Mikor kifel� mentem, n�h�ny ismer�s�m csengett-lengett csak a folyos�n �s a teremben, nekik k�sz�ntem – l�tszik, hogy a h�tf�ut�latom kivet�l a haverjaimra is.
– Szia Kate! – intettem a szemben j�v� volt szomsz�domnak, aki �pp egy bar�tn�j�vel pusmogott.
– Szia!
Ahogy elmentek mellettem, m�g hallottam, ahogy megk�rdezi t�le:
– Ez az a l�ny…?
– Sissie a neve – magyar�zta Kate. Sarkon fordultam, hogy roppant agressz�v m�don feltegyem a k�rd�st, mit jelent az a l�ny, de l�ttam, hogy nem csak itt van gond. H�rman �gy megb�multak, hogy m�g. V�gign�ztem magamon, de a ruh�m kifog�stalanul �llt rajtam, az el�bb m�g a sminkem is stimmelt. Mi lehet akkor a baj? Belen�ztem egy vitrinbe, de semmi meglep�t nem l�ttam, az �n h�tf�i fejem n�zett vissza r�m. Volt enn�l szebb is, nem mondom, de m�r mindenki l�tta �ppen eleget.
Tess�k, megint. �jabb k�t l�ny n�zett r�m olyan furcs�n. Azt�n megint valaki. �sszecsavarodott a gyomrom, de ink�bb d�h�t �reztem, mint szorong�st.
– Annie – sz�rtem a fogaim k�z�tt a szavakat. Biztos az a liba osztott meg r�lam valamit a neten. Megszapor�ztam a l�pteimet, majdnem fell�ktem n�gy g�ly�t a l�pcs�n, akik csod�lkozva n�ztek ut�nam. Alig v�rtam, hogy szembej�jj�n a folyos�n, b�r ennek csek�ly volt az es�lye. Ett�l eltekintve am�gy is lett volna mit mondanom neki.
Ahogy lerobogtam a l�pcs�n, �tv�gtam az el�csarnokon �s kirontottam az egyetem kertj�be, megint vizsg�l�d� pillant�sok keresztt�z�ben tal�ltam magam. M�g a kapuig se jutottam el, mikor szemem sark�b�l megl�ttam valami ismer�set. Az egyetem fal�ra a hirdet�h�z egy plak�tot ragasztottak…
R�lam.
Megh�kkenve b�multam a k�pet, amin a t� partj�n �llok, �s nevetni kezdtem. H�t persze! Sz�val ez�rt b�mul meg mindenki.
– William – cs�v�ltam a fejemet kacagva. Ez azt�n a meglepet�s. J�l esett, de m�g milyen j�l! Szinte el�rz�keny�ltem.
Megfordultam, hogy a zebra fel� induljak. Az utca plak�toszlop�ra csak egy r�pke pillant�st vetettem, azt�n megdermedtem.
Ott is �n voltam.
Eltakartam a sz�mat, ahogy az �ri�si… engem n�ztem. A k�p t�k�letes munka volt, ez�rt remek�l visszaadta a k�sz�l�s hangulat�t is, ahogy szerettem volna. Most m�r igaz�n k�nnybe l�badt a szemem, �gy nevettem. Sokan �szrevett�k a k�ztem �s a plak�t k�zti hasonl�s�got, r�m mosolyogtak az utc�n, �n pedig visszanevettem r�juk. A zebr�n �tkelve a k�ts�vos �t k�zep�n l�ttam, hogy az eg�sz utca tele van plak�tolva a k�ppel, �s m�g jobban b�gn�m kellett. Mikor �t�rtem, h�tamat az �p�let fal�nak vetettem, �s el�rz�keny�lve-vigyorogva n�ztem a csod�s l�tv�nyt. Mellettem k�t asszisztensn� bag�zott.
– Maga van a k�pen, igaz? – k�rdezte az egyik, de nem tudtam v�laszolni, csak b�logatni. Mindketten mosolyogtak.
A legviccesebben az el�csarnok mutatott, mert volt ott egy gigantikus �s sok kisebb Sissie, bizony�tva, mennyire megy nek�nk a rekl�m. A t� t�kr�nek sz�ne az am�gy k�k termet r�zsasz�nn� v�ltoztatta. Elindultam a lift fel�. A negyedik emelet nem l�tszott k�v�lr�l, ez�rt nem kellett sz�gyellnie, hogy gyakorlatilag v�gig volt tap�t�zva a plak�ttal. Nevetve futottam v�gig a folyos�n �s rontottam be kopogtat�s n�lk�l az irod�ba, ahol szerencs�re nem volt m�s, csak William, mert furcsa lett volna, ha egy megbesz�l�s k�zep�n ugrom a nyak�ba.
– Ez annyira… – Nevetve �lelgettem, � pedig szint�n nagyon vigyorgott, hogy bev�lt a terve. – Ez annyira, annyira, annyira…
– Meglepet�s!
– Hogy csin�ltad? – h�ledeztem, t�tova mozdulattal mutatva az ablak fel�. Az utca j� r�sze r�zsasz�n volt. – Onn�t j�ttem! �szre kellett volna vennem…
– Megbesz�lt�k a plak�tos emberekkel, hogy r��r majd akkor is, ha m�r bement�l az �r�dra – legyintett William, �n pedig nevet�sben t�rtem ki.
– �s mi van azzal, hogy legy�nk �szint�k? – b�ktem meg a karj�t.
– Nem hazudtam, r��rt akkor is. Nem tehetek r�la, hogy a „r��r” a plak�tos emberekn�l azt jelenti, hogy akkor fogj�k megcsin�lni. – H�lye vigyorral n�zett r�m, amit �gy szeretek. Elnevettem magam. Belet�rtam a hajamba.
– Akkor voltam legut�bb ilyen boldog, mikor… Mikor…
– Felvettek az egyetemre?
– Nem. – R�n�ztem. – Mikor kihoztam a pizz�t, te pedig le�ltett�l, �s azt mondtad… – Hadon�szni kezdtem a kezemmel, hogy ut�nozzam az �r�som pap�rj�t lobogtat� Williamet, amin � nagyon j�t vidult. – Hogy tehets�ges vagyok.
– De ezt csak az�rt mondod, mert ingyen megetettem veled a pizz�t.
– Mert el�tte k�t fog�sos eb�det f�zt�l. Az eg�sz egy mer�nylet volt. �gy akart�l becserk�szni. Egy tizenhat �ves l�nyt. Sz�p dolog!
– De �n… – A f�rfi megpr�b�lt felhozni valamit a ments�g�re, azt�n r�j�tt, hogy hi�ba pr�b�lkozik. – Val�ban �gy volt.
Elnevettem magam, �s k�zben megpr�b�ltam egy s�s ropit is megenni. A kett� egy�tt tov�bbi nevet�shez vezetett. Nekid�ltem az �r�asztalnak, v�gigj�rattam a szememet a gazdas�gi pap�rokon.
– Mi a mai program? – �rdekl�dtem.
– Nem ez. Ez nekem olyan, mint neked a jegyzetek – fintorgott a f�rfi, �s a hat�s kedv��rt m�g r� is dobott egy mapp�t a halomra, hogy kev�sb� l�tsszon. – A program kint van.
– �s ki kellett volna hozz� �lt�zn�m? – m�rtem v�gig f�n�k�met, aki s�t�tk�k �lt�nyben fesz�tett, mint a munkahely�n �ltal�ban.
– Elloptad a kab�tomat, dereng? – William kiengedett az ajt�n.
– J�. T�nyleg. Az egyetemre megy�nk?
– A k�zel�be. Mi�rt? – William megnyomta a liftgombot.
V�gigmutattam magamon, �s r�kacsintottam.
– H�res modell vagyok. Rem�lem, nem zavar a felt�n�s.