– N�pszer�ek ezek a plak�tok – mondtam neki. – Besz�lnek r�luk az emberek.
William elmosolyodott.
– R�lad besz�lnek, nem a plak�tokr�l. Ilyen szempontb�l Tony�k jobban j�rtak veled, mint a nyomdafest�kkel.
– �n vagyok Tony�k rekl�marca. Ez az�rt j�, mert sosem j�rtam m�g a rendezv�nyeiken.
– Ami k�sik, nem m�lik – nevetett William, �s s�ta k�zben megigaz�tott egy hirdet�st az egyik �p�let fal�n: kezdte elengedni a ragaszt�.
A falatoz� j� hely volt. �n nem j�rtam ide, mert egy kicsit dr�ga az egyetemi konyh�hoz k�pest, de sokan szerett�k, mivel nem olyan puccos, �s nagy a v�laszt�k. Enn�l is s�lyosabb �rv, hogy itt j�l lehet lakni. Boldogan vetettem r� magam egy szelet r�ntott h�sra, mert ha Natalie-val nem v�s�rolunk be ilyesmit, amit ritk�n tesz�nk, akkor nem s�r�n jutok mennyei lakom�hoz. Anya gyakran f�z, ha h�tv�g�n hazamegyek, de az ut�bbi… rengeteg id�t nem t�lt�ttem otthon. Egyszer majdnem, de postafordult�val mentem is vissza Argletonba. Nagyon �hesek voltunk, addig nem is nagyon besz�lt�nk, m�g ett�nk, de l�ttam Williamen, hogy kifejezetten t�rgyalni akar velem valamir�l, �s alig v�rja m�r, hogy a kell� alkalommal elmondhassa. Mikor megj�tt a s�r�nk, r�nk jellemz� m�don a nyelv�nk is megeredt.
– Annyi k�rd�sem lenne hozz�d – mondta komolyan. – Nem tudom, mi igaz veled kapcsolatban, amit eddig hallottam, �s mi nem.
– T�gy pr�b�ra – mosolyogtam r�. Ideje volt m�r tiszta vizet �nteni abba a nagyon r�gi �s csorba poh�rba.
– Mi t�rt�nt abban az egy �vben? Am�g nem tal�lkoztunk?
Elkomorodtam. �szint�n, nem erre a t�m�ra sz�m�tottam. Eml�keztetnem kellett magam arra, hogy k�szen kell �llnom az �szinte v�laszra, �s kinek m�snak mondan�m el, mint William Johnsonnak? Nagyot nyeltem. Err�l az id�szakr�l szerettem a legkev�sb� besz�lni. Gyeng�nek �s kiszolg�ltatottnak �reztem magam, mert akkor az voltam. Most kaptam egy lehet�s�get, hogy bebizony�tsam: m�r nincs �gy. Komolyan n�ztem a szem�be.
– Felvettek az Edge Hillre.
William szemei meglepetten kerekedtek el.
– Az… Az eg�szen k�zel van hozz�nk. �s mi�rt…? – Ujjammal jeleztem, hogy k�r elragadtatnia mag�t.
– Szociol�gi�ra.
F�lrenyelte a s�rt.
– Mi?!
– Ez az Edge Hill f� szakter�lete – morogtam.
– Mi k�z�d neked a szociol�gi�hoz?
– Sosem veszem el a t�rsadalomban, mindig k�v�lr�l n�zem a csoportokat.
– M�r megbocs�ss, de vitatkozni szeretn�k veled…
– Ezt any�m mondta.
– Oh… – William s�hajtott. Cs�ndben n�zett engem, �n pedig komoran �ltem, lecs�szva a sz�ken, b�mulva a p�r�t a kors� oldal�n.
– Hallgattam r�, �s ott hagytalak. Meg az �r�st. – Nyeltem. A f�rfi el�red�lt.
– De itt vagy.
– Itt – mosolyogtam r� halv�nyan. – A felv�teli pontjaimon pr�b�ltam jav�tani abban az �vben, �s l�m! – K�rbemutattam. – Siker�lt.
– Hiszen ez nagyszer�! – William arc�n szinte m�r d�bbenet l�tszott. – J�rt�l az Edge Hillre?
– Nem, soha. Any�m kital�lta, hogy szociol�gus leszek, �s �n hallgattam r�. Feladtam mindent, hogy meg�ljek majd valamib�l, meg k�l�nben is ismer�nk egy szociol�gus professzort az egyetemen, szerinte is j� �tlet lett volna. Sz�p t�rt�net, nem igaz? De valami akkor bekattant. Ott �llt�l a hipermarketben. �n r�d n�ztem, te r�m. B�ntam, hogy elfordultam…
– Ugyan m�r.
– Nem, William, ett�l t�led is elfordultam – d�ltem el�re. – Att�l, amit adt�l. Ami sok. Ami a l�telemem. B�lcs�sz vagyok, bakker! �r�! �s nem iratkoztam be. Azt�n ord�toztunk, any�m mindent a fejemhez v�gott, hogy �n egy semmirekell� vagyok. �tmenetileg el kellett k�lt�zn�m. Munk�t kerestem, minden h�lyes�get elv�llaltam. Ugyanaz, mint eddig.
– De ugye nem csin�lt�l semmi meggondolatlans�got?
– Nem. H�t v�g�l is – s�hajtottam. – Bag�ztam, de azt tudod, el�tte is bag�ztam. Csak akkor jobban. Alig b�rtam leszokni, m�g most is csak pr�b�lkozom. Anya azt�n vissza akart szerezni, �s ez�rt k�t�tt�nk kompromisszumot.
– Kompromisszumot?
– Hajland�ak voltak valamiben t�mogatni, hogy �jra egy�tt legyen a csal�d. – Elcsuklott a hangom. – �n ezt k�rtem…
Hirtelen k�nnyek gy�ltek a szemembe. L�ttam magam el�tt William k�t �vvel ezel�tti, aggodalommal �s k�tellyel teli arc�t. L�ttam mostani, rajong�ssal vegyes tisztelettel csillog� tekintet�t. R�j�ttem, az akkori d�nt�semmel lemondtam arr�l, ami a legfontosabb – elt�rtem valamit, amit t�ls�gosan szeretek ahhoz, hogy ne vigy�zzak r�. Eltitkoltam azt, amit a legink�bb meg kellett volna �rteni�k. Az egyetem �llni fog m�g ezut�n is, de…
Williamet kellett volna v�lasztanom.