– A legjobbakat v�logattuk ki, uram – mosolygott el�gedetten William. – Lesznek m�g kellemes meglepet�sek. Igaz, Miss Taylor? Ki a k�vetkez�?
– Igaz, Mr. Johnson. – Mintha a k�zt�v�ben lenn�k sportriporter. Kinyitottam a lapot, r�n�ztem, �s a m�melt vigyor lelohadt arcomr�l. – Natalie Andrews k�vetkezik.
William sem t�nt boldognak. A sors el�gg� kibabr�lt vel�nk �s Natalie-val is. Mindig van az a szerencs�tlen, aki a legjobb ut�n j�n, �s ez a szerep neki jutott, neki, aki egy�bk�nt is k�s�len t�ncolt. Ahogy egym�sra n�zt�nk, tudtuk, hogy semmi es�lye, �s ett�l m�g kellemetlenebb�l �reztem magam, mint v�rtam.
Beh�vtuk a k�vetkez�t, Natalie pedig bel�pett. Enyh�n zavarban volt a nagy fogad�bizotts�g �s a sok v�rakoz�s miatt. Csod�san �lt�z�tt fel, �s tudtam, direkt az�rt v�lasztotta ezeket a darabokat, mert szerette volna meggy�zni a bizotts�got. Ez annyira jellemz� volt Natalie-ra, annyira, hogy mikor megl�ttam, elfelejtettem, hogy meg k�ne lep�dn�m, hanem majdnem els�rtam magam.
– Natalie Andrews – k�z�ltem rekedten. Megkaptam azt a vacak sz�veget, amit nem igaz, hogy nem lehetett volna jobbra meg�rni, Natalie! Mi�rt nem k�rted ki a v�lem�nyemet, mi�rt nem mondtad, hogy seg�tsek?
– J� napot – mosolygott. – Szia, Sissie.
– Natalie, foglalj helyet. Elj�tt a nagy pillanat, nem igaz? – kinyitottam a sz�veg�t, � pedig engem n�zett �rdekl�dve. – Szeretn�k n�h�ny dolgot javasolni. Az els�, hogy ami a t�rt�netvezet�st illeti, legy�l mer�sz, merj olyat is �rni, ami m�snak esz�be se jutna. Csavard egy kicsit m�g, j�? A p�rbesz�dek el�gg� er�ltetettek voltak, m�rmint nem ahhoz igazodnak, ahogy besz�l�nk. A nyelv pedig nagyon nem stimmelt. Rengeteg hiba van benne, de ezek �ppen jav�that�k, �s…
L�ttam Natalie arc�n az elkeseredetts�g �s a d�h k�z�s j�t�k�t, �s nem tudtam folytatni. A l�ny lassan, mintha valami akci�film dr�mai pillanatait n�zn�m, fel�llt a sz�kb�l, �s mire befejezhettem volna a gondolatomat, bocs�natot k�rt, �s kisietett a szob�b�l.
– Natalie! – ki�ltottam ut�na. A kint v�rakoz�k csod�lkozva lestek be az ajt�r�sen. Felugrottam, ki akartam rohanni, oda akartam menni a l�nyhoz, de ekkor j�ttem r�, hogy m�g mindig a castingon vagyok, �s mindenki engem b�mul. Tehetetlen�l toporogtam, de William vette a lapot.
– Sz�net! – ki�ltotta hirtelen. – Eb�dsz�netet tartunk!
Futottam, ahogy csak b�rtam, de Natalie sem tett m�sk�nt. A folyos� v�g�n befordult a mosd�ba �s be akarta csapni az ajt�t, de m�g az utols� pillanatban felfogtam a l�bammal, �s felny�gtem a f�jdalomt�l. Miel�tt bez�rk�zhatott volna egy f�lk�be, megragadtam a karj�t, �s visszar�ngattam.
– Hagyj b�k�n! – kiab�lta.
– Natalie, viselkedj m�r norm�lisan! – d�rrentem r�. – Nevets�gess� tetted magadat az eg�sz csapat el�tt!
– Igen? Nem ink�bb t�ged tettelek nevets�gess�?
– De, ha ez j�lesik, engem is!
– Seg�tened kellett volna, nem be�getni. Meg�rdemled!
– Seg�teni? Megmondan�d, hogy seg�tsek azok ut�n, hogy titokban �rogatod azt a szart? Akkor kellett volna seg�ts�get k�rned, amikor �ppen azzal volt�l elfoglalva, hogy a pof�mba hazudj!
– Nehogy te oktass m�r ki abb�l, mi a hazudoz�s! Ott mosolyogtok egym�sra a dr�ga Williameddel, de az fel sem mer�l benned, hogy esetleg seg�ts bel�pni a projektbe! Pedig egy szavadba ker�lne, nem? Vagy egy szerelmes pillant�sodba. Vagy valami m�sba…
Itt csattant a pofon. Natalie az arc�hoz kapott, a d�bbenett�l �s a sz�gyent�l elv�r�s�d�tt. Nem �reztem d�h�t; m�lt�s�got �reztem. Kis�t�ltam az ajt�n.