Elhessegettem a gondolatot. Mindegy, t�nyleg. Minden a hely�n van. Dolgok t�rt�nnek k�r�l�tt�nk, mi pedig sodr�dunk vel�k. V�gre �jra k�zel �rezhetem magamhoz Williamet. Nem kell tennem semmit, am�gy is elhamarkodott lenne. Csak az�rt akarok l�pni valamerre, mert elragadott az egyetemi teljes�tm�nyl�z, egyszer�en k�ptelen vagyok a fenekemen �lni. V�runk. K�sz.
Becsuktam a k�nyvet, �s elm�l�zva n�ztem magam el�. Az �r�asztalom m�r megint halomban �lltak a jegyzeteim, tetej�k�n a holnapi dolgozat v�zlatai �sszefirk�lva, s legfel�l egy kis bor�t�k k�pekkel. William adta nekem, miel�tt hazak�s�rt, volt benne p�r aranyos vagy m�v�szibb fot�, amit nem a terepszemle c�lj�b�l k�sz�tett�nk, hanem mert sz�p volt. A feliratozott plak�t kicsiny�tett p�ld�nya �s az eredeti tavas k�pem alatt tal�ltam meg… azt. Most felemeltem, �vatosan, mintha porcel�nb�l lenne, ak�r az �rz�seim, amit megjelen�tett.
A gy�ny�r� naplemente el�tt ketten �lltunk, William �s �n. � biztat�an mosolygott r�m, �n el�rz�keny�lve �r�. M�g sosem volt k�pem kett�nkr�l, s�t r�la mag�r�l se volt k�pem, de m�r kezdtem �rteni, mi�rt gyanakodnak r�nk annyian. T�ved�s ne ess�k, nem �gy n�zt�nk ki, mint akik perverz titkos viszonyt folytatnak, egyszer�en a k�p sz�p volt. Mi tett�k azz�.
Elmosolyodtam, meg�rintettem Williamet. K�r, hogy elvitte a kab�tj�t, m�r �pp nevet akartam adni neki. Azt�n l�pteket hallottam, ismer�s hangokat a folyos� fel�l. �rdekl�dve fordultam az ajt� fel�, leford�tva a fot�t.
– Vajon m�g itt lakik?
– Ne agg�dj, neked sz�lna el�sz�r, ha az �lmai ut�n indul.
– Igen, mert n�lam vannak a k�z�pkoros jegyzetei. – Natalie berontott az ajt�n, �t pedig Mr. Andrews k�vethette, b�r nem l�ttam j�l, mert a r�zsasz�n ruh�s l�ny egyb�l elz�rta t�lem a kil�t�st, ahogy r�m rontva �lelgetni kezdett. – Sissie, szt�r vagy! Mi�rt �lsz itt? Csin�lj… olyan dolgokat.
– Milyeneket?
– Szt�rosakat! Fesd k�kre a hajad, bulizz a men�kkel… – nevetett Natalie. V�gre lek�sz�l�dott r�lam, hogy rendesen k�sz�nni tudjak Mr. Andrewsnak is. Natalie apja egy eg�sz j�l felfutott v�llalkoz�st vezetett, �s m�g ha nem is volt sokkal gazdagabb az �n csal�domn�l, szerette a szeg�nys�g l�tszat�t kelteni. Most is �gy �lt�z�tt fel, mint egy id�s�d� egyetemi tan�r, inget viselt, zak�t �s hozz�ill� kordnadr�got, kopaszodott. K�l�nben t�nyleg nem volt fiatal, ap�mn�l �regebb lehetett egy t�zessel. Mindenesetre j�val szimpatikusabbnak tartottam a csal�dom b�rmely tagj�n�l, �s ezt a lelke m�ly�n � is nagyon j�l tudta.
– �dv, Mr. Andrews, hogy van?
– R�g j�rtam itt. – A f�rfi v�gign�zett a kis szob�n, �s hat�rozottan nem ny�lt bele Natalie feh�rnem�s fi�kj�ba vagy dobta ki Jimmyt. Mondtam �n, hogy jobb, mint a sz�leim. – B�jos ez a szoba. Sz�pen kidekor�lt�tok.
– Az Natalie �rdeme – mosolyogtam a l�nyra. – �n sz�rke vagyok �s egyhang�.
– Ink�bb r�zsasz�n – mutatott r�m Mr. Andrews. – Aprop�, nem is mondtam: gratul�lok a k�phez. L�ttuk az aut�b�l. Natalie akkor�t sik�tott, hogy majdnem beleest�nk az �rokba.
Natalie kacagott, apja pedig t�nd�rien r�mosolygott. �gy szerettem ezeket a pillanatokat. Nem azt �reztem, hogy s�rva el akarok rohanni, mert az �n sz�leim nem norm�lisak, hanem azt, hogy szerencs�s vagyok, ami�rt kicsit r�szese lehetek ennek az idillnek.
– Jeges te�t? – pattantam fel hirtelen, hogy j� h�ziasszony legyek. T�lt�ttem mindh�rmunknak. Mr. Andrews m�g a poh�r m�g�l sem hagyta abba a mustr�l�somat, ami kicsit bosszantott. Tudtam, hogy k�rdezni akar valamit, de �rzi, hogy nem annyira egyszer� a t�ma, hogy b�rhogy megfogalmazhassa. V�g�l Natalie r�vid csacsog�sa ut�n feltette a nagy k�rd�st:
– Mi a helyzet William Johnsonnal? Hogy megy a munka?
Elakadtam. Fura volt a k�rd�s, �s nem tudtam, Natalie mennyit mondott el neki r�la, ha egy�ltal�n mondott valamit.
– ��, a munka remek�l megy. Haladunk a c�l fel�. – K�nosan �gyeltem r�, hogy ne min�s�tsem a csoportt�rsaimat Natalie el�tt, akit nem vettek fel az �ll�sra. – Kiss� r�g�s az �t, de meglesz.
– Mes�ltem apu�knak, hogy j�rtunk. Hogy Mr. Johnsont�l tudtam meg, rendben vagy.
– Igen – mosolyogtam. – � egy remek ember.
Csak ne pr�b�lja kipuhatolni, hol j�rtam akkor, csak ne pr�b�lja…
– �n is csak j�t hallok fel�le – b�lintott Mr. Andrews, majd kicsit zavartan hozz�tette. –M�r azon gondolkodom, hogy egyszer felkeresem marketing�gyben. Szerinted neheztelne miatta?
Megk�nnyebb�lten f�jtam egyet, mikor leesett: nem faggat�zni akar, csak �zletelni!
– Nem egy neheztel�s fajta, de fogalmam sincs, mit v�llal el. Nem �rtek hozz�, tudja. – Az �n r�szemen sz�tpakolt olvasm�nyaimra mutattam, amikb�l l�tszott, hogy tov�bbra sem szippantott be engem a k�zgazdas�gtan. – De ha tudok valamiben seg�teni, sz�ljon.
– K�sz�n�m, Sissie. Nos, nem is zavarok tov�bb. Tulajdonk�ppen csak az�rt j�ttem, hogy megn�zzem, minden rendben van-e veletek �s a szob�val. K�sz�n�m az italt – biccentett fel�m. – Tov�bbi j� �s sikeres munk�t! �s sok szerencs�t a vizsg�itokhoz!
– K�szi, apu! – Natalie m�g egy b�cs�puszit adott apj�nak, aki azt�n kiment. R�gt�n Natalie fel� fordultam, hogy az elm�lt napok t�rt�n�seit mind a nyak�ba z�d�tsam. �rthet�bb� tette volna el�ttem az eg�sz helyzetet, ha valaki m�s is meghallgatta volna. De �ppen csak hogy nagy leveg�t vettem, az ajt� �jra kiny�lt, benne megjelent Mr. Andrews.
– L�nyok… Van egy kis gond.
Meglepetten ugrottunk fel, �s k�vett�k �t a folyos�ra, ahol nem volt senki �s semmi. Csod�lkozva n�ztem k�r�l.
– De mi…?
Azt�n Mr. Andrews becsukta az ajt�t, �s akkor meg�rtettem. A f�n k�k felirat rik�tott ferd�n, eg�szen a tetej�t�l az alj�ig bebor�tva.
SISSIAM.