– MI A FRANC? – �v�lt�ztem. – MI A FRANC?
Az �gyamban fek�dtem, a koll�giumban. Natalie sehol. Sm�roltam Williammel. Mit keresek az �gyamban? Hol voltam tegnap este? Ruh�ban vagyok, basszus. Ruh�ban! H�t zuhanyozni biztos nem voltam. Ez a k�r�lm�nyeket tekintve gusztustalan. Egy�ltal�n voltak k�r�lm�nyek? Ki hozott ide? William hozott ide? Ha igen, � hol van? Mit sz�l ehhez az eg�szhez? Mi�rt nincs itt �s t�j�koztat?
A telefonhoz kaptam, ami persze nem volt ott, ahova este tenni szoktam. A t�sk�m az �gy v�g�ben hevert, kir�ngattam bel�le. A kurva �letbe!
– VEDD FEL – sikoltoztam a telefonba. – VEDD FEL!!
Persze Natalie-t h�vtam. � ott volt velem. Tudnia kell, ha elmentem. Hacsak le nem l�pett azzal a Simon gyerekkel, Peter haverj�val. Nem az � esete a cs�v�. De nem is l�ttam Natalie-t, miel�tt ittam. MI�RT ITTAM? Felsikoltottam, �kl�mmel magam mellett �tlegeltem a matracot.
– MINDENT ELRONTASZ, TE SZEM�T! – �v�lt�ttem a t�k�rk�pemnek a fekete k�perny�n, mert Natalie nem vette fel, �s eszembe jutott, mennyire fontos nekem William, �s hogy most tal�n valami v�gzetes hib�t k�vettem el.
�szt�n�sen h�vtam Williamet, azt�n a m�sodik cs�ng�s ut�n gyorsan letettem, �s v�gigfutott rajtam a r�m�let. Nem, el�bb tudnom kell, mi volt ez val�j�ban. Nincs az az �g, hogy ezek ut�n belesz�ljak a telefonba. El�gn�k a sz�gyent�l. Megint pr�b�ltam Natalie-val, m�r fel-le s�t�ltam a szob�ban. Semmi. Az �zenetr�gz�t� s�pszava olyan �lesen v�g�dott a f�lembe, hogy felny�gtem k�nomban. T�l m�snapos voltam ehhez. Ink�bb elmentem h�nyni �s zuhanyozni. A v�z nem igaz�n relax�lt, sokkal ink�bb a t�tlens�gre eml�keztetett, ez�rt hamar kirohantam a f�rd�b�l, �s fel-le futkostam a szob�ban. Gondoltam r�, hogy kimegyek az ajt�n, random embereket k�rdezgetek, de f�ltem a k�lvil�gt�l, �s az igazs�gt�l m�g ann�l is jobban. M�r csak az kellett, hogy olyasvalaki t�lalja, aki eleve b�nt engem. Az ember, ha v�laszthat, a fogorvosok k�z�l is ink�bb ahhoz fordul, akit j�l ismer, m�g akkor is, ha a beavatkoz�s mindegyikn�l pont ugyanolyan kellemetlen.
A z�r kattant, bel�pett Natalie. A kis szem�t hozott mag�val egy tonna kaj�t, pedig arra volt most a legkev�sb� sz�ks�gem.
– HOL VOLT�L? – ki�ltottam r�, �s kit�ptem a kez�b�l a pap�rszatyrokat, de kett�nk k�z�l � t�nt a m�rgesebbnek. Egy lend�letes mozdulattal bev�gta az ajt�t maga m�g�tt, �s megragadott.
– MIT M�VELTETEK WILLIAMMEL?
– T�nyleg megt�rt�nt! – Hanyatt v�g�dtam az �gyon, mint akit lel�ttek paintballban. Egy sz�t se tudtam sz�lni, csak t�togtam. A telefon megcs�rrent, William volt az. R�m�lt sikollyal a falnak v�gtam a k�sz�l�ket, de az sz�lt tov�bb, �s nem esett semmi baja. Nem kellett volna ilyen olcs�t vennem. Nem tudtam elk�pzelni, hogy valaha is besz�ljek vele.
– �n t�rtem. �n nem agg�dtam. Azt mondtad, ne agg�djak. Falaztam neked a Jimmy sztorival a csoportt�rsak el�tt! Azt hitt�k… M�gis hogy jutott eszedbe?! – Natalie k�ny�rg�en n�zett engem, de �n csak fek�dtem. A cseng�hang elhallgatott. V�gre. Fel�ltem az �gyban.
– Nem tudom – ny�sz�r�gtem keservesen. – R�szeg voltam. De mi�rt engedt�l el?
– Elengedni? Honnan? – k�rdezte Natalie megh�kkenve. Valami nem stimmelt, �reztem. Felvontam a szem�ld�k�m.
– A bulib�l.
– A… B… – Natalie teljesen �sszezavarodott. – A buli ut�n…? De nem t�rt�nhetett semmi a buli ut�n. – N�zett r�m meg�t�dve. – R�szeg volt�l, volt az az incidens Peterrel, azt�n j�tt a williames sztori, �s v�g�l hazak�s�rtelek. Nem eml�kszel? Itt aludt�l mellettem, aligha engedhettelek el b�rhonnan is.
Hallgattam. Lassan fogtam fel, hogy valami�rt ez az eml�k nem is igazi eml�k. Hogy valami… �lmodtam? Ez logikusnak t�nne.
– Azt hiszem, nagy h�lyes�get �lmodtam. Bocs – fordultam fel�, de m�g mindig elk�peszt�en d�h�snek t�nt. Nem �rtettem, mi a baja.
– Akkor m�r csak azt mondd meg, mikor csin�lt�tok?
– Mit?
V�dl� pillant�s.
– Ki mondta, hogy azt csin�ltuk?! – h�b�r�gtem.
– Te!
– R�szeg voltam, nem t�nt fel?! Meg t�l kreat�v is. Egy �tok ez a szars�g a fejemben!!! – A hajamat t�ptem.
– Azt mondtad, hogy lefek�dt�l Jimmyvel, aki val�j�ban William. Azt�n nevetve k�z�lted, hogy lefek�dt�l Williammel, aki val�j�ban Jimmy. T�l hangos volt�l, kir�ngattalak, miel�tt a t�bbiek meghallott�k volna, de a munkat�rsaid is ott vannak, felel�tlens�g volt!
– Ez… Egy nyelvi j�t�k, azt hiszem – pr�b�lkoztam. – Csak felcser�ltem a k�t sz�t. De nem fek�dtem le vele. Jimmyvel sem. K�rdezd meg – b�ktem a kaktusz fel�. Hihet� lehetett a magyar�zatom, mert Natalie arc�r�l lelohadt a d�h, helyette csod�lkozva n�zett r�m.
– Azt �lmodtad, hogy…?
– Az mindegy – legyintettem, de �reztem, hogy v�r�s�dik a f�lem. F�leg, mert a padl�n hever� telefon �jra megcs�rrent. �gy fordultunk fel�, mintha t�zb�l lenne, pedig megint William h�vott. Lopva, mintha valami vad�llat lenne, odahajoltam �s elvettem, majd a f�lemhez emeltem.
– Szia.
– Szia, l�ttam, hogy h�vt�l.
– Igen, nos… V�letlen volt.
– Oh, rendben. – William hangja csal�dottnak hallatszott, vagy csak �n magyar�zom bele?
– Igen, bocsi.
– Akkor… Szia.
– Szia.