|
34. fejezet
2015.05.09. 13:52
– A vonathoz, legyen szves – szltam William Johnsonnak, aki mr indtott is.
– Hogy ment? – krdezte.
– Remek volt. – Htranztem: mr pp bevettk a kanyart, mikor kirontottak a szleim a kertbe. Valsznleg nem vettek szre. – Elmondtam nekik az rs dolgot, de nem rtettk. Majd megmutatom nekik, hogy tudok rni. Legalbb tbbre fognak rtkelni mindkettnket.
– Rosszul ment.
– Furcsa ezt mondani, de… – Knyelmesen htradltem az lsen, kinyjtztattam a lbaimat. – Jobb volt, mint amire szmtottam. Tudod, gy rzem, hogy csak aggodalombl mondtk, amit mondtak, de kpesek lesznek elbb vagy utbb felfogni, mi trtnt. De addig… Nincs se hzam, se szobm.
– Maradj nlam, van vendgszobm.
Elnevettem magam.
– Jobb lenne, ha nem kezdenk ilyen akcikba. Csak olaj lenne a tzre. Hannah azonnal kiszrn.
– Ki az a Hannah?
– A szomszd. Egy nap majd odapisilek a primuli kz. Visszamegyek a vrosba, s valakinl ellakom egy ideig. Br ilyenkor a tbbsg hazamegy. h – felshajtottam. – Nem tudom.
William egyik kezvel a kormnyt fogta, a msikkal az lembe dobott egy kulcscsomt.
– Vedd le a pirosat. A laksom kulcsa.
– Jaj, nem adhatsz nekem egy komplett lakst.
– A szleid miattam utlnak. Krlek, Sissie.
Vllat vontam.
– De addig n llom a rezsit.
– Hatalmas pnzektl esnk el klnben – mosolygott rm. – Na, tnyleg, fogadd el. Csak htf reggel eressz be, ha krhetlek, mert a ptkulcsom az irodban van. A kanap kihzhat. A nappali szekrnyben pedig van teljesen hasznlaton kvli gynem.
Felapplikltam a kulcsot a sajt kulcscsommra, tekintve, hogy elg ciki lenne elveszteni. William elmondta a cmet meg a megkzeltst, n pedig felrtam egy cetlire. A WiFi kdjt is elkrtem, htha sikerl jutnom valamire a szllsomat illeten a koleszban. Kzben leparkoltunk a vastllomsnl, de mieltt kiszlltam az autbl, hozz fordultam.
– William…
– Igen?
– Nem kell, hogy lelkifurdalsod legyen. Nem bntam meg azt a napot, mikor hozzd vittem ki a pizzt, s megismerkedtnk. Hls vagyok mindenrt, amit kaptam, eddig a percig. – Azzal odahajoltam, s szorosan megleltem t.
|