A k�vetkez� n�vt�l a hideg futkosott a h�tamon, ahogy lepillantottam a lapra: Chelsea Beck. H�t ez nagyon sz�rakoztat� lesz. A sorban el�tte l�v� l�ny m�g vetett fel�m egy gyilkos pillant�st, miel�tt becsukta az ajt�t, �n pedig elhelyezkedtem, felk�sz�ltem Chelsea �rkez�s�re. Azonban aki bel�pett, kor�ntsem eml�keztetett Chelsea Beckre, mivel Mr. Emerson, az igazgat� emelkedett f�l�nk toronymagas alakj�val. Ismertem �t, b�r k�l�n�sebb kapcsolatom nem volt vele. Az�rt a biztons�g kedv��rt felpattantam, � pedig kezet szor�tott velem.
– R�g l�ttuk egym�st, Miss Taylor.
– K�ts�gk�v�l – biccentettem, �s magamban leszidtam lelkem azon r�sz�t, ami a nevem jav�t�s��rt felel�s, �s ahol megsz�lalt a v�szjelz�. Eszemben sincs besz�lni a f�n�k�m f�n�k�nek. F�leg most nem, mikor elvileg a f�n�k�m sem �ll j�l, mert az elk�pzel�sei vadabbak a v�rtn�l.
William hellyel k�n�lta az igazgat�t, aki le�lt a m�sik oldal�ra. Kicsit k�ba voltam a gondolatt�l, hogy minden szavamat hallgatja, mert �ppen most akartam verb�lisan megverekedni a bek�pzelt Chelsea-vel. Most azon kellett igyekeznem, hogy a lehet� legudvariasabban tegyem. �s k�l�nben is: m�g Natalie is soron van.
Chelsea betipegett az ajt�n, mint egy �rtatlan angyalka. R�n�ztem, �s arra gondoltam, hogy d�lhettek be ennek a m�melt �rtatlan pofinak azok a f�rfiak, akikkel eddig kikezdett. Azt�n hasonl�an kedvesen �s er�ltetetten r�mosolyogtam.
– J� napot – biccentett az ott l�v�knek, majd tekintet�t r�m emelte. – Szia, Sissie.
– Szia – feleltem. Rem�nykedtem, hogy nem fog �gy tenni, mintha ismern�nk egym�st, mert �gy engem sarazhatott be a saj�t d�nt�sem. Az igazgat� egyb�l felfigyelt a megsz�l�t�somra, �rdekl�dve n�zett r�m.
– Chelsea Beck – mondtam, mert ezt mindenkin�l el kellett mondanom. De most nem olvastam a pap�rb�l, �s nem is volt olyan semleges a hangom. William el�vette Chelsea sz�veg�t, odaadta nekem, majd egyet adott bel�le Mr. Emersonnak is.
– Foglaljon helyet – javasolta William, �s a l�ny le�lt. Szebb volt n�lam, sokkal. Minden f�rfi szeme r� szegez�d�tt, engem pedig zavart a helyzet. Megk�sz�r�ltem a torkomat.
– Chelsea – kezdtem. – A sz�veg, amit bek�ldt�l, rendk�v�l ig�nyes volt. Nagyon j� t�rt�netet tal�lt�l ki, a kreativit�sodat pedig j�l lehetne haszn�lni a c�gn�l.
– K�sz�n�m – mosolygott. Hogy lehet ilyen magabiztos? Ez undor�t�!
– A leger�sebbek tal�n a p�rbesz�deid voltak. �leth�ek. Szem�ly szerint nagyon �r�ln�k neki, ha te lenn�l �rt�k a felel�s. – Szeretn�m, hogy miattad kir�gjanak, mert jobban �rsz, mint �n. – A t�rt�netvezet�sen m�g van mit dolgozni, de… Ez a legkisebb baj. �s bele lehet j�nni. Szokt�l �rni?
– Nem s�r�n – r�zta a fej�t. H�t ezt nem hiszem el. – Csak a p�ly�zat miatt pr�b�lkoztam.
– Szerintem �rdemes lenne folytatni, ak�r otthon is. Ami hi�nyzik bel�le, azt gyakorl�ssal behozhatod. Nagyon tehets�ges vagy. – Az utols� mondatot olyan nehezen pr�seltem ki a sz�mon, hogy k�h�gn�m kellett. Chelsea arc�n boldog, �nbizalommal teli mosoly jelent meg, �s nem gy�zte megk�sz�nni.
– Mint tudja – vette �t a sz�t William. –, a besz�lget�s m�sik r�sz�ben mag�nak kell besz�lni, a kamer�ba, ott. Kap t�l�nk egy �rz�st, �s improviz�lnia kell r� egy sz�n�szi j�t�kot. Nagyon fontos, hogy az �r�s�hoz hasonl�an ebbe is kreativit�st kell vinnie, m�r ami a t�rt�netet illeti. Az el�ad�s�r�l felv�telt k�sz�t�nk, �s aszerint fogunk �rt�kelni, amit ott l�tunk.
– Rendben – b�lintott Chelsea, majd a sz�kkel a kamera fel� fordult. William ebben a pillanatban r�m n�zett, �s sz�lesen elmosolyodott.
– A t�m�ja: f�lt�keny valakire, �s majd felrobban a d�ht�l.