– Natalie! – Szerda reggel volt, k�t nap v�lasztott el minket az interj�t�l. El�z�leg m�r megbesz�ltem Williammel minden eredm�nyt, � pedig t�bbs�g�ben egyet�rtett a n�zetemmel, meg volt, amelyikkel homlokegyenest ellenkezett. Mindenesetre v�g�l megegyezt�nk (egy�bk�nt nagyon j�l tudok csalni a k�pap�roll�ban), �s kik�ldt�k a visszah�v� e-maileket is. Sajnos azt m�g �gy sem tudtam el�rni, hogy Chelsea ne legyen a visszah�vottak k�zt. Natalie sz�m�ra is fokoz�dott a fesz�lts�g, ez�rt megr�m�lt, mikor hetyk�n nekit�maszkodtam az �r�asztal�nak.
– Igen? – Nem n�zett r�m, de l�ttam, hogy a tettetett term�szetess�gt�l elpirul a f�le.
– Felfedeztem p�r napja egy remek k�pess�gedet – kezdtem sejtelmesen. Feln�zett d�bbent arccal.
– Hogy… Tess�k?
– H�t… Fantasztikusan tudsz… Hogy is mondjam – t�prengtem, hogy h�zzam az id�t, � pedig m�g idegesebb legyen. – A hangulathoz �lt�zk�dni. �s mint tudod, �n nem. Viszont William – Itt tikkelt a szeme. – megk�rt r�, hogy j�l �lt�zzek, mert ott lesz az igazgat� is. Megk�rhetlek, hogy seg�ts nekem venni valami g�nc�t?
Natalie �lt egy darabig, viaskodott mag�val. V�g�l kib�kte:
– F�l alkalmi vagy alkalmi?
– F�l. Nem lehetek ilyen flegma. – Ez az! Egy t�bb szavas mondat!
– Gyere, tudok egy j� helyet – mondta, �s mindenre elsz�ntan felpattant, alig tudtam vele tartani a l�p�st. Meg sem �lltunk a legk�zelebbi pl�z�ig, ahol siker�lt r�m tukm�lnia egy eg�sz bl�zert. Kifejezetten megkedveltem a ruhadarabot.
P�ntek d�lben olyan lelkesed�ssel fesz�tettem a tiszteletet parancsol� g�ncben, mintha jog�sz lenn�k. Tudtam, a d�nt�s nagyr�szt rajtam �ll, �s b�r Natalie nem tett �gy, mintha �lt�zni akarna, r�la is tudtam, hogy nagyj�b�l f�l �ra m�lva meg kell jelennie a visszah�v�s miatt ugyanott. Nem sz�vattam tov�bb, pedig kedvem lett volna vele maradni �s megv�rni, hogyan besz�li ki mag�t abb�l, hogy v�ratlanul a c�ghez kell mennie. Szerintem meglepet�snek akarta sz�nni a bel�p�j�t, mert nem tudta, hogy nekem kellett olvasnom �s d�ntenem a p�lyamunk�kr�l. A meglepet�s �n leszek, mikor vele szemben foglalok majd helyet az asztaln�l.
Meg Chelsea-vel szemben.
Megigaz�tottam a bl�zert, m�g egy pillant�st vetettem a t�k�rre, �s el�gedetten konstat�ltam, hogy elj�tt az �n id�m. Az igazs�g ideje.
A kis iroda megint falt�l falig telt meg, most emberekkel �s k�belekkel egyar�nt. Mikor bej�ttem, heves k�romkod�s fogadott Rob sz�j�b�l. A pasas a kanap�n �lt, k�r�lvett�k a madzagok, �s a laptopj�t idom�totta. Matt t�nyleg nem volt itt, ahogy Rob eml�tette, de Tony igen, Williammel �ppen azon voltak, hogy �ttegy�k az �r�asztalt.
– J� reggelt – mondtam kicsit agg�dva.
– Sissie! – William zih�lva letette a b�tort, �s fel�m fordult. – Kint tal�lsz n�h�ny sz�ket, sz�tsz�rn�d az el�t�rben?
– Ne haragudjon, sz�r�st mondott? – k�rdeztem vissza �lesen. K�l�nben is, �n �lt�ztem itt a legdivatosabban, nem pakoltathat velem. �jabb k�romkod�s.
– H�t ezt nem hiszem el! – Rob felpillantott, majd megl�tott �s megjegyezte: – Csinos vagy.
– J� a stylistom – biccentettem fel�. Williamnek sosem volt j� az asztal helye, �n pedig f�ltem, hogy megszakad alatta, �gyhogy elker�lve a l�tv�nyt nem vit�ztam tov�bb, �s elhelyeztem a sz�keket a szoba el�tt. Beleborzongtam, hogy az egyiken majd Natalie fog �lni.
– Rob, felkeln�l? �ttessz�k a kanap�t – mondta Tony odabent.
– �s akkor ki osztja meg a neten a projekt h�r�t? – k�rdezett vissza Rob s�rt�d�tten.
– Most se teszi senki, m�r megbocs�ss.
– J�, t�ny, hogy kihagytam Matt nev�t, de m�r � is ott van. Nem sz�lhatsz semmit. Mindenki rajta van. Mehet a netre.
– �ljen – felelte Tony nem t�l lelkesen. A sarokban �llt m�g k�t sz�k, min�s�g�ben sokkal jobb, mint a kintiek, William ezeket tette az asztal m�g�, mik�zben Tony noszogatta bar�tj�t, hogy keljen fel a kanap�r�l.
– Ide �lj – mondta William a bal oldali sz�kre mutatva, �n pedig le is rogytam r�, felakasztva m�g� a t�sk�mat. J� volt �gy, k�nyelmes. �ltem, �s n�ztem, ahogy szenvednek a b�torokkal, �s n�ha lelkes�t� mondatokat ki�ltottam be, mint „�sd v�gd nem ap�d” �s „Fuss Forrest”. Ek�zben pedig az �let nagy dolgain �s a v�lem�nyemen t�prengtem. Az �r�mat eln�zve erre nem volt m�r sok id�m. A t�bbiek hamarosan meg�rkeznek.
Egy �r�ra m�r minden elrendez�d�tt, nagyj�b�l interj�bar�tt� tett�k a termet, Rob felrakta a rekl�munkat a netre �s kik�sz�tette a kamer�t egy �llv�nyra. A r�sztvev�k sz�n�szi k�pess�geit r�gz�t�ssel tudtuk a legjobban felm�rni.
William megigazgatta zak�j�t, �s j�les�en ny�jt�zott. Most kezd�dik sz�m�ra az igazi kaland. �n ink�bb ideges voltam, kicsit f�jt a gyomrom. Rob facebookozott a kanap�n, Tony mellette �lt, �s l�that�an szint�n izgult.
– H�vhatom �ket? – k�rdezte a f�n�k�nk.
– J� az nekik? – k�rdeztem vissza cs�p�sen, hogy oldjam a fesz�lts�get.
– Az csak rajtad �ll – kacsintott, �s kinyitotta az ajt�t. M�rgesen f�jtam.
William, hogy te mindig tudod, mit kell mondani!