A kaj�lda az egyetem k�zel�ben volt, egy kis eldugott mell�kutc�ban, j�l megk�zel�thet�, de el�g cs�ndes helyen. H�tf� k�s� reggel nem volt benn senki, csak k�t p�rocska �lt egy-egy rejtettebb boxban, meg ezen k�v�l egy m�snapos pasas kortyolgatta a pultn�l hatalmas b�gre k�v�j�t.
Le�lt�nk Williammel az egyik boxba. �gy n�zett r�m, mint aki valami elk�peszt�en j� viccet akar mes�lni, de m�g v�rja az alkalmat, hogy megtegye. Nem b�rtam elviselni ezt a fejet, k�sz megk�nnyebb�l�s volt a ki�rkez� f�szeres t�k�rtoj�som �s pir�t�som, amit n�zhettem helyette.
– Sissie – kezdte �vatosan, mik�zben � is nekil�tott a r�ntott�j�nak. – Sok dolgot kell elmondanom.
– J�, mondd – b�lintottam. De nem mondta. R�n�ztem. – Mire k�sz�lsz?
– B�rmi is legyen, szeretn�m, hogy tudd, hogy megb�zhatsz bennem.
Az agyam kattogni kezdett. Kir�g? Bekamer�zta a lak�st, �s v�gign�zte, ahogy bugyiban par�d�zom arra az ACDC sz�mra? Meg�lt valakit? Vagy tal�n t�l sok a fant�zi�m?
– Nem szoktam olyan ember lak�s�ban lakni, akiben nem b�zom meg – v�laszoltam, de nem t�ntem t�l nyugodtnak. F�szkel�dtem egy kicsit, azt�n a sz�mba t�mtem az �jabb darab pir�t�st, �s kib�multam az ablakon. Egyik�nk sem sz�lalt meg. Helyett�nk valaki m�s.
– Sziasztok.
M�g szerencse, hogy �ppen lenyeltem a falatot, k�l�nben eg�sz biztosan megfulladok. Hirtelen Natalie Andrews termett mellett�nk, r�zsasz�n ruh�ban �s rettenetes zavarban. Nem �rtettem, mit keres itt, de abban biztos voltam, hogy semmi j�t nem jelent, hogy tegezi Williamet.
– Na ne! – b�d�ltem fel, �s kir�zott a hideg a felismer�st�l. Felugrottam. – Ti sz�vetkeztetek ellenem?!
– Sissie, �lj le – mondta William olyan hat�rozottan, hogy akaratlanul is engedelmeskedtem neki. B�gyadtan d�ltem a puha �l�snek, �s hallgattam a sz�vem dobog�s�t. Nem vesz�thetem el a hitemet Williamben, mert akkor v�gem. Biztosan van r� magyar�zat. Kell, hogy legyen.
Natalie le�lt a f�n�k�m oldal�ra, mert tal�n f�lt, hogy nekiugrom. Egym�sra n�ztek, de Williamnek m�r k�sz terve volt azzal kapcsolatban, hogy mit mondjon nekem, ez�rt nem kellett sokat szugger�lni, hogy besz�ljen.
– Amikor hazamentem az �llom�sr�l, estefel� h�vott valaki. Oh, m�gsem, el�bb ap�d j�tt. Igen. – Elkerekedett a szemem.
– Mit… Mi? – k�rdeztem.
– Ap�d. Azt mondta, t�ged keresnek any�ddal. Mondtam, hogy nem vagy itt, �s k�rbekalauzoltam a h�zon, azt�n t�nyleg nem volt�l ott. Nagyon mulats�gos m�don m�g a pinc�be �s az aut� csomagtart�j�ba is be akart n�zni, h�tha feldaraboltalak.
– Te… Te j�… – hebegtem d�bbenten. – Mondtad neki, hogy hol vagyok?
– Nem. Meg �n se voltam benne eg�szen biztos, hogy a lak�sba indulsz majd. Azt mondta, hogy m�g besz�l�nk.
Apa… A tenyerembe temettem az arcom.
– Sz�val a telefon – jelezte Natalie olyan term�szetess�ggel, mintha �ppen a vid�ki nyaral�sukr�l tartan�nak besz�mol�t.
– Igen, teh�t cs�rg�tt a telefon.
– Apa ut�n.
– Igen, k�zvetlen�l ut�na. Azt hittem, Mrs. Traylor szerezte meg a mobilsz�mom, de Natalie volt az. Szabadkozott, hogy nem akar zavarni, de tudja, hogy Argletonba ment�l, �s nem �r el t�ged telefonon, a sz�leidnek pedig fogalmuk sincs, hol vagy. Nagyon agg�dott �rted.
– Honn�t tudtad a sz�m�t? – k�rdeztem a l�nyt�l csod�lkozva.
– Munka�gyben n�la lehetett �rdekl�dni.
– Oh…
– Azt�n – vette �t a sz�t Natalie. – William elmondta, mi t�rt�nt a sz�leiddel, hogy milyen �llapotban volt�l, �s hogy felaj�nlotta neked a lak�s�t. �s hogy j�l vagy. �s �n �gy �r�ltem. Bocs�natot akartam k�rni az�rt, amit mondtam, �s Williamt�l is bocs�natot k�rtem, mert gondoltam, hogy elmondtad neki. Nem akartalak zavarni, ez�rt nem mentem oda, de William hazaj�vet megszervezte a tal�lk�t. Ez�rt vagyok most itt.
Teljesen �ssze voltam zavarodva. A sz�leim keresnek, William �s Natalie tegez�dnek, h�vogatj�k egym�st, szervezkednek m�g�ttem, Natalie bocs�natot k�r… Csak �ltem ott, azt�n sz�p lassan elkezdtem enni a kih�lni k�sz�l� toj�somat. K�zben Natalie is rendelt valamit, de a be�ll� cs�ndben csak n�ztek engem, ahogy pr�b�lom feldolgozni a sokkot. Mikor v�geztem, megt�r�ltem a sz�mat a szalv�t�val, �s v�gign�ztem rajtuk.
– Mennyit tud r�lunk? – k�rdeztem Williamet, �llammal Natalie fel� b�kve.
– �, a besz�mol� r�d marad. De biztos�thatlak, hogy nem gondol r�lunk semmi rosszat.
– Pr�ma.
Natalie agg�dva m�regetett, nem tudta, hogy �rdemes volna-e m�g egyszer bocs�natot k�rnie. Ez�rt ink�bb folytatta a megkezdett monol�gj�t.
– �s… Felh�vtam a sz�leidet, mikor hallottam a dolgot Mr. Traylorral. Mondtam nekik, hogy n�lam vagy, �ps�gben.
– Ez kedves t�led – feleltem tomp�n. Megj�tt Natalie k�v�ja. A pinc�r kiss� agg�dva n�zett r�m. Megv�rtam, am�g elmegy, azt�n fenyeget�en v�gigm�rtem a t�rsas�got. �reztem, hogy mindj�rt felrobbanok. Most majd megmondom nekik. – Ti mind aljas gazfick�k vagytok. Hazugok, diszn�k, �sszeesk�v�k, visszaes� b�n�z�k, szemetek, alkoholist�k. �s szerintem m�g sz�vtok is. �s ut�llak titeket. Ez�rt itt – K�rbemutattam. – Minden�rt ut�llak.
Megszeppenve n�ztek r�m, szem�kben ugyanaz az aggodalom csillogott. Fel�lltam, megker�ltem az asztalt, �s b�gve ugrottam a karjaikba.