Besz�lltam, megnyomtam a h�rmast, v�rtam. Az el�m t�rul� folyos� k�s�rtetiesen hasonl�tott a c�gesre az �t�diken, csup�n itt a sz�neloszl�s nem k�k-barna-feh�r volt, hanem s�rga-barna-feh�r. A folyos� v�g�n ragyogott a kilences sz�m. K�lcs�nkulcsom lassan elfordult, az ajt� kit�rult. Valami mesebelire v�gytam, ahogy William vil�g�t elk�pzeltem, de nem volt benne semmi k�l�n�s – hacsak nem tekintj�k annak a konyh�t, a nappalit �s a mos�konyh�t, amikhez foghat�t hossz� koll�gista h�napjaim alatt nem volt szerencs�m l�tni. A bej�rat mellett fogasok sorakoztak �s egy r�gi cip�szekr�ny. A m�sik oldalon, jobbra t�lem vil�goss�rga pultocska �llt k�t b�rsz�kkel, m�g�tte hasonl� sz�nnel �s kialak�t�ssal egy pici konyhapult. Az amerikai konyh�ba a nappali der�ksz�gben csatlakozott, az �ltaluk k�zrefogott helyis�get messzir�l belesve William h�l�szob�j�nak gondoltam. Szemben velem az ablak el�tt egy kis feh�r sarokkanap� �llt, a leend� p�t�gyam. El�tte nagy t�v�, doh�nyz�asztal, �s a szekr�ny, amiben az �gynem�t tal�lom. Oldalt k�t ajt� ny�lt, az egyik a mos�konyha, a m�sik z�rva volt – nyilv�n a f�rd�.
�s ez mind az eny�m.
Ler�gtam a cip�met, h�lye felh�csk�s zoknimban �ttrappoltam a szob�n. Az els� dolgom az volt, hogy a kanap� melletti ajt�n belessek William szob�j�ba, ami valahogy a szeme sz�n�re eml�keztetett. Enn�l beljebb nem tudtam volna menni. Bennem volt, hogy kirablom, hogy sz�tdob�lom a cuccait, vagy hogy kiakasztom az erk�lyre az als�it, de most t�l �rz�kenynek �reztem magam, hogy vissza�ljek a helyzettel. Helyette led�ltem a kanap�ra, �s magamhoz szor�tottam a h�tt�mlak�nt szolg�l� egyik p�rn�t. Olyan megnyugtat� volt, hogy m�r majdnem elhittem, valami szerettem �lelget.
Tetszett a lak�s, de f�leg azoknak az apr�s�goknak �r�ltem, amiket William hagyott ott �s �gy. P�ld�ul a fogasr�l l�gott k�t kab�tja. A cip�m mellett nagy l�bbelik sorakoztak. A pulton �llt egy indokolatlan, tiszta k�v�sb�gre. Az asztalon p�r cetli hevert, William ronda firk�j�val, amit mindig is csak �n tudtam kiolvasni. Leguggoltam a polca el�, �s a k�nyveit �s filmjeit mustr�lgattam, b�r az otthon is volt neki b�ven. Ezek lehettek sz�m�ra a legfontosabbak, de egyiket sem ismertem fel. Sz�val az eg�sz olyan williames volt, csak � maga hi�nyzott bel�le, �s egyben hi�nyzott nekem is, mert minden egyes t�rgy azt er�s�tette meg bennem, hogy �n nem helyettes�thetem a tulajdonosukat. Rossznak, nevets�gesnek �reztem magamat, �s �r�ltem volna, ha legal�bb egy hajsz�lnyi jutott volna bel�m abb�l a becs�letb�l, ami a f�rfit tet�t�l talpig �thatotta. Kiab�lni tudtam volna, �rj�ngeni, de egy �res lak�sban ennek semmi �rtelme. Fojtogatott a bez�rts�g. Kirohantam az erk�lyre, el�vettem egy cigit.
Ahogy a lak�s, az erk�ly sem volt valami nagy, de le lehetett �lni. Eln�ztem a messzes�gbe, a forgalmas k�zleked�si csom�pont t�loldal�ra. Ide alig hallatszott el az aut�k moraja. �s akkor megl�ttam. Balra t�lem egy vir�g�llv�ny �llt, rajta sok k�kadoz� n�v�ny, de egy �pen maradt: egy kaktusz. D�bbenten meredtem r�. Al�, illetve ha az �nostoroz�somat n�zz�k, ink�bb f�l�becs�ltem Williamet. M�gis van benn�nk egy kis k�z�s. Felemeltem a kis cserepet: hasonl�tott Jimmyre, de kicsit nagyobbra n�tt.
– Ha ezt Jimmy l�tn�… Tudod, mit? Te m�t�l Yolanda vagy – sz�geztem le, �s bevittem �t a nappaliba, mintha csak Jimmy lenne. Hi�nyzott a kis�reg. Az �j bar�tom jelenl�te kis er�t �nt�tt bel�m, hogy v�gre kipakoljam cuccaimat. Sissie Traylor sosem t�rik meg. Sissie Traylor felveszi a keszty�t.