– Dehogy t�lt�k – nevetett r�m, �s elt�r�lt egy cs�sz�t. – Sissie, olyan m�snapos vagy, mint �n a te korodban voltam… minden nap. Kapsz egy k�v�t. De �r�lhetsz, er�set adok.
– Ezt te nem �rtheted – ny�sz�r�gtem f�j�n, de nem tudtam r� hatni.
– Iv�s helyett ink�bb foglald le magad valamivel – javasolta. – Mondjuk �rj, tudom, hogy az j�l megy.
El�sz�r pr�b�ltam �rni, t�nyleg, de r�j�ttem, hogy �ppen ez a fejezet k�vetkezne, �s nincs az az indok, ami�rt k�pes lenn�k neki�llni r�gz�teni azt, ami t�rt�nt. Am�gy is, k�nny� mondani. � nem �li �t a fej�ben �jra �s �jra, ahogy megcs�kolja a f�n�k�t. Bezzeg �n, ami�ta szembes�ltem ezzel a nem is l�tez� t�nnyel, m�g pislogva is azt l�tom magam el�tt. Most is eszembe jutott, �l�nken, ahogy legel�sz�r, �s valami ideges borzong�st �bresztett bennem. A zsibbad�s a nyakamt�l indult ki, �s lefutott eg�szen a derekamig. Brr. Szinte hallom a hangj�t a fejemben, azt mondja, hogy:
– H�, itt azt�n volt engedd el a hajam!
Ez nem a fejemb�l sz�lt. Ijedten fordultam a m�g�ttem �ll� William fel�. �gy n�ztem r�, mint aki r�met l�t, ami�rt egy picit meg is h�kkent, de valahol a lelke m�ly�n mulattatta a dolog. El akartam �sni magam sz�gyenemben. Nem voltam k�sz arra, hogy l�ssam. M�r azon gondolkodtam, hogy lemondom a k�vetkez� munkanapomat. Most pedig a fut�s gondolata cs�b�tott �desen, ahogy le�lt mell�m. Lehunytam a szemem, vettem egy nagy l�legzetet, �s kif�jtam a leveg�t: igyekeztem megtiszt�tani magamat h�ly�bbn�l h�ly�bb gondolataimt�l, �s fel� fordultam.
– T�nyleg nagy buli volt – b�lintottam.
– Gondoltam – vigyorgott. – A sok fura h�v�sb�l…
Elkerekedtek a szemeim, minden porcik�m megfesz�lt.
– Mi?! – Basszus, elfelejtettem megn�zni a telefonom napl�j�t. Jaj ne. Mit mondhattam? JAJ NE. Williamre n�ztem, csak mosolygott tov�bb.
– Vicceltem. Ma nem j� a humorod.
Elsuttogtam egy k�romkod�st, �s az sem �rdekelt, hallja-e. A j�kedv�t �gyse lehetett let�rni, l�ttam rajta, hogy �lvezi a sz�vat�somat.
– Mi a fen�t keresel itt? – k�rdeztem t�le fojtott hangon, tekintetemet v�gigp�szt�zva a pubban �l�k�n. K�zt�k volt Annie, az a kis liba is, folyamatosan minket b�mult. – Itt van az �sszes munkat�rsunk.
– Szerda d�lut�nonk�nt ide j�rok besz�lgetni Mattel – mondta. Ja, persze, nem miattam j�tt. R�j�ttem, hogy ciki erre gondolni. Elpirult a f�lem.
– Mi�rt pont ide? – nyafogtam. – Ez az egyetem pubja!
– Az�rt, kedves Sissie, mert, ahogy v�lhet�en neked is felt�nt, az egyetem szemben van a munkahely�nkkel. �gy egyszer�en �t kell mennem egy zebr�n.
Miel�tt megsz�lalhattam volna, Andrew el�m tette a k�v�mat, �s �r�mmel fordult William fel�.
– Mit k�r, Mr. Johnson? – Megh�kkenve pislogtam fel a f�rfira, valami �sszeesk�v�st sejtve. – J�het a szok�sos?
– J�het – mosolygott. M�r ny�jtottam volna a pultosnak a p�nzt a k�v��rt, mikor a f�rfi meg�rintette a kezemet, ami furcsa �rz�s volt azok ut�n, hogy r�la fant�zi�ltam. Megint megremegtem, de ez�ttal csod�lkoz�som er�t vett a fura �rz�sen. – A h�lgy�t is �n �llom.
– Azt hiszem, hogy Sissie sz�ml�j�t kiel�g�teni nagy kih�v�s lenne – vigyorgott Andrew. El�sz�r nem esett le, azt�n pillanatok m�lva a fejemhez kaptam.
– Te j� �g, az elt�rt poharak! T�nyleg. Andrew, annyira sajn�lom! Esk�sz�m, kiment a fejemb�l az eg�sz. Kifizetem.
– Arra semmi sz�ks�g – legyintett Andrew. – Annyit itt�l tegnap, hogy h�romszor visszahoztad az �r�t. – �tadta Williamnek az ital�t, a f�rfi fizetett, �s le�lt�nk az egyik asztalhoz. L�ttam rajta, hogy majd’ sz�tveti a k�v�ncsis�g.
– Mi volt ez a kocsmai vereked�s?
Kis id�be telt, m�g pontosan felid�ztem az esem�nyeket. Peter, meg volt az a… Cs�k. �sszeszorult a gyomrom.
– Peter szerelmet vallott nekem, azt�n bev�gtam a pultba – k�z�ltem olyan t�rgyilagosan, hogy jobb kedvemben m�r �n is elnevettem volna magam. William kedv�vel nem volt semmi gond, majdnem f�lrenyelte az italt.
– Szeg�nynek ezek ut�n sose lesz bar�tn�je.
– Meg akart cs�kolni! – ki�ltottam fel olyan felh�borodotts�ggal, mint egy �vod�s, akinek r�l�ptek a l�b�ra. De t�nyleg, �n igenis fel voltam h�borodva ezen. Annyira, hogy m�r �rtettem, hogy ker�lt �lmomba a cs�kol�z�s mot�vuma. M�r csak az k�ne, hogy valaki er�vel t�mk�dje a nyelv�t a sz�mba. �s m�r csak az k�ne, hogy az a valaki Peter legyen. Peter!
– Nagyobb b�n�rt is v�gtak m�r embert a pultba – nevetett hars�nyan William, �n pedig �t n�ztem. A k�k szemeit vizslattam m�l�n, mintha valami v�laszt v�rn�k arra a k�rd�sre, amire �lmomban megkaptam. �s nem tudtam r�j�nni, mi lenne a v�lasz. Nevet az eg�szen, persze. Tal�n nem gondolt r� m�g soha? Mert ezek szerint �n m�r igen. Nem terveztem err�l besz�lni neki. Csak �ltem, �s hallgattam – ann�l ink�bb, mert most nagyon f�jt a fejem az �n�ll� gondolatk�pz�shez. Elmondott n�h�ny dolgot a projektr�l, �s k�zben be�szott a l�t�terembe Annie, ahogy Andrew-val cseveg, s n�ha r�nk pillant kaj�n mosoly�val. Akkor �s ott meg�reztem azt, ami eddig csak Williamet lengte k�r�l Argletonban: a gyan�t. Szinte azonnal fel�lkerekedett rajta a v�gy, hogy felk�peljem azt a ty�kot. Megrohant az eml�k, ahogy Annie Williamnek kedveskedik pof�tlan m�don. Egy pillanatra �tfutott az agyamon a lehet�s�g, hogy hallotta, amit a kloty�n Williamr�l mondtam, de ezt Natalie eg�szen biztosan eml�tette volna. Egyszerre rohantak meg az �rz�sek, az ut�lat, az �nut�lat, a bizonytalans�g, �gy fel�lltam.
– Szia Sissie! M�sz is? – �rdekl�d�tt Matt, aki �ppen akkor l�pett oda hozz�nk. Szinte ijedten n�ztem r�.
– Igen, sajnos nem maradhatok. Beadand�t kell �rnom. Sz�p napot!
Csak a sarokig jutottam, ott �sszeroppantam. A h�zfal m�g�tt remeg� k�zzel kutattam a cigim ut�n, azt�n egy nagyot sz�vtam bel�le. Lassan lecs�sztam a fal t�v�be, �s mint a kritikus helyzetekben �ltal�ban, most is csak rezzen�stelen�l n�ztem a gomolyg� f�st�t.