Odabent is hasonl� �llapotok fogadtak. William azonnal f�lreh�vott, szem�ben aggodalom csillogott.
– Elk�lt�z�m – mondtam neki teljes nyugalommal.
– �sszevesztetek?
– Olyat mondott, amit nem fogok neki megbocs�tani – feleltem.
– Ha tudok valamiben seg�teni…
– K�sz�n�m, de m�r �gy is sokat seg�tett. Mag�nak k�sz�nhetek mindent. Az embernek �rt�kelni kell a bar�tait, f�leg, ha kider�l, hogy az eg�sz vil�gon nincs, csak egy. – Azzal le�ltem Rob mell�, aki megmutatta nekem a felv�teleket, �n pedig fejben elkezdtem a ki�rt�kel�s�ket. Nem akartam az el�bb t�rt�nteken gondolkodni, de ez persze nem volt ennyire egyszer�. Most m�g azt is ki kellett volna tal�lnom, hol fogok lakni. De nem tudtam volna egy helyis�gben aludni Natalie-val, m�g a szem�be se tudtam volna t�bb� n�zni. Azt hitte, kihaszn�lhat, �s besz�lt annak, akit szeretek.
Kis id� m�lva folytattuk az �rt�kel�seket, �s t�k�letesen �s prec�zen v�geztem a munk�mat. A kis k�zj�t�k ellen�re a nap v�g�re meg�llap�tottuk, ki legyen a csapat tagja. Ahogy megl�ttam Chelsea nev�t a felvettek list�j�n, egy kiss� elt�prengtem: tal�n nem is annyira borzaszt� a csaj.
Az igazgat� m�r elment, mi pedig f�radtan �ld�g�lt�nk az irod�ban. A rendrak�st elkezdt�k, de a fel�n�l elakadtunk, mert Tony hozott nek�nk egy kupac f�nkot, �s valahonnan el�bukkant k�t �veg pezsg� is. Megettem egy rakat r�zsasz�n f�nkot, �s megittam k�t poh�r italt, de nem hozott l�zba a dolog. Nem �nnepelt�nk, ink�bb agg�dtunk a projekt folytat�s��rt, az�rt, hogy meddig tart ki Mr. Emerson �s a c�gvezet� elfogult szeretete, �s most mindannyian agg�dtunk �rtem is, aki l�that�an az ap�tia sz�l�n �lltam.
– H�ha – mondta hirtelen Rob, aki eddig a g�p�n facebookozott, majd mikor �szrevette, hogy a felki�lt�sa senkit sem foglalkoztat, � maga fogott magyar�zatba. – �tsz�z like. Mindenfel� megosztott�k a beharangoz�nkat.
– T�nyleg? – Tony odaugrott, �s �mulattal n�zte a monitort. William �s �n bambultunk tov�bb, egyszerre ny�ltunk az utols� f�nk�rt, azt�n mindkett�nk kedve elment t�le.
– Mi van abban a beharangoz�ban? – k�rdeztem.
– Egy vicces vide�, meg a nev�nk, hogy mi csin�ljuk. Semmi extra.
– Oh – biccentettem. – Az �n nevem is?
– Aha – Rob elforgatta a laptopot, a vide� v�g�n ott volt a nevem, k�zvetlen�l William� alatt. Annyira nem �rdekelt, hogy v�gig is n�zzem. H�trad�ltem a sz�ken �s megcs�rrent a telefonom. Az asztalon hagytam, messze volt t�lem, ez�rt William ny�lt �rte.
– Natalie? – k�rdeztem.
– Otthon.
S�hajtottam. Mit akarhat az otthonom ilyenkor? Felvettem a telefont.
– Igen?
– H�tv�g�n gyere el hozz�nk – mondta anyu.
– H�t… Lenne dolgom, mert annyi minden…
– Nem sz�m�t. Gyere.
– Ok�… – megzavarodtam. – De… Anyu?
– Szia.
Lecsapta. Furcsa volt. Csod�lkozva n�ztem Williamre.
– Azt hiszem, Argleton v�r r�m.
– �n is otthon leszek a h�tv�g�n. Ha van kedved, gyere �t egy k�v�ra – kacsintott William.
– Na persze – nevettem fel. De hi�ba minden tr�fa, az�rt m�g mindig a f�lemben csengett anyu hangja.