, �n pedig nem �rtettem, mi�rt nyom egy eserny�t a kezembe. Azt�n kider�lt, hogy r�lam akarj�k megcsin�lni a kamp�ny k�p�t.
– �, ez mennyire kir�ly m�r!
– Ink�bb romantikus.
– Hogyan? – h�kkent meg. Felkeltem, fel-le s�t�ltam el�tte.
– William arra t�rekszik, hogy megmutassa, igenis �rek valamit, �rted? – k�rdeztem t�le lelkesen. Most k�l�n �gyeltem r�, hogy lehalk�tsam a hangomat, mert nem tudni, ki j�rk�l a folyos�kon. – Az eg�sz t�-dolog, minden, amit �rtem tett, m�g ez az �ll�s is… Nekem nem adatott meg az, ami neked, Natalie. A te sz�leid t�mogatnak t�ged �s szeretnek. Az eny�mek…
– A tieid is szeretnek, csak m�shogy mutatj�k ki – v�gott k�zbe Natalie. – De hogy j�n ez ide?
– Pszt, halkan! �k mindig meg akart�k mondani, mit tehetek. Ez�rt titkoltam el el�l�k az eg�sz �r�s- �s William-�gyet. De �n szeretn�k… t�bbet. Szeretn�m Williamet, nem �gy, hogy titokban �tm�szom a h�ts� ker�t�s�n, ahogy n�ha �t �vvel ezel�tt tettem, hanem �gy, hogy hozz�sz�lhatok. Hogy felh�vhatom vagy le�lhetek vele egy pubba an�lk�l, hogy a csapos �sszes�gjon �t h�lye ty�kkal. – Natalie sz�hoz sem tudott jutni, �gy t�togott, mint a partra vetett hal. Nem �rdekelt, folytattam. – Hogy tegezhetem. �rted? A f�nyk�pez�s ut�n ketten �lltunk az es�ben, n�lam nem volt eserny�, mert a kocsiban hagytam, �s meg�g�rt�k egym�snak, hogy �szint�k lesz�nk… – Megt�r�ltem a szemem.
– �llj, �llj, �llj, �llj! – kiab�lta szobat�rsam szinte sokkolva a hallottakt�l. Fel�llt, ivott egy kortyot. Megint lepisszegtem, mire halkabban folytatta – Azt akarod mondani, hogy tizenhat �vesen is ismerted? �tj�rt�l hozz�? Titokban? �s… Mi volt ez az eserny�vel? Meg es�… �lltatok az es�ben. Megcs�kolt?
– Igen, tizenhat �vesen is ismertem. Igen, �tj�rtam hozz�. Titokban. Minden szerd�n. Besz�lgett�nk, seg�tett �rni. �s nem cs�kolt meg este.
– Mit csin�ltatok m�g? – k�rdezte fenyeget�en.
– Az �g szerelm�re, �gy n�zek ki, mint aki valaki �gy�ba ugrik tizenhat �vesen?
– Pr�b�lt… vissza�lni a helyzet�vel?
– Nem.
– Soha?
– Soha. � egy rendes ember. Vagy nem mondtam m�g el�gszer?
– De. K�rlek, mes�lj tov�bb, azt�n m�g gondolkodom.
Elmondtam neki Chelsea-t �s a pletyk�t Annie-r�l, a tal�lkoz�somat Peterrel, azt�n a plak�tos meglepet�st �s a tal�lk�nkat is Williammel. Mikor a v�g�re �rtem, Natalie elt�prengve mosolygott. Azt�n megmutattam neki a k�peket is, k�l�n kiemelve a kedvencemet. Natalie �lvezte, hogy v�gre viszonylag �szint�n besz�lgethet velem, ez�rt sok k�rd�sre v�laszoltam k�szs�ggel. Mikor pedig letudtuk a t�m�t, a nap eltelt, gyorsan �tism�telt�k a tudnival�kat a holnapi z�rthelyikre, azt�n j�tt a l�mpaolt�s.
M�r percek �ta fek�dhett�nk a s�t�tben, �n elm�l�zva b�multam a plafont, mikor Natalie mocorg�s�t hallottam.
– Sissie – suttogta �lmosk�s hangon.
– Igen?
– Szerelmes vagy bel�?
N�mi gondolkod�s ut�n csak annyit mondtam:
– Nem tudom.