Nem tudom, mi�rt d�l�k be m�g mindig a saj�t naivs�gomnak. M�r akkor �szrevehettem volna, hogy valami nem stimmel, mikor kil�ptem az ajt�n. �ppen szembej�tt velem az az M bet�s l�ny, akir�l ezen k�v�l semmit se tudok, m�gis �gy n�zett r�m, mintha valami rosszat tettem volna. Persze sok rosszat tettem, de eg�sz biztosan nem vele. Elbesz�lgethetne a sz�leimmel a dologr�l. Azt�n m�g a l�pcs�fordul�ban ott volt Vicky, �s g�nyosan gratul�lt. Amikor m�r azt hittem, v�gre valaki j� fej emberrel tal�lkozom, �s vid�man odak�sz�ntem Peternek, az dacosan elford�totta a fej�t. Eg�szen a kapuig azon t�prengtem, mi ez a fura viselked�s, azt�n r�j�ttem, hogy alapvet� v�ltoz�s t�rt�nt az �letemben: most el�sz�r bukkantam fel az�ta, hogy „h�res” lettem, �s most el�sz�r bukkantam fel az�ta, hogy a csoportt�rsaim n�melyik�vel szemt�l szemben k�z�ltem, nem tud �rni. B�r Peter esete �gy is szokatlan volt, �t nem �rintette a William-�gy. Ett�l f�ggetlen�l ebbe belenyugodtam – bevallom, kicsit j�l is esett a bossz� gondolata –, vettem magamnak egy k�v�t, �s bementem az �r�mra. Natalie m�r ott volt, � nem mert annyit rizik�zni, hogy elk�ssen, mert a tan�runk mindig megharagszik miatta. Azonnal �szrevettem a szobat�rsamat, pedig fel�lr�l �ppen �gy n�zett ki, mint b�rki m�s. T�l sokat n�ztem m�r eddig.
– Szia! – Lehuppantam mell� �s �lembe vettem a margar�t�s t�sk�t, hogy kipakoljam, ami az �r�hoz kell. Natalie elm�l�zva n�zett. �s n�zett. �s n�zett. Felpillantottam, sz�mb�l kil�gott a k�v� kever�p�lcik�ja, kezemben egy f�l csomag pap�rlap, �gy meredtem r�. – Natalie, ne n�zz �gy, mondd, mi van – sziszegtem. Ugyanebben a pillanatban Sophia, a nagyon kedves szomsz�d l�ny l�pett oda hozz�nk, �s b�r a szemem sark�b�l l�ttam, hogy Natalie igyekszik inteni neki, ne tegye, hozz�m sz�lt:
– Szia, Sissie! Mi a helyzet Jimmyvel?
– ���, n�tt egy centit – feleltem, m�g mindig a t�sk�mmal babr�lva. Amit �szrevettem, az a bek�vetkez� m�ly cs�nd volt, majd n�hol r�h�g�s csapott fel. Sophia megszeppenve ment tov�bb, nekem pedig akkor esett le. Elv�r�s�dtem.
– Natalie…! – De m�r hi�ba korholtam volna, ugyanis bar�tn�m hempergett a nevet�st�l. A tenyerembe temettem az arcomat, �s elhat�roztam, hogy mostant�l a keddet is ut�lni fogom.
Az �ra ut�n hozz�nk csap�dott Lily, az egyik l�ny, akinek ugyan nem volt sok s�tnival�ja, de m�gis felvett�k. Persze � a sz�les pontrendszer�nkr�l nem �rtes�lt, csak azt tudta, hogy bent van, ez�rt nem nagyon mertem a szem�be n�zni, nehogy el�ruljam magam.
– Jaj, �gy izgulok! T�nyleg egy�tt dolgozt�l Williammel?
– Igen – feleltem f�sultan. – Egy�tt.
– Nagyon intellektu�lis. �s frapp�ns. – Nem akartam neki megmondani, hogy az egy ember nem lehet, de elfoglalt, hogy elfojtsam a nevet�sem. – Inspir�l� a jelenl�te.
Felr�h�gtem, mire r�gt�n elkapta a pillant�somat.
– �, ne is mondd – forgattam a szemem.
– Mi�rt, mit…?
Natalie telibe nekiment a v�llamnak.
– Sissieeee, a mindenit, nem k�ne nek�nk �r�ra menni? – �s hozz�csapott egy vill�ml� tekintetet is, csak hogy v�letlen�l se jusson eszembe megint olyan �szint�nek lenni, mint az el�ad�ban.
– �, jaj, az el�ad�s! Siess�nk! – kaptam a telefonomhoz nem t�l meggy�z�en, �s elrohantam vele. M�g j�, hogy vannak bar�taim. De azt m�r el�re l�ttam, hogy ez a projektmunka k�nkeserves lesz.