A m�sik csapat, a „dr�m�sok” vezet�je Tony volt, b�r Annie el�g hamar k�vetelte a tr�nj�t �lland� k�zbesz�r�saival. Most, hogy felpillantottam, azonnal elkaptam a tekintet�t. L�ttam benne valami rettenetes gy�l�letet, amihez foghat�t m�r r�gen, m�g ha nem is volt teljesen �j nekem. De miel�tt egy�ltal�n eszembe juthatott volna visszav�gni, Annie Williamre n�zett, megint sz�lesen vigyorgott, �s feltette a kez�t.
– Mr. Johnson, seg�ts�gre lenne sz�ks�gem – ny�sz�r�gte, persze William m�r pattant is. Annie nagyon �lvezte a helyzetet, �n pedig, j�l sejtette, nagyon nem. Felfortyantam, azt�n felcsaptam a kezem.
– Mr. Johnson, �letbev�g�an fontos k�rd�sem lenne!
– Mindj�rt, Miss Traylor, v�rjon egy percet – ki�ltott vissza. Visszad�ltem a sz�kemre, karjaimat �sszefontam magam el�tt, mint egy v�rig s�rtett �vod�s.
– H�t ezt nem hiszem el – mormogtam. Janetnek eddig kellett k�ny�r�gn�m, hogy csin�lja a dolg�t, de persze azt, ami nem r� tartozott, r�gt�n meghallotta.
– Mi a baj, Sissie? Szerintem nincsen semmi megk�rdeznival�…
– �, Janet, dugulj el! – d�rrentem, amit�l ijedten folytatta a rad�roz�st. Persze William m�g percekig nem j�tt oda hozz�m. El akartam neki mondani, hogy Annie egy�rtelm�en t�mad engem, de v�g�l megmakacsoltam magam, hogy a saj�t probl�m�imat magamt�l fogom megoldani.
– Mi a baj?
– Semmi. Menjen csak vissza.
Ez olyan n�i semmi volt. De Williamnek k�r lett volna magyar�zni, mert �gy reag�lt a semmire, mint b�rmelyik f�rfi tenn�: �gy �rtette, hogy semmi. Visszament. �n pedig a h�tral�v� id�ben m�g jobban haragudtam Annie-re, aki j�t vidult a jeleneten.
Szerencs�re ez is eltelt, az eredm�nyeink pedig eg�szen j�k voltak. William el�gedett volt vel�nk, Tony sug�rzott az �r�mt�l, hogy ilyen men� csapatot hoztunk �ssze. A siker�lm�nyt�l t�lf�tve m�r meg is feledkeztem az Annie-dologr�l, amikor az ajt�hoz k�zeledve keresztezt�k egym�s �tj�t. �jb�l kihaszn�lva a remek lehet�s�get kifel� r�taposott a l�bamra. Hogy az a…!
H�t j�. Ha azt hiszi, hogy t�bbet �r n�lam, h�t nagyon t�ved. Majd �n megmutatom neki…
Lerobogtam a l�pcs�n, ahol a csapata l�nytagjaival tr�cselt. �ppen h�ly�n vihogtak valami viccen, amit m�g William s�t�tt el. Annie mosolyogva pillantott r�m.
– Nagyon sz�p a szeme. Igaz, Sissie?
Mindh�rman fel�m fordultak, �n pedig �sszezavarodtam. Ez m�r megint milyen h�lye k�rd�s? Hogy van t�relm�k err�l besz�lgetni? Odarobogtam, �s eg�sz k�zel meg�lltam Annie el�tt. Vagy t�z centivel magasodtam f�l�, ahogy hat�rozott hangon k�z�ltem:
– Tudod, �n a munk�mra figyeltem. De mindenk�ppen �rtes�tem, hogy neked nem jutott el�g elfoglalts�g – kacsintottam, �s tov�bb �lltam. �k persze vihogtak tov�bb. De egy valamire j� volt a visszav�g�s: tudtam, hogy tiszt�ztuk a t�nyeket. Hogy Annie �s �n hivatalosan ut�ljuk egym�st.