– Szia Sissie! De j�, hogy �sszefutottunk – mondta, �s miel�tt �t�ltem volna, meg�lelt. �szint�n, fogalmam sincs ezekr�l a formul�kr�l: egy puszi, k�t puszi, h�rom puszi, pacsi, a j� �g tudja, mi m�g, most viszont Chelsea fel�m �rad� szeretete indokolatlan j�kedvvel t�lt�tt el, ez�rt nem b�ntam a tort�r�t. – Azt hittem, te is haza szokt�l menni a h�tv�g�n.
– Nem s�r�n. – Vill�mmal a gofrit piszk�lgattam. – Messze lakom.
– �, igaz – nevetett fel. – Abban az A bet�s v�rosban, ahol Mr. Johnson.
– Argletonban, igen. �s te? Hogyhogy nem vagy otthon? – pr�b�ltam kommunik�lni, ahogy az emberek szoktak.
– A sz�leim �zleti �ton vannak. Am�gy itt �l�nk.
– �k…?
– V�llalatvezet�k. – H�ha. – �s a tieid?
– Anya… h�ztart�sbeli – kezdtem lassan. – Apa pedig m�rn�k.
– Nincs tes�d? – R�ztam a fejem. – Nekem sincs. Csak egy macsk�m, Jodie.
– Nekem meg egy kaktuszom. Jimmy.
Felkuncogott, azt�n egy pillanatra �rdekl�dve villant a tekintete.
– Aprop�, Jimmy! Illetve Andrew. Nagyon j� volt az els� randi. M�g egyszer k�sz�n�m!
– Andrew j� sr�c – b�logattam. – Lesz m�g folytat�s is?
– Lesz – mosolygott sz�lesen Chelsea. – Lesz bizony. Viszont – elkomorodott. – Mondott valami �rdekeset. Sz�ba ker�lt�l te is, meg a munkahelyem a l�nyokkal egy�tt. Ezt akartam elmes�lni.
Csak most ugrott be, hogy Andrew milyen furcs�n besz�lgetett Annie-vel a h�tunk m�g�tt, amikor William �s �n a pubban �lt�nk. Az eml�k nagyon rosszul esett, de valami�rt (tal�n pont kellemetlens�ge miatt) el is halv�nyult. Egy ideig sz�mon is akartam rajta k�rni, de azt�n elsikkadt a dolog. K�v�ncsian d�ltem el�re.
– Mit mondott?
– Azt, hogy Annie odament hozz�, mikor �ppen Williammel ittatok, �s r�la k�rdezgette. Persze Andrew nem sokat tudott r�la, csak azt, hogy a munkat�rsaival a pubban szokott l�gni. Ami ebben az esetben is igaz volt. Szerinte olyan a n�, mint egy megsz�llott. T�ged is figyelmeztetni akart, de m�g nem volt alkalma.
– J�, az t�ny, hogy Annie egy pszichopata, de mennyiben �rint ez engem? – k�rdeztem vissza. Azt�n m�g azel�tt beugrott, hogy Chelsea v�laszolt volna.
– Arra gyanakszunk, hogy Annie f�lt�keny r�d �s Williamre, ez�rt f�r t�ged – mondta halkan.
– Engem nincs mi�rt f�rni – v�laszoltam teljes nyugalommal. Ez meglepte Chelsea-t, valami hevesebb kit�r�sre sz�m�tott, de l�tszott, hogy elhitte nekem az �ll�t�st.
– Akkor minden rendben. Csak sz�lni akartam.
– K�sz�n�m, kedves vagy – mondtam halkan, azt�n enni �s inni kezdt�nk, �s m�g besz�lgett�nk p�r dologr�l. Ami azonban az el�bb elhangzott, sz�get �t�tt a fejembe…