�ppen meetingen voltam, az asztal alatt n�ztem meg a k�pet �s felnevettem. A szomsz�dom megk�rdezte, mi t�rt�nt. Nem akartam, hogy megtudj�k, milyen k�peket n�zegetek. Azt mondtam, hogy egy rokonomnak fia sz�letett. Az eg�sz csoport v�giggratul�lt, �s elh�vtak s�r�zni. �gy kellett �ket lebesz�lni.
A k�nnyeim potyogtak a nevet�st�l.
Mondtam, hogy l�gy �vatos, de az�rt ennyire…
Erre k�l�nben m�g visszat�r�nk holnap. H�romkor. Jaj ne, John m�r megint j�n gratul�lni.
Lesz s�r?
Persze. Majd t�lt�nk a kis Tommy cumis�veg�be is.
Azt hittem, megpukkadok, �gy r�h�gtem. Elk�pzeltem William morcos fej�t, ahogy ezt az eg�szet le�rta. B�r l�thatn�m! De b�rhogy is igyekeztem volna megszabadulni teend�imt�l, az�rt be kellett l�tnom: a dolgozatok nem oldj�k meg saj�t magukat, azokhoz �n is kellek. M�r �ppen megp�rd�ltem, �s elindultam a l�pcs�n felfel�, mikor Chelsea �rtem ki�ltott.
– Azt hittem, m�r elment�l – csod�lkoztam.
– Nem – mosolygott a l�ny halv�nyan. – El akartam, de… – Kicsit feszengett, azt�n elnevette mag�t saj�t �gyetlens�g�n. – Van az a fi� a pultn�l. L�ttam, hogy j�ban vagytok.
– Andrew – biccentettem.
– Nem tudod, hogy…?
– Szabad – v�laszoltam neki biztat�an. Chelsea szeme azonnal felcsillant, de azt�n egy pillanatra ijedten n�zett r�m.
– De ugye te nem tervezed…? Mert �n nem akarom elr�ngatni. �gy hallottam, van bar�tod.
Jaj, ne, m�r ez is.
– Nincs – b�ktem ki.
– �s Jimmy?
– Nem, vele nincs semmi – legyintettem, �s elej�t v�ve minden tov�bbi kellemetlenked� k�rd�snek intettem a fejemmel. – Andrew rendes sr�c. Gyere.
Oda�ltem a pulthoz, Chelsea velem tartott.
– Andrew, ismered Chelsea-t?
Egy picit besz�lgett�nk, �n pedig k�zben azon gondolkodtam, milyen is Chelsea. �ll�t�lag hamar dobja a fi�kat, de ezt ebben a pillanatban nagyon nehezen tudtam r�la elhinni. Aranyos l�ny volt, ez r� a legjobb sz�. Sz�p volt, de nem er�lk�dve, hanem csak �gy egyszer�en: csinosan is �lt�z�tt. De a legelragad�bb a mosolya volt benne, egyszer�en sug�rzott bel�le az elfogad�s �s a kedvess�g, �s nem csak az�rt, hogy beilleszkedjen. Chelsea t�nyleg megtal�lja az emberekben azt, ami�rt meg�rdemlik a szeretetet. Ezt az el�bb a saj�t b�r�m�n tanultam meg, �s rem�ltem, hogy Andrew-n�l is bev�lik. Neki legal�bbis, ahogy n�ztem, nem volt ellen�re a dolog: m�r az els� pillanatban, ahogy megl�tta a l�nyt, majdnem eldobta a poharat, �s a besz�lget�s�nkb�l �gy vettem �szre, a jellem�vel sincs k�l�n�sebb gondja. Felkeltem.
– Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell, tanulok.
– Szia, j� tanul�st! – intett nekem Chelsea. – Majd ism�telj�k meg!
– Mindenk�pp – mosolyogtam.
M�g elkaptam Andrew h�l�s pillant�s�t.