Mr. Morgan futva �rkezett a helysz�nre Mr. Andrews-zal. K�r�lbel�l ekkor t�rtem magamhoz.
– Gyakran megesik, hogy �sszefirk�lj�k a falakat – t�r�lgette szem�veg�t. – Aki ezt teszi, azt kiz�rj�k a koll�giumb�l.
– De ki? Ki tette? – faggatta �t Mr. Andrews, meg�tve azt a hanger�t, amit m�g Mr. Morgan is �rt.
– Megn�zem a vend�glist�t, de az biztos, hogy senki nem ment ki az elm�lt egy �r�ban. – Mr. Morgan kicsit neh�zkesen botork�lt vissza a f�ldszintre, a nagy siets�gt�l megf�jdult a l�ba. Mi Natalie-val egym�sra n�zt�nk, �s sietve k�vett�k �t. V�gigh�zta az ujj�t a jegyz�ken.
– H�rom vend�g van: Perry, Hank, Tyson. – Feln�zett r�m, de �n tan�cstalanul r�ztam a fejem.
– Sosem hallottam r�luk.
– Tulajdonk�ppen kit keres�nk? – �rdekl�d�tt Natalie.
– Sissie ellenl�basait. Sissie? – fordult fel�m az apja. L�ttam rajta, hogy legal�bb annyira haragszik r�m, mintha legal�bbis �n festettem volna Nataliamet a falra. �k�lbe szorult a kezem, de nem sz�ltam semmit. M�g.
– Egy l�nnyal rosszban vagyunk, de nem szerepel a list�n. �s k�tlem, hogy unalm�ban v�zoldhatatlan fest�ket m�zolna a falamra.
– Akkor ki tehette?
– B�rki, uram… – Natalie szeme �lesen villant, ahogy ezt mondtam. – T�nyleg! Nem viccelek! B�rki tehette. L�tt�tok a plak�tokat kint. Valakinek nem tetszik, hogy �n vagyok rajtuk…
– Biztosan nem tett�l semmi olyat, ami miatt okkal �rt�k ki, amit �rtak? – k�rdezte Mr. Andrews.
Egy darabig gondolkodtam, azt�n esett le, mire c�loz. Elt�tottam a sz�mat.
– Semmi k�z�m Mr. Johnsonhoz. �s ha valaha is lenne, ez akkor sem tartozna senkire, CSAK R�M �S R�. – A v�g�t m�r �v�lt�ttem, annyira, hogy Mr. Morgan is felkapta a fej�t.
– Miss Traylor, k�rem, nyugodjon meg!
– Na de apa – ki�ltott fel Natalie felh�borodva. �k �sszevesztek, Mr. Morgan pedig elmondta, hogy csak holnap j�n a gondnok, hogy lefesse a feliratot. �n megk�sz�ntem a seg�ts�g�t, �s kimentem leveg�zni. M�r bes�t�tedett, �s kiss� f�ztam is, ahogy le�ltem az egyik padra.
Most nagyon �r�ltem volna annak, ha William hirtelen megjelenik �s le�l mell�m, de ezt az eg�szet magamt�l kellett �tgondolnom. Tulajdonk�ppen k�t lehet�s�gem van: az egyik, hogy folytatom azt, amit szeretek �s megtartom Williamet, a m�sik pedig, hogy �sszepakolok �s elfutok el�l�k – megint. Ut�bbit nem tudn�m �jra megtenni, val�sz�n�leg belehaln�k. El�bbit v�lasztva viszont sz�m�t�sba kell vennem a k�vetkezm�nyeket: a s�rt�seket, a megal�ztat�st, a Mr. Andrews-hoz hasonl�k �t�let�t.
�gy �reztem, mindezek ellen�re meg�ri.
M�r d�lut�n eld�nt�ttem, hogy l�p�sr�l l�p�sre haladok. �me a k�vetkez�: visszamegyek, �s �tn�zem a stilisztik�t. Megsimogattam az eserny�met az egyik plak�ton, hogy er�t adjon, azt�n elindultam vissza, a koll�gium fel�.