Csak nevettem, nem tudtam mit mondani. Persze, t�madtak m�r azel�tt is, de m�g mennyit. �n nem voltam rocker, nem voltam em�s, hippi, nem voltam semmi. �ltal�ban �n magam voltam, m�g ha ez szembe is ment az akkori elv�r�sokkal. Mindig �gy n�ztem ki, ahogy akartam, azt hallgattam, amit akartam �s azt olvastam, amit akartam. Amin elnevettem magam, az az, hogy nem tizen�vesek napk�zis tan�ra vagyok. Annie-nek meglehetne az esze ahhoz, hogy �gy viselkedjen, mint egy �tlagos ember. Sokaknak siker�lt m�r. Persze William r�gt�n kapott a felh�borod�somon.
– Sissie, �n meg�rtem, hogy s�rt�d�ttnek �rzed magad, de Miss Rees j�l dolgozik. Amit nem te tett�l le ma az asztalra, azt �. Meg �n, de az mindegy. Az lenne a legfontosabb, hogy b�k�vel meg tudj�tok besz�lni…
– Ne, ne – v�gtam k�zbe az ujjammal fenyeget�zve. – Ne kezdj engem hib�ztatni. �s ne papolj besz�dr�l. �n egy sz�t sem sz�ltam.
– J�tszm�zt�l vele – t�rta sz�t a karj�t William.
– Veled is j�tszm�zok! Mert ismersz! Tudod j�l, milyen vagyok. M�gis r�m b�ztad ezt a munk�t!
– J�, rendben. – William a kanap�hoz ment, �s kez�vel jelezte, hogy �ljek le. – �rtem m�r. Nek�nk kell besz�ln�nk.
Ugyanott �lltam, ahol eddig, dacosan �sszefontam k�t karomat.
– Meg�g�rtem a csoport tagjainak, hogy s�r�z�k vel�k, �s elmes�lem nekik a nem l�tez� szerelmi �letemet – morogtam. William csod�lkozva kapta fel a fej�t, mint aki olyasvalamit hallott, amire eg�sz �let�ben v�rt, de m�g sosem k�vetkezett be.
– Bar�tkozol a t�bbiekkel?
– Na, ne igyunk el�re a medve b�r�re – mondtam, de az�rt le�ltem hozz�. A hat�s elk�peszt� volt, William szinte r�pk�d�tt a boldogs�gt�l.
– Ez… Ez t�bb, mint amire sz�m�tottam – mondta elragadtatva.
– Igen, az emberek �ltal�ban a gy�ny�r� l�baimr�l ismernek meg, de a remek k�ls� �rt�kes bels�t is takar – feleltem, most m�r halv�ny mosollyal az arcomon. Egyszer�en nem tudtam ellen�llni ennek a vigyornak. Meg ennek a hangnak. Eszembe jutott, hogy �lmomban ut�nozni pr�b�ltam, �s az eml�kt�l elvigyorodtam, azt�n a folytat�s is beugrott, ami miatt viszont elpirultam. F�leg, mikor a l�bammal kapcsolatos megjegyz�sen William maga is megakadt.
– Itt nem Miss Rees-r�l van sz�, igaz?
– Nem, hanem… – kezdtem, de k�zbev�gott.
– R�lam.
– Eln�z�st? – csod�lkozva hajoltam el�re. Ez kapizsg�l valamit. R�g l�ttam a f�n�k�met ennyire komolynak. – Azt akartam mondani, hogy r�lam.
– Magadat ostorozod, hogy ne b�nts meg. – Azt�n �rtetlen arcomat l�tva folytatta: – Alapvet�en a beosztottam vagy, de bar�tok vagyunk, �s ez�rt b�rmikor elfogadom a v�lem�nyedet. De – Itt pr�b�ltam k�zbev�gni, sikertelen�l. – a csapattal kapcsolatban eg�sz biztosan nem akarsz kritiz�lni, hiszen te magad is r�szt vett�l a v�logat�sban. �s nem mondt�l ellent nekem, gondolom, az�rt nem, mert egyet�rtett�l velem, nem pedig az�rt, mert nem mern�l nekem ellentmondani. Viszont b�rhogy t�prengek, nem tudok r�j�nni, mi m�s lehet velem kapcsolatban a baj.
– M�r megbocs�ss, de honnan a j� �letb�l gondolod, hogy bajom van veled? – k�rdeztem vissza most, hogy v�gre sz�hoz jutottam. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor �lvezettel hallgattam egy teljesen logik�tlan eszmefuttat�st, csak az�rt, mert sz�rakoztat, hogy valaki v�gigvezeti a gondolat�t egy olyan probl�m�n, ami nem is l�tezik.
– Az ut�bbi napokban furcs�n viselkedsz. Vagy tal�n tudsz r� m�s okot?
Kivert a v�z, mikor ezt a pillant�st megl�ttam. K�k szemei szomor�-komolyan vizslattak engem, �s f�jt a gondolat, hogy belel�tnak a sz�vembe, ami most hevesen dobogott. Elford�tottam a fejemet. Egy pillanatig �gy voltam vele, hogy elmondom neki, mi t�rt�nt pontosan – relat�ve nem t�rt�nt semmi. Azt�n megakadtam. Hogyan is mondhatn�m el? Ilyet nem szok�s mondani. Pedig fenem�d j� lenne �szint�nek lenni egy olyan emberrel, aki arra tan�tott, hogy legyek vele �szinte. J� k�rd�s.
– Tudok – feleltem. Felvonta a szem�ld�k�t, de hallgattam. Az �ra a falon lassan ketyegett, � pedig visszak�rdezett:
– Igen?
– Tudok. Ez a v�laszom. �szinte voltam.
– �gy nem tudok rajta v�ltoztatni – meredt r�m. Pedig l�tszott rajta, hogy nagyon szeretett volna. Hogy fontos voltam neki.
– William, te nem tett�l semmit – mondtam neki. – Semmit a vil�gon. Egy j� ember vagy, �s nagyon is j�l tudom ezt. Remek�l v�gzed a munk�dat. Elk�peszt� vagy.
William abban a pillanatban meg�rtette – hogy mib�l, azt nem tudom –, �s felugrott. M�rgesebb volt, mint valaha, �n pedig elt�prengve n�ztem.
– Megint amiatt piszk�lnak, mert azt hiszik, hogy mi ketten…?
– Ezt �gy senki se mondta ki… – akartam kedvesen elterelni a t�m�r�l, de az�rt azt sem akartam mondani, hogy nem fordult meg senki fej�ben a dolog. H�la Natalie-nak, nem terjedt fut�t�zk�nt, ennyi. Meg azt�n a legrosszabb ilyen tekintetben �n vagyok: �n boron�ltam �ssze magam vele, ez�rt szidom v�gig magamat.  Ink�bb nem sz�ltam semmit, csak lassan k�vettem Williamet a tekintetemmel.
– �n csak szeretn�lek megv�deni.
– Engem nem kell megv�deni. – F�jt ezt kimondani, bennem is megmozdult valami a vallom�s hat�s�ra, �s Williamben is megmozdult, aki most �gy l�pett fel�m, mintha arra szeretne k�rni, hogy forduljak vissza. Nem fordultam. Az ajt�hoz mentem. – �g�rem, hogy nem lesz semmi baj. – A k�sz�br�l az�rt m�g visszafordultam, hogy m�g egyszer az eszembe v�ssem a figyelmeztet� pillant�s�t.