Az ajt� kiny�lt. William magasabb volt, mint valaha. Fejem laz�n h�tranyaklott, ahogy megpr�b�ltam az arc�t n�zni. Sz�p arca volt. Ragyogtak a nagy k�k szemei. A hangja is sz�p volt. Viccb�l ut�nozni pr�b�ltam, de elfelejtettem, mit mondott az el�bb. D�rm�g�tt, d�rm, d�rm, d�rm. Azt�n elh�zta a r�csot, �s most, hogy nem volt semmi, ami megtartson, belekapaszkodtam az ajt�f�lf�ba. Ut�nam kapott, de � nem �gy, mint Peter. Az udvariatlan lett volna.
– Te sosem vagy udvariatlan – t�j�koztattam boldogan mosolyogva.
– Oh Sissie – s�hajtott a fej�t ingatva, �s a nappali ir�ny�ba terelt.
– Oh Sissie – d�rm�gtem ut�na, �s elnevettem magam. – Miss Taylor. Miss… – kuncogtam. – Traylor. �dv�zl�m, Miss Taylor. Eml�kszel? – Megragadtam a karj�t, �s hi�ba h�zott a kanap� fel�, ezzel el�rtem, hogy r�m n�zzen.
– Te nagyon r�szeg vagy – mondta nekem. Egy pici ideig, ici-picik�ig �gy �lltunk egym�s mellett.
– Tudom – kuncogtam megint. Azt�n ahogy n�ztem, egyre ink�bb �gy �reztem, hogy nincs senkim, csak �. Most is csak � van itt.
– Most is csak te vagy itt. Pedig seg�ts�gre van sz�ks�gem. Mert Peter azt hitte, hogy van az a Jimmy… Sz�val ugye – hangosan felnevettem. – Nincsen, de… – R�rogytam a kanap�ra. De nem adtam fel. Nagyon szerettem Williamet. �sszeszedtem minden er�met, �s �jra fel�lltam hozz�. – Az az Annie, az azt hiszi, hogy te majd lehajolsz a tollam�rt – mondtam neki teljes term�szetess�ggel. – De h�t �n? H�t olyan vagyok �n?
Semmi v�lasz, h�t folytattam.
– Szeretlek. Csak te seg�tesz nekem. Illetve �gy �ltal�noss�gban. Meg… Sz�val szeretlek – mosolyogtam. – �s gondolkodtam azon, hogy most mi van… �rted… Tudod… �s arra jutottam, hogy… – Hirtelen meg�leltem, � pedig viszonozta a kedves gesztust. A keze meg�rintette a derekamat, �s �gette a b�r�m. Len�ztem, hogy van-e rajtam ruha. De volt. Ez kicsit megnyugtatott. Nem akartam, hogy bej�jj�n anya, �s an�lk�l l�sson. Sz�val csak n�ztem a k�k szemeket.
– Mire jutott�l? – �rdekl�d�tt William der�sen. Kicsit zavarba j�ttem a k�rd�st�l, mert m�r elfelejtettem, mit mondtam. Csak azt �reztem, hogy nagyon szeretem.
– H�t arra, hogy… Hogy j� lenne, ha tudn�d, hogy… Hogy �n… �s szeretlek, meg… Ez�rt j�ttem ide. – Nagyot nyeltem.
A test�nk �ssze�rt, de m�g most sem voltam puc�r. J� volt a f�rfinak d�lni, �tmeleg�tett. Eg�sz k�zel volt az arcunk, �s a sz�vem majdnem kiugrott a hely�r�l.
– �n is szeretlek – suttogta a f�lembe, mint valami titkot.
Azt�n cs�kol�zni kezdt�nk.