Azonban kint, a konyhapulton m�r kialak�tottam a saj�t f�hadisz�ll�somat. A kapcsos k�nyv kinyitva hevert ott, n�h�ny v�zlatlap mellette, a laptop, bekapcsolva, �s a telefon is. Azon volt n�h�ny nem fogadott h�v�s – val�j�ban huszonkett� –, de csak Williamnek vettem fel. �rdekl�dtem a kolisokkal kapcsolatban a list�n szerepl� szem�lyekr�l, �s hogy engedn�nek-e n�luk lakni, de eddig mind nemet mondtak: nem sz�vesen laktak volna m�ssal, olyan emberrel v�gk�pp nem, akit nem ismernek igaz�n. Meg tudtam �ket �rteni, de �k is meg�rthettek volna engem. Mindegy. Egy id� ut�n eluntam ezt a j�t�kot, �s megint csak �rtam �s kaj�t rendeltem. Vas�rnap este felh�vtam Williamet, hogy k�z�ljem, �tletem sincs, mit kezdek majd magammal, de kedvesen gy�zk�d�tt, hogy minden a lehet� legnagyobb rendben lesz, majd besz�l�nk a c�ggel, vagy maradok m�g p�r napig, vagy ha nem j�n �ssze a dolog, megk�rdez�nk m�st is.
Most, hogy hajl�ktalan voltam, m�r nem is nyomott annyira a kanap� matraca, mint az els� napon. �gy d�nt�ttem, ki�lvezem az utols� alkalmat, mikor norm�lisnak nevezhet� k�r�lm�nyek k�zt alszom. Ehhez m�rten eg�sz kellemes �s optimista �lmaim voltak…
Dingdong. Cs�rrrr. Pipp pipp pipp. D�r�mb d�r�mb. Cs�rrrr.
Felpattant a szemem. A telefonom cs�rg�tt, az SMS-jelz� rezgett, a bej�rati ajt�t valaki p�f�lte, �s nyomkodta a cs�ng�t.
– Sissie!
– Wihhillihem – ny�gtem halkan a plafont n�zve, minden emberi f�jdalmat belet�ve ebbe az egyszer� n�vbe. Ez azt jelentette, hogy h�tf� van, �s hogy reggel, �s hogy mostant�l cs�ves vagyok, �s hogy be kell engednem Williamet. De f�k�nt azt, hogy valahogy fel kell kelnem. Nem mutathattam valami sz�pen – eredetileg fel akartam �breszteni magamat, de teljesen kiment a fejemb�l –, hajam �sszevissza �llt, kock�s k�k pizsamagaty�t hordtam, ujjatlan macis p�l�val, �s �get� sz�ks�gem lett volna egy k�v�ra. Kiv�gtam az ajt�t. Persze William ma is kifog�stalanul n�zett ki, ami�rt k�romkodtam volna, ha tudtam volna artikul�lni. L�tszott, hogy csak udvariass�gb�l nem kap heves r�h�g�g�rcs�t a l�tv�nyt�l.
– Szia.
– Hel� – d�rm�gtem, �s a konyha fel� vettem az ir�nyt, ahol k�v�t �nt�ttem magamnak. K�zben lerakta b�r�ndj�t, �tvette a cip�j�t, azt�n csod�lkozva v�gign�zett a szob�n.
– Hiszen itt rend van.
– M�s lak�s�t rendben tartom. Azt hittem, csak a felh�vott koll�gist�k nem hisznek nekem. K�sz sz�pen, f�n�k – n�ztem r� v�dl�n.
– Teljesen kifordult�l �nmagadb�l a napokban. Ne f�lj, nem besz�lek err�l senkinek – kacsintott William viccesen, �n pedig nyelvet �lt�ttem. Hogy ennek mindig j� kedve van! A f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. A csukott ajt�n kereszt�l m�g hallottam a meglepett ki�lt�s�t: – J�! Itt sincs semmi. Csak egy kis t�ska.
– Neszesszernek h�vj�k.
– Szerintem t�ska. – Felnevettem. Ez az ember k�sz van. �gy hi�nyzott. Mikor kij�tt, �ppen az �gynem�t raktam el.
– Szabad a f�rd�.
– J� neki.
– �lt�zz m�r! – noszogatott t�relmetlen�l. – Reggelizni megy�nk!
– Megy�nk? Hova? Mi�rt? – Nem tudtam, mir�l besz�l, csak azt, hogy �n nem akarok menni. Itt akartam �lni �s a saj�t b�natomban fuldokolni egy olyan ember t�rsas�g�ban, aki ismer, �s m�g ennek ellen�re sem gy�l�lt meg. Esdekl�n n�ztem r�.
– Majd megl�tod – kacsintott, �s v�g�l r�vettem magam, hogy �t�lt�zzem a f�rd�ben. Mikor kij�ttem, a kanap�n �lt, �s el�g gyorsan letette a telefonj�t. Nem akartam sz�v� tenni a dolgot, de valami fur�t �reztem abban, ahogy viselkedik.