– Szia – k�sz�ntem neki.
– Szia. Gyere be.
Od�bb �llt, hogy elf�rjek, �n pedig ler�gtam a cip�met �s felakasztottam a dzsekimet. �gy �llt ott, mint valami r�miszt� szobor szokott a gazdagok lak�s�ban, arca a f�lhom�lyban eltakarva. Ahogy v�geztem, nem t�l finoman beterelt a nappaliba, �s �reztem, hogy nincs menekv�s. Az asztalon egy laptop fek�dt kinyitva, apa megl�tva engem bekapcsolta a szerkezetet. Se k�sz�n�s, se semmi.
– Oda �lj – mutatott a laptop el� anya, �n pedig lerogytam, a t�sk�mat magamhoz szor�tva, mintha menek�lni k�sz�ln�k. Nem voltam t�ls�gosan ellazulva, �s ezen �k se seg�tettek. A g�pen a vicces vide� jelent meg. El�sz�r meg sem ismertem, de ahogy a rekl�mfeliratok felvillantak a projekt beharangoz�j�r�l, lassan tudatosult bennem, hogy mir�l is van sz�. Nagyon �tletes volt: kedvem lett volna nevetni, ha nem lett volna ilyen komor a szobabeli k�zhangulat. Azt�n a v�g�n ott volt a nevem, egy k�pkock�ban William�vel. Ebben a pillanatban anyu odany�lt �s meg�ll�totta a felv�telt.
– Erre keress�k a magyar�zatot – t�j�koztatott apa.
– Igen, nos, ez a nevem. Most el se �rt�k. Nagyon �r�ltem neki.
– Azt mondtad, hogy azt sem tudod, ki �. Azt mondtad, hogy nem dolgozol vele. Hogy sz�lni fogsz, ha megk�rny�kez.
– Megk�rny�kez?! – Ilyen j�t m�g nem r�h�gtem.
– M�ssal is megt�rt�nt m�r! Egyszer egy fiatal l�nnyal. Olyan kor� volt, mint te. Tal�n m�g oszt�lyt�rsak is voltatok – sop�nkodott anya.
– Volt? Meghalt? – v�gtam k�zbe. Cs�ny�n n�ztek. – Nem? Akkor meg?
– Ugyanazt a j�t�kot �zi veled, mint vele, Sissie. Tudjuk, hogy � vett fel, hogy a f�n�k�d.
– De egy pillanatra sem mer�lt fel bennetek, hogy az�rt vett fel, mert �rtek ahhoz, amit csin�lok? Mert �gy volt. Csak mondom.
– Ha nem jelentene sz�modra semmit a dolog, mi�rt titkoltad el el�l�nk?
– Tal�n az�rt, mert ha elmondan�m, se �rtett�tek volna meg, hogy semmi okotok agg�dni?
– Igenis van okunk agg�dni. Ugyanazt csin�lja veled, mint azzal a l�nnyal, Sissie. Mag�hoz �desget! Azt�n elj�rogatsz hozz�!
– Nem, err�l sz� sincs.
– MIT CSIN�LT�L N�LA? – ki�ltotta anya mag�b�l kikelve �gy, hogy �sszerezzentem. Elt�tottam a sz�mat.
– Ti k�mkedtek ut�nam?
– Nem, Hannah h�vott fel, hogy a buszon �lt, �s l�tott t�ged, ahogy bem�sz a h�zba – magyar�zta apa, aki legal�bb nem ord�tott fejhangon hozz�, �s �gy tudtam, mir�l van sz�. De ez akkor is elk�peszt� volt. �s att�l m�g k�mked�s, mert a szomsz�dt�l j�tt az inf�. Fel tudtam volna robbanni.
– Az a Hannah mondta azt is, hogy William a c�gn�l dolgozik?
– Nem, azt Mrs. Abbot, akinek a l�nya…
– V�LASZOLJ! – b�d�lt anya.
– Narancslevet ittam, mert azt mondta, ha erre j�rok, nyugodtan keressem meg egy kis besz�lget�sre. �s nekem kedvem volt besz�lgetni vele.
– Sz�lnod kellett volna, miel�tt ilyen radik�lis l�p�sre sz�nod el magad – dorg�lt apa. Sz�tt�rtam a karomat.
– Mi�rt? Nem vagyok allergi�s a narancsl�re. Nem �rtem, mi�rt lenne ez radik�lis l�p�s. – Azt�n megl�ttam anya fej�t, �s helyesb�tettem. – William… – …a bar�tom, mondtam majdnem, de r�j�ttem, hogy ez v�gzetes �rtelmez�sekre adna lehet�s�get. – Williammel bar�tok vagyunk. Ismerj�k egym�st m�r egy ideje. Megb�zom benne.
– Teh�t nem el�sz�r volt�l ott?
– Nem – vallottam be. Mindketten felh�rd�ltek.
– Mikor volt�l ott legut�bb?
– H�rom �ve.
– Micsoda?! – ki�ltotta mag�b�l kikelve any�m. – M�r tizennyolc �vesen is?
– Igen – feleltem. Mondhattam volna m�st is m�g, de igyekeztem �vatos maradni, ahogy William k�rte. Eg�szen bev�lt.
– De mi�rt nem besz�lt�l err�l, �desem? – k�rdezte apa elkeseredetten, mintha legal�bbis katasztr�fa t�rt�nt volna, amit �n nem �reztem.
– Mert szabad voltam. Mert feln�tt voltam, �s ki akartam szabadulni ebb�l a szar helyzetb�l. �s mert nem arr�l van sz�, amir�l gondolj�tok, hanem az �r�sr�l van sz�. Le akartam �rni az �rz�seimet, hogy egy neh�z id�szakon t�ltegyem magam, �s � seg�tett…
�szinte voltam. Soha, senkinek nem besz�ltem m�g ilyen ny�ltan arr�l, hogyan ismerkedtem meg William Johnsonnal. Legfeljebb mag�val Williammel tudtam volna, de neki f�l�sleges lett volna ennyi magyar�zatot f�zn�m hozz�. �gy �reztem, k�st v�gnak a sz�vembe, mikor felpillantva monol�gomb�l ugyanazokat a k�ts�gbeesett �s m�rges arcokat l�ttam, mint az el�bb. Nem �rtett�k.
– Szerkeszt� is! – ki�ltottam k�ts�gbeesetten, de m�r tudtam, hogy v�ge. – � vette �szre, hogy tudok �rni. H�t nem �rtitek?
– Ez az �r�s csak kifog�s, Sissie. Sissie?!
Ebben a pillanatban felpattantam, beleugrottam a cip�mbe, a v�llamra vetettem a kab�tomat, �s az el�szob�ba futottam. A sz�leim ut�nam siettek, de nem tehettek semmit, mert �n m�r addigra kil�ptem a bej�rati ajt�n. Egy pillanatra elt�prengtem �s megfordultam, hogy m�g utolj�ra megmondjam nekik:
– Majd megl�tj�tok, mire viszem az �r�ssal. Majd megl�tj�tok.
Bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. A buszhoz indultam, de nem volt r� sz�ks�g, mert a kert�nk melletti beugr�ban, az ablakb�l nem l�that� helyen egy fekete kocsi �llt, �n pedig l�tva a sof�rt beugrottam.