– Itt – felelte anya. Nem n�ztek r�m, �gy pillantottak k�rbe, mintha keresn�nek valamit. Tekintetemmel �n is �szt�n�sen k�r�lp�szt�ztam a szob�t, olyan dolgot keresve, ami eddig nem volt ott. Azt�n mikor k�rd�s n�lk�l berontottak a szob�ba, megpr�b�ltam az �tjukat �llni.
– Most el�g nagy a rendetlens�g, sz�val…
– De itt rend van – mondta ki a nyilv�nval�t apa. – Te nem �gy tartasz rendet, dr�g�m.
– Az�ta megjavultam. – Ez az az�ta egy kicsit er�s volt. Mindketten fel�m fordultak. – Mi�ta egyetemre j�rok – helyesb�tettem. Anya a ruh�sszekr�nyemhez l�pett, apa az �r�asztalomn�l turk�lt, �n pedig d�bbenten �lltam, direkt a sarokban, hogy mindkettej�ket l�thassam. Amikor anyu beny�lt a bugyijaim k�z�, nem b�rtam magammal, �s odarohantam. Kit�ptem a kez�b�l a cuccaimat.
– Hagyj�tok m�r abba! Bej�tt�k eml�t�s n�lk�l, azt�n elkezdetek turk�lni a szob�ban, mintha egy rend�rs�gi helysz�n lenne.
– Csak megn�zz�k, hogy �lsz – v�gott vissza anya mogorv�n.
– �s ahhoz mi�rt kell belet�rni a feh�rnem�s fi�kba? – Le mertem volna fogadni, hogy keresnek valamit. Valami bizony�t�kot a viszonyomra Williammel. H�t abb�l nem kapnak, f�leg, mert nincs is.
– �, egy kaktusz – ki�ltotta apa, mire anya odaugrott, �s felkapva a kis bar�tomat a szemetes fel� vitte.
– Erre semmi sz�ks�ged, m�g megsebez valakit.
– NE! – �v�lt�ttem, �s el�sz�r ki akartam verni a kez�b�l, azt�n r�j�ttem, hogy ezzel �n magam is p�rul j�rhatok. – Az Natalie-�!
Anya meg�llt �s visszatette Jimmyt. Let�r�ltem a homlokomr�l a verejt�ket.
– Mit csin�lt�l eddig? Miel�tt j�tt�nk? – �rdekl�d�tt apa cseveg� hangon, ami nem illett a h�zkutat�somhoz. Erre a k�rd�sre m�r anya is fel�nk fordult.
– Semmit – ny�gtem, mert hi�ba mondtam volna, hogy tanulok, a szob�t l�that�an nem haszn�ltam semmire az ut�bbi id�ben. Ez pocs�k �rv volt. Folytatt�k a kutat�st.
– Gyere, George, n�zz�k meg a f�rd�t is.
– Remek, hogy van f�rd�d, Sissie. Illetve k�z�s f�rd�t�k. Amikor �n voltam egyetemista, hatan haszn�ltunk egyet.
– Fuj. – Ebbe beleborzongtam, azt�n az iszonyba, hogy anya az ajt�hoz k�zel�t. Lenyomta a kilincset, z�rva.
– Mi�rt van z�rva? Van bent valaki? – Bekopogott, de semmi v�lasz.
– Natalie nem lehet – v�lte apa, eln�zve a l�ny cuccait.
– Nem, nincs ott senki! – M�r reszkettem. – Be szoktuk z�rni.
– Akkor add a kulcsot.
– �, nincs kulcs. Natalie-n�l van. A kulcs. – Basszus basszus basszus basszus. A sz�leim egyszerre fordultak fel�m, �n pedig �gy remegtem, mint a ny�rfalev�l. Gyorsan kell valami, amivel kiv�gom magam. Rohadt gyorsan.
– Sissie.
– J�, rendben. Van bent valaki.
– Kicsoda?
– Egy… Egy fi�. – Elkerekedett a szem�k. – F�rdik.
– MI?
– Nagyon alkalmatlan id�pontban j�ttetek. Ez… Annyira k�nos most nekem. Legyetek sz�vesek elmenni, �s majd egy �ra m�lva megbesz�l�nk mindent, rendben? – Egyre jobban v�r�s�d�tt a k�pem. M�r t�nyleg irt� zavarban voltam, de a f�rd�szoba fel�l nem hallottam tiltakoz�st.
– Hogy h�vj�k? – k�rdezte anya.
– Hogy… Tess�k? – �sszerezzentem. Ezek m�g mindig azt hiszik… Oldalra pillantottam, a kaktuszra, �s gyorsan r�v�gtam. – Jimmy.
– Majd valamikor az�rt szeretn�nk megismerni – mosolyodott el apa, amit�l m�g v�r�sebb lettem. Hevesen l�kd�stem ki �ket a szob�b�l.
– Na de apu!
– Hagyd, George, hadd �lje az �let�t – mondta anya, �s m�g egy gyanakv� pillant�st vetett r�m, miel�tt becsukta az ajt�t. Most t�nyleg elford�tottam a kulcsot, hogy ne zavarjon senki. Hallani lehetett apu kab�tj�nak s�rl�d�s�t �s anya cip�j�nek kopog�s�t, ahogy lassan el�rik a l�pcs�t. Amikor m�r alig lehetett �ket hallani, a f�rd�szoba ajtaj�ban is kattant a z�r. Megl�tva Williamet megint elv�r�s�dtem.
– H�t az el�ad�sunkba nem vettelek volna fel – vigyorgott r�m.
– �, Jimmy, pofa be! – v�gtam vissza, �s megl�kve a v�ll�t berobogtam a mosd�ba. – �s – tettem hozz� kihajolva, mik�zben ujjamat fenyeget�n emeltem fel�. – Err�l soha nem besz�l�nk senkinek. Soha. Vil�gos?
Nem b�rta abbahagyni a r�h�g�st.